Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

A reformáció nyelvpolitikája

2018.12.10.nincs hozzászólás

A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat és a Magyar Nyelvstratégiai Intézet 2017. évi október 13-i konferenciájának anyaga, amelyet a Reformáció 500. évfordulója alkalmával rendeztek a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Szikszai Fabricius Balázs termében.

A reformáció egyházi szervezettségében és vallásában ugyan megosztotta az államiságában széteső magyarságot, de a könyvnyomtatással, az anyanyelvű írásbeliséggel az egység irányába ható nyelvi folyamata, amely lökést adott az európai nyelvek fölemelkedésének, fordulópontjává vált a magyar nyelv történetének is. A magyar reformáció ma is élő emlékhelye Sárospatak, ezért esett a választás a sárospataki Református Kollégiumra – olvashatjuk a kötet előszavában.

Tóth Attila és Szoták Szilvia köszöntője után nyolc tanulmány sorakozik. Dienes Dénes professzor, a Református Teológiai Akadémia rektorhelyettese a Hétköznapok reformációja című előadásában cáfolta azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a reformáció terjesztői a főurak voltak, és hogy ők az új hitet ráerőszakolták a népre. A hétköznapokban az alsópapságnak volt jelentős szerepe a „községet” is érintő gyakorlati változások előmozdításával, melyek közül talán a legfontosabbnak az anyanyelvi liturgia bevezetését említhetnénk.

Hörcsik Richárd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora, A reformáció hatása napjainkra címmel a református eszmeiség aktualitását elemezte, a történelmi korszakváltást, amely teljesen átrendezte az Isten és ember vertikális, az ember és ember horizontális, azaz egymáshoz való viszonyát. A reformáció hatásának fontosabb jellemzői között a nagyobb közösség, a társadalom, az önkormányzatiság, a gazdaság problémáit vizsgálta – „Az Úristen azért adott az embernek eszet, hogy ne rajta üljön, hanem, hogy használja is!” – idézett egy korabeli mondást az előadó. A reformáció a legszembetűnőbb változást az oktatás és kultúra területén hozta, az új típusú iskoláztatás megteremtésével és az anyanyelvi oktatás bevezetésével. Református örökségünk ennek folytatására kötelez ma is.

Ruszka Sándor, a kézdivásárhelyi egyházközség lelkipásztora, a reformációt, mint korabeli legnagyobb médiaeseményt elemezte, és párhuzamba állította az elektronikus eszközök, különösen a Facebook hálózatiságával. A korabeli „Facebook” a könyvnyomtatás volt, és ez – az anyanyelvűséggel összekapcsolódva – biztosította a hitújítás eszméinek gyors terjedését. Luther vitairata, a könyvnyomtatás, a prédikáció, a röplap, a levelek, a röpirat, a templomi énekek és a misztériumjátékok hálózata képes volt rendezni az egymástól függetlenül működő orális hálózatokat. Luther gondolatmenete a mai egyházat is érinti: a Biblia előbb szó volt, aztán lett Szentírás, és újra élő szóvá kell válnia: hálózatba kell foglalni mindazokat az újkori eszközöket, amelyekkel közel hozható korunk emberéhez az evangélium üzenete.

Eőry Vilma (Magyar Nyelvstratégiai Intézet) a protestáns egyházi ének stílustörténetének néhány korszakára tekintett vissza, a szövegek magyarosítására, a Luther Márton Erős vár című énekének változataira, a fordítástípusokra, összevetette Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaival, de utalt a Bach-kantátákra, a Mendelssohn-szimfóniára, Strauss műveire, és Jókai Mór a zsolozsmát dicsőítő soraival zárta előadását.

Czifra Mariann (Petőfi Irodalmi Múzeum) a Kazinczy Ferenc és a nyelvi reformáció címmel azt emelte ki, hogy a nyelvújítással kapcsolatos nyelvi mozgalmak újabb és újabb hullámokban jelen vannak a magyar szellemi életben.

Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem ny. professzora, a Hitújítás, nyelvújítás, tudomány Erdélyben című előadásában a nyelvi tervezés, nyelvstratégia mai fogalmaival értelmezte a reformáció által elindított magyar nyelvi folyamatokat. A hitújítás terjedésében, terjesztésében, megértésében és elfogadásában alapvető volt az anyanyelv. Kivételesen beszédes a magyaráz szavunk: magyarázni a magyarnak is csak magyarul lehet. A magyarázat szóban benne van a megértetésnek az a feltétele, hogy magyarosítás, anyanyelvűsítés. A tudomány műveléséhez magát a nyelvet is fel kellett emelni, s ebben, akárcsak a reformáció elterjedésében fontos szerepe volt Erdélynek, úgy is mint fejedelemségnek, úgy is mint nagy nyelvi régiónak. A korabeli magyarságot érintő problémák között, miközben szűnik meg az országhaza, egyre inkább szükségessé válik a megértésben, megértetésben a nyelv, a megmaradásban a nyelvhaza – abban az Erdélyben, ahol 1568. január 13-án, a tordai országgyűlésen, a világon elsőként hirdették meg a vallási toleranciát – emelte ki Péntek János.

Ugyancsak ennek a folyamatnak az egyik fontos vetületét elemezte Máthé Dénes (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) A reformáció hatása a magyar irodalmi nyelv fomrálódására címmel. A konferencia mghívóján is szereplő „sola Scriptura”-, „sola fide”-, „sola gratia”-, „solus Christus”, „soli Deo gloria”-kijelentések mellett a hitvitákat nyilvánosan, magyarul is folytatták, meghonosodott az anyanyelv használata a szóbeliség és a nyomtatott írásbeliség szintjén is, az ismeretekben és a kommunikációban nyelvi norma kezdett hatni, formálódni az egész társadalmat jellemző nyelvhasználatban.

Szoták Szilvia (Magyar Nyelvstratégiai Intézet) A református iskolák nyelvi nevelése című előadásában a protestáns iskolák, kollégiumok oktatási és kulturális központúságát hangsúlyozta, mivel szellemiségük kisugárzott a régió iskolakultúrájának fejlődésére, eszmeiségére, tartalmára, az oktatás módszertanára, a tankönyvekre, Luther és Kálvin tanítása szerint. Luther úgy tekintett a gyerekekre, mint „pompás, örök kincs”-re, amelyet meg kell óvni Isten számára, Kálvin szerint „az akadémiák és iskolák az ige veteményeskertjei”… Úgy legyen!

 

(A reformáció nyelvpolitikája. Szerkesztette: Péntek János – Szoták Szilvia. Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat – Magyar Nyelvstratégiai Intézet. L’Harmattan, Budapest, 2018.)

Új hozzászólás