Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Meseautó habbal
Színház és nyelv 51.

2018.12.25.nincs hozzászólás

Nyelvi-stiláris sokszínűségével a Meseautó előadás végeláthatatlan széria előtt áll a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház repertoárjában.

Az eklektikus tobzódás, illetve a változatos nyelvhasználati mód egymásra rétegződése sajátos erőt kölcsönöz a darabnak, és ami a fő: eredeti humorral fűszerezi. Szente Vajk immár harmadik sikeres rendezése magával ragadó. (A korábbiak: Hello, Dolly!, Sherlock Holmes – A sátán kutyája.) A Meseautó eredetileg filmként majd annak remake-jeként is nagy népszerűségnek örvendett, ezúttal musicalcomedy műfajban volt látható. (A zenés színpadi változatot először két éve a Madách Színházban vitte színre a darab rendezője.)

Nyíregyházán a nyárra felújított Rózsakert Szabadtéri Színpadon bemutatott mű az évadra beköltözött a kőszínházba, és az általam látott előadás végén a diákokkal teli nézőtér majd felrobbant az őrjöngő tapsvihartól. (A legjobb módja a diákok megnyerésének, a mobilkütyüktől való eltávolításának, valamint ama közhely megdöntésének, hogy a középiskolások nem szeretnek színházba járni.)

Természetesen mindehhez szükség volt arra, hogy Vadnay László és Vitéz Miklós dr. filmforgatókönyvét jól leporolják az újraalkotók, Galambos Attila dalszövegíró és Szente Vajk, valamint a zenét szerző Bolba Tamás.

A történetet mindenki ismeri: a bankvezér (Gulácsi Tamás alakításában), aki igen jóképű és a női nem kitartó meghódítója ezúttal azzal is kitűnik, hogy hihetetlen sármránca van, sőt, foga is több van, mint másoknak, megcsömörödve eddigi életmódjától, önelégült hímsovinizmusától meg akarja tudni, hogy vajon csak önmagáért is úgy tódulnának a nők, mint a pénzéért. A szecessziós blézerek és kortárs melltartók levarázslója próbatétel elé állítja önmagát. A kiválasztott hölgy egy naiv fiatal lány, Kovács Vera, az általam látott előadásban, nomen est omen, Kováts Vera volt a bájos megformálója. Ő az, aki a még drágább ruhaboltból a szürreálisan drága autószalonba tér be viccből a havi nyolcvan fixére, majd összetalálkozik élete szerelmével, előtte azonban a meséhez hűen néhány „próbát” kell kiállnia.

Kerekes Annát, a „vezérem” titkárnőjét Horváth Margit alakította, ügy- és vállalati buzgóságáról mi sem árulkodik jobban, hogy a tárcsás telefon a derekára van applikálva, hogy mindig készen és résen légyen. (Itt kell megjegyezni, hogy Horváth Margit énekhangja egy nagy volumenű, Evita-szintű produkció után kiált a jövőbeli nyíregyházi repertoárban. S ha már itt tartunk, kiemelkedő volt Dézsi Darinka dizőzbetétdala is.) Az ő nagy hódolóját, Halmos Aladárt, az irattár vezetőjét („egy a párna, egy lehelet”) az a Puskás Tivadar alakította, akinek mindig vigyáznia kell a szó legjobb értelmében, hogy jókedvű improvizálásában a partnerek mindig megtalálják a végszót.

Az említett nyelvi sokrétegűség egyrészt abban jelentkezik, hogy Pistike, Vera öccse (Labancz Máté szerepformálása) annyira okostojás, és oly kiemelkedően magas az intelligenciakvóciense, hogy még a bolt szlogenjét „Kettőt fizet, egyet kap” ellentmondását is játszi könnyedséggel feloldja. Nos, ő a tízéveseket megszégyenítő módon tudományos, illetve hivatali szakzsargonban beszél, a kontrasztot mint humorforrást megjelenítve. Édesapja cukorkaüzletének piaci felfuttatására a következőt javasolja:

Nem hat elég motiválóan a célcsoportra. A piackutatási adataim szerint jobb hatásfokot érünk

el a termékfogyasztáshoz kapcsolódó bűntudat érzésének csökkentésével. Ilyenformán: a csokoládé kakaóból van. A kakaó a fáról, a fa pedig növény. Tehát a csokoládé az gyakorlatilag saláta.

Másutt:

Szűcs               Kinek a fia vagy te?

Pistike             Erre az egyetlen adekvát válasz az, hogy az apámé.

Szűcs               Látom, sok eszed van.

Pistike             Nem preferálnám, hogy narcisztikus tónust halljon ki a szavaimból, de ebben az ügyben hamar konszenzusra jutottunk.

Fotó: Móricz Zsigmond Színház

A következő, humorforrásul szolgáló nyelvi-stiláris réteget képező megnyilvánulás Józsinak, a sofőrnek (Urmai Gábor) az filozófiai elmélyedései a szerelemről. Ezek egyrészt idézetek, másrészt dagályos szerelemfilozófálgatások:

Néha én is elfilozofálgatok amúgy ilyesmiken. Például nekem a kedvencem az, hogy a szerelmet nem jutalomból adjuk, hanem belső szükségből, így aztán egészen mindegy, hogy méltóra vagy méltatlanra pazaroljuk (Muráti Lili).

Vagy:

Én nem akarok beleszólni a dolgokba, de ha két ember igazán szereti egymást, az a világban

tapintható egyetlen csoda. (Balogh Boglárka, újságíró) Ilyenkor szirmokat bont az őszinteség, és ledönti a hazugság vasfalait. (Dagályos, felhabzó képzavar) Amikor a korlátokon túl már nem fojtogató árnyak prédája a lélek, csak akkor képes megérteni, hogy a szerelem maga a szabadság. (Balog Boglárka)

A képzavart mint stíluseszközt Péterffy autószalon-tulajdonos (Rák Zoltán alakítása), Szűcs régi barátja ontja helyenként:

Na ez az. Tudom, hogy nem vagyok egy szellemi sasmadár, de nekem még kicsit hiányos a fogsor.

Külön izgalmas a tartalmatlan párbeszéd nyelvi megformáltsága, amikor az csak a szituációból és a sejtetésből nyer értelmet. Kovács Vera és Józsi között a következő párbeszéd zajlik le akkor, amikor a lány a vezér irodájába lép:

Józsi                Na, hát akkor… (mutatja, hol kell várakozni)

Vera                (elámul a lakáson) Aszta! Azért ez…

Józsi                Hát, ez.

Vera                Ez mind a…

Józsi                Mind.

Vera                De ez legalább…

Józsi                Még annál is…

Vera                És ez csak…

Józsi                Kizárólag.

Vera                Én még ilyet soha…

Józsi                Netán ez lesz az…

Vera                Ez.

Józsi                Az kemény.

Vera                Igen. Ja, nem! Nem! Én csak, nem!

Józsi                Deee…

Vera                De nem!

Józsi                Hát pedig…

A többségében a konkrét fogalmi tartalommal nem rendelkező viszonyszók és mondatszók sajátos párbeszédet teremtenek.

És talán a filmből is sokan emlékeznek a nem magyarázó, hanem magyarázkodó (új típus!) mondatfajtahalmazra:

Halmos           Jó hát én se [ti. értem]. Lényeg a lényeg, két Szűcs van. Az egyik Szűcs az a Szűcs, aki nem a Szűcs. A másik Szűcs az a Szűcs, aki a Szűcs. Tehát a Nemszűcs, nem Szűcs, csak úgy csinál, mintha Szűcs lenne, a Szűcs pedig Szűcs, és úgy csinál, mintha nem lenne Szűcs. Így lesz a Nemszűcsből Szűcs, a Szűcsből pedig Nemszűcs.

Egyébként ő, azaz Halmos képes egyedi, hapax legomenonszerű cifrasággal, de nem ordenárésággal vegyíteni haragvó szavát. Eufemizmus a javából:

Halmos           A walesi herceg ángyikájának az a cserfes hangú megdelejezett körömpörköltön élő kecsketejszagú kiszüttyengetett kutyaidomárja, az!

Új műfajt, az antibeszéd válfaját teremti meg Vera édesapja, Kovács Sándor (István István alakításában), amikor áldását adja a lánya és a bankigazgató frigyére:

Kovács            Majd én beszélek! Csak nem gondolja komolyan, hogy azért neveltem fel a lányomat, hogy derült égből villámcsapásként beleszeressen egy felháborítóan gazdag, jóképű, sármos, sportos testalkatú fiatalember, hogy aztán majd tejben-vajban fürössze élete végéig a családjával együtt egy több tízezer hektáros birtokon, aminek a végében egy kis horgásztó van, ahol a fáradt cukorkaboltos hétvégenként kiengedheti a gőzt, mert már az ötödik leányvállalatot kell alapítania vidéken, miközben a vásott kis unokái rángatják a nadrágját, hogy menjen velük futballozni még így az itáliai nyaralás előtt, úgyhogy jobb lesz, ha tudomásul veszi, a válaszom két szó: Okés!               

Így már világos, hogy a kettő neki miért egy.

Ha valaki nem tudná, hogy mit jelentenek az afféle neologizmusok, mint a felplayboyosítalak vagy a pasilibidó, akkor feltétlen nézze meg az előadást, és legfeljebb a gigantikus, de legalább két percig tartó csókjelenet alatt elelmélkedhet rajta.

Nagy szerepet játszanak az előadás sikerében a szellemes dalszövegek, íme, Szűcs János bankigazgató „nőarzenálja”:

Legyen az első mondjuk Linda,

Szeret vadul, nem csak mintha,

Keze-lába mint egy inda,

hogyha igaz a hír.

Szilvi tüzes vadvirág,

Ki pazarul tud hatni rád,

Köldöktájon aktívád,

És szeret, míg bír!

Babaarcú Ramóna!

Ráhagynád egy tahóra!?

Elmegy ez a hajó, ha

A terved még áll.

 Jön Viki, rajta új harisnya,

Semmi egyéb, nulla, nyista!

Nehogy már egy futballista

Nyúlja le őt!

De természetesen a klasszikus dal sem marad el:

Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk

És a sors fogja tán a volánt.

Csupa boldogság vár ezután rád és rám

A mesék meseszép kocsiján.

A kaleidoszkópszerű nyelvi sokszínűség győz, ezúttal a hozzáadott érték a szerelemfilozófia lájtos változata, mese habbal, Meseautó habbal, a habon cseresznyével.

Új hozzászólás