Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa
  • Recsk
    2019. 03. 20. 06:00

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Szemünk láttára hal ki az élővilág

2019.01.2.4 hozzászólás

„A kihalás a szabály. Az életben maradás a kivétel.” – Carl Sagan

„Azzal érvelni, hogy a fajok mostani kihalását meg lehetne akadályozni, ha az emberek jobban figyelnének, és hajlandók volnának áldozatokat hozni, nem rossz, csak éppen a lényeget téveszti szem elől. Nem sokat számít, hogy figyelnek-e az emberek, vagy nem figyelnek. Az számít, hogy az emberek megváltoztatják-e a világot.” (Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás természetellenes története)

Egy tanulmány szerint, melyet a Globális Természetvédelmi Alapítvány tett közzé, bolygónk röpke negyven év alatt elveszítette a vadon élő állatoknak több mint a felét. Ez a döbbenetes adat minden gondolkodó embert a velejéig föl kellene hogy kavarjon. Mindnyájan tanúi vagyunk a Nagy Pusztulásnak, a hatodik nagy kihalásnak. Az utolsó nagy kihalás hatvanöt millió évvel ezelőtt játszódott le, és eltörölte a Föld színéről a dinoszauruszokat. Ám a bioszféra rohamos pusztulására vonatkozó megsemmisítő bizonyítékok ellenére a kiváltságos északi féltekén szinte egyetlen politikai vezető sem vesz tudomást az élővilág legyilkolásáról, vagy közömbös iránta. Szerte a bolygón mindenütt gyors ütemben pusztulnak az élőlények: madarak, kétéltűek, emlősök, bogarak és az óceán élőlényei. Manapság azonban a nagytőke érdekei nem csupán gazdasági, tömegtájékoztatási és politikai rendszerünkön uralkodnak, hanem a tudatunkon is.

Jósvafő (BG)

Homo sapiens magyarul azt jelenti: ‘okos ember’. Ám ha mérlegelem ingatag helyzetünket a Hatodik Tömeges Kipusztulás meredélyének szélén, lehetetlen nem meglátnom a szavakban rejlő gyilkos iróniát. Elidőzve abban a temetőben, amely megszámlálhatatlan állatfaj csontjaival van tele, nem sok okom maradt az okosságunkon való ájuldozásra. A globális konzumerizmus szemfényvesztő bűvészei és kalmárai a természet világáról való veszedelmes leválasztódásunkon mesterkednek, és a szórakoztatás, a figyelemelterelés, a kételyek olyan labirintusát teremtették meg, amely megbénítja érzékeinket, s emiatt nem vesszük észre saját pusztulásunk fenyegető közeledését. Igen nehéz kitörni ebből a ketrecből. A globális tőkés birodalom bárgyú optimizmust követel meg minden alattvalójától. Akik szembeszegülnek a kincstári optimizmussal, azokat nevetség tárgyává teszik, vagy vészmadárnak bélyegzik. Az is előfordul, hogy eltüntetik őket a nyilvánosság elől. Ez a fajta optimizmus óvakodik a tényektől. Olyan gondolkodásmódnak ad tápot, amely nekiront mindenkinek, aki olyannak meri látni a dolgokat, amilyenek a valóságban.

Elképesztően abszurd fejlemény a szemünk előtt zajló környezetpusztulás tagadása. Aki jól figyel, annak tisztán kell látnia, hogy nem természetes eseményről van szó. Az emberiség természeti erővé vált. Az évről évre egyre kevesebbek hasznát szolgáló kitermelő-kizsákmányoló gazdaság olyan állapotokat hozott létre, amelyek a bioszféra összeomlásához vezetnek, márpedig mindnyájan tőle függünk. Ám az agymosás évtizedeinek hála, aprólékos gonddal arra idomítottak bennünket, hogy figyelmen kívül hagyjuk, bagatellizáljuk vagy átcímkézzük a kapitalizmust, ezt a bolygógyilkos ideológiát, amely az élőlényeket hasznossági csoportokra osztja, a kevesek gazdagodása érdekében. Olyan korszakot szabadítottak ránk, amelyben ha az élőlények egyik faját megtizedelik, egy „korábban kevésbé kívánatos” fajtát vesznek elő, és azt zsákmányolják ki gátlástalanul. A tőkehalakat és a tonhalakat könyörtelenül lehalászták, míg vészesen meg nem fogyatkoztak, és mesterségesen tenyésztett halfajtákat dobtak piacra a pótlásukra, például a nílusi tilápiát. És ez nemcsak a halnépességre érvényes.

Fajtagazdagság jellemezte erdőket tarolnak le olyan monokultúrás, ámde jövedelmezőbb fafajták kedvéért, amilyen az olajpálma, s ennek következményeként számtalan állatfaj, például a veszélyeztetett orángután is kiszorul az élőhelyéről. Hegyeket robbantanak miszlikbe, valaha kristálytiszta vizű folyókat mérgező salak tonnáival temetnek be néhány percnyi elektromosság kedvéért. Folyik a csupán egyszer használatos, évmilliók alatt sem lebomló műanyag cuccok gyártása, amit teherautószám zúdítanak a világóceánokba a nap minden órájának minden percében, s ezzel madarak, teknősök, bálnák és a tengerek többi élőlényének százezreit ölik meg. Természetes ősi lakóhelyeket gyalulnak le a föld színéről ocsmány keltető farmok kedvéért, amelyek érző lények millióit kárhoztatják elmondhatatlan erőszakra, kegyetlenségre és borzalmas kínokra, hogy nyersanyagot szállítsanak a gyorséttermek olcsó és egészségtelen ételeihez. Az örökké érinthetetlen hadiipar továbbra is tizedeli az élővilágot. Az Egyesült Államok hadserege a világ legnagyobb környezetszennyezője, a globális klímaváltozás legfőbb okozója.

A mi kultúránk azonban az elfojtást, az elmaszatolást és a szórakozást, a figyelem elterelését bátorítja. Ennek a kultúrának a közömbösségünk az alapzata, annak segítségével fosztanak meg bennünket a kollektív cselekvéstől. Hiszen ha éberen figyelnénk, megjönne a hangunk, és firtatni kezdenénk az előfeltevéseket, amelyeken alapszik ez a téboly, és gyökeres rendszerbeli meg társadalmi változásokat követelnénk. Végül is a mi kezünkben van a választás. Továbbra is elfordíthatjuk tekintetünket a közelgő összeomlásról, és hitelt adhatunk a hazugságnak, amit belénk tápláltak, hogy mi, emberek elkülönülünk a bolygónkat körülölelő életszövedéktől, sőt különbek vagyunk nála. Holdkórosan botorkálhatunk a kihalás felé, egyik kezünkben bevásárló szatyorral, másikban a legújabb okostelefonnal. Vagy pedig, a katasztrófára adott természetes válaszként, sajnálkozás és fájdalom ébredhet bennünk. Fajdalommal eltelt szívvel amellett tehetjük le a voksunkat, hogy nem csupán tisztelettel adózunk az olyan élőlények megszámlálhatatlan fajtájának, amelyek már kihaltak, hanem ellenezzük a szűnni nem akaró mészárlásokat, ráeszmélve egyúttal, kivált a glóbusz északi féltekéjén, hogy magunk is cinkosok vagyunk, és fölismerve, hogy minket is fenyeget a kihalás. Ez semmiképp sem jelenthet önfeladást, nem jelenthet a dolgokba való beletörődést, és nem is magányos vállalkozás.

A fájdalom átélésével teszünk róla tanúságot, hogy milyen irdatlan nagy bűn a környezetgyilkosság. Merész gesztus az elfojtás, a szórakozás és a halál kultúrájának visszautasítására. Ez a fájdalom az átalakulás kezdete. A tanúságtétel, fájdalmunk őszinte megvallása elvezethet bennünket a forradalmi nonkonformizmushoz. Az élőlények mesterségesen előidézett, természetellenes kihalására ez az egyetlen következetes válasz. Egyúttal szolidaritásra és lázadásra szólító csatakiáltás is. Ebben a haldokló világban talán az ilyen állásfoglalás lehet az utolsó esélyünk.

A Counterpunch 2018. december 28-i számában megjelent írást Molnár Miklós fordította magyarra.

 

4 hozzászólás

#1 Laja 2019. 01. 2. 18:32:51

Ma láttam egy óriásplakátot, talán sarki róka képével: Én nem támogatom a fölmelegedést!

#2 GYF 2019. 01. 4. 09:22:38

Nagyon erős, fontos írás. Pár napja jelent meg, a szombathelyi Molnár Miklós le is fordította, Balázs Géza pedig – szép fotóval – közzétette.
Az élet pusztulása felgyorsult a Földön, a kihalás közel. Talán még mindig meg lehetne állítani, de mindenki másra vár. Rajtad, rajtam, mindannyiunkon is múlik.

#3 RGYE 2019. 01. 4. 09:23:47

Nem tetszik a cikkben – valamint ebben az egész hibáztatási gondolatmenetben – hogy csak az északi civilizációt teszik felelőssé, miközben az északi civilizációk népességnövekedése megállt, miközben a “civilizálatlan” területeken hihetetlen népességnövekedés van szabadjára engedve.

#4 T. Ferenc 2019. 01. 4. 09:25:04

A rothadó és globalizálódó kapitalizmusban MINDEN MINDENNEL összefügg…Említettétek a demográfiailag mái meg nem magyarázott afrikai népességrobbanást:…Vajon miért nem alapítottak a ma nagytőkései hálózatszerű, fogamzásgátlást elősegítő NGO-kat Afrikában az Európa pusztulását előkészítő NGO-k helyett ? Vagy mondjuk miért nem hoztak létre adóelkerülés egyáltalán nem rejtett szándákával “Szaporodási Felvilágosító Alapokat”? Miért nem profitál 10 ezernyi “kotongyár” az “afrikai természetellenes túlszaporodásból” ?…hogy más lehetőségeket már ne is említsünk!…EZ A RENDSZER FENNTARTHATATLAN!…Két dolog maradt az emberiség előtt: 1. Tovább hazudozni a Földet pusztító “fenntartható fejlődésről”, hazug klímakonferenciákon és drága világösszeröffenéseken 2. Megszabadulni az eddigi BANK-, PÉNZ- és GAZDASÁGI rendszer pusztulásba taszító gyakorlatától!……..3. Föld-Anya újra megtisztítja önmagát, a rovarstádiumba került vagy épp Sátán-szolgává vált ember-vírustól!

Új hozzászólás