Skip to main content

A reformáció nyelvpolitikája

Málnási Ferenc - 2018. 12. 10.

A reformáció egyházi szervezettségében és vallásában ugyan megosztotta az államiságában széteső magyarságot, de a könyvnyomtatással, az anyanyelvű írásbeliséggel az egység irányába ható nyelvi folyamata, amely lökést adott az európai nyelvek fölemelkedésének, fordulópontjává vált a magyar nyelv történetének is. A magyar reformáció ma is élő emlékhelye Sárospatak, ezért esett a választás a sárospataki Református Kollégiumra – olvashatjuk a kötet előszavában.

Tóth Attila és Szoták Szilvia köszöntője után nyolc tanulmány sorakozik. Dienes Dénes professzor, a Református Teológiai Akadémia rektorhelyettese a Hétköznapok reformációja című előadásában cáfolta azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a reformáció terjesztői a főurak voltak, és hogy ők az új hitet ráerőszakolták a népre. A hétköznapokban az alsópapságnak volt jelentős szerepe a „községet” is érintő gyakorlati változások előmozdításával, melyek közül talán a legfontosabbnak az anyanyelvi liturgia bevezetését említhetnénk.

Hörcsik Richárd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora, A reformáció hatása napjainkra címmel a református eszmeiség aktualitását elemezte, a történelmi korszakváltást, amely teljesen átrendezte az Isten és ember vertikális, az ember és ember horizontális, azaz egymáshoz való viszonyát. A reformáció hatásának fontosabb jellemzői között a nagyobb közösség, a társadalom, az önkormányzatiság, a gazdaság problémáit vizsgálta – „Az Úristen azért adott az embernek eszet, hogy ne rajta üljön, hanem, hogy használja is!” – idézett egy korabeli mondást az előadó. A reformáció a legszembetűnőbb változást az oktatás és kultúra területén hozta, az új típusú iskoláztatás megteremtésével és az anyanyelvi oktatás bevezetésével. Református örökségünk ennek folytatására kötelez ma is.

Ruszka Sándor, a kézdivásárhelyi egyházközség lelkipásztora, a reformációt, mint korabeli legnagyobb médiaeseményt elemezte, és párhuzamba állította az elektronikus eszközök, különösen a Facebook hálózatiságával. A korabeli „Facebook” a könyvnyomtatás volt, és ez – az anyanyelvűséggel összekapcsolódva – biztosította a hitújítás eszméinek gyors terjedését. Luther vitairata, a könyvnyomtatás, a prédikáció, a röplap, a levelek, a röpirat, a templomi énekek és a misztériumjátékok hálózata képes volt rendezni az egymástól függetlenül működő orális hálózatokat. Luther gondolatmenete a mai egyházat is érinti: a Biblia előbb szó volt, aztán lett Szentírás, és újra élő szóvá kell válnia: hálózatba kell foglalni mindazokat az újkori eszközöket, amelyekkel közel hozható korunk emberéhez az evangélium üzenete.

Eőry Vilma (Magyar Nyelvstratégiai Intézet) a protestáns egyházi ének stílustörténetének néhány korszakára tekintett vissza, a szövegek magyarosítására, a Luther Márton Erős vár című énekének változataira, a fordítástípusokra, összevetette Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaival, de utalt a Bach-kantátákra, a Mendelssohn-szimfóniára, Strauss műveire, és Jókai Mór a zsolozsmát dicsőítő soraival zárta előadását.

Czifra Mariann (Petőfi Irodalmi Múzeum) a Kazinczy Ferenc és a nyelvi reformáció címmel azt emelte ki, hogy a nyelvújítással kapcsolatos nyelvi mozgalmak újabb és újabb hullámokban jelen vannak a magyar szellemi életben.

Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem ny. professzora, a Hitújítás, nyelvújítás, tudomány Erdélyben című előadásában a nyelvi tervezés, nyelvstratégia mai fogalmaival értelmezte a reformáció által elindított magyar nyelvi folyamatokat. A hitújítás terjedésében, terjesztésében, megértésében és elfogadásában alapvető volt az anyanyelv. Kivételesen beszédes a magyaráz szavunk: magyarázni a magyarnak is csak magyarul lehet. A magyarázat szóban benne van a megértetésnek az a feltétele, hogy magyarosítás, anyanyelvűsítés. A tudomány műveléséhez magát a nyelvet is fel kellett emelni, s ebben, akárcsak a reformáció elterjedésében fontos szerepe volt Erdélynek, úgy is mint fejedelemségnek, úgy is mint nagy nyelvi régiónak. A korabeli magyarságot érintő problémák között, miközben szűnik meg az országhaza, egyre inkább szükségessé válik a megértésben, megértetésben a nyelv, a megmaradásban a nyelvhaza – abban az Erdélyben, ahol 1568. január 13-án, a tordai országgyűlésen, a világon elsőként hirdették meg a vallási toleranciát – emelte ki Péntek János.

Ugyancsak ennek a folyamatnak az egyik fontos vetületét elemezte Máthé Dénes (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) A reformáció hatása a magyar irodalmi nyelv fomrálódására címmel. A konferencia mghívóján is szereplő „sola Scriptura”-, „sola fide”-, „sola gratia”-, „solus Christus”, „soli Deo gloria”-kijelentések mellett a hitvitákat nyilvánosan, magyarul is folytatták, meghonosodott az anyanyelv használata a szóbeliség és a nyomtatott írásbeliség szintjén is, az ismeretekben és a kommunikációban nyelvi norma kezdett hatni, formálódni az egész társadalmat jellemző nyelvhasználatban.

Szoták Szilvia (Magyar Nyelvstratégiai Intézet) A református iskolák nyelvi nevelése című előadásában a protestáns iskolák, kollégiumok oktatási és kulturális központúságát hangsúlyozta, mivel szellemiségük kisugárzott a régió iskolakultúrájának fejlődésére, eszmeiségére, tartalmára, az oktatás módszertanára, a tankönyvekre, Luther és Kálvin tanítása szerint. Luther úgy tekintett a gyerekekre, mint „pompás, örök kincs”-re, amelyet meg kell óvni Isten számára, Kálvin szerint „az akadémiák és iskolák az ige veteményeskertjei”… Úgy legyen!

 

(A reformáció nyelvpolitikája. Szerkesztette: Péntek János – Szoták Szilvia. Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat – Magyar Nyelvstratégiai Intézet. L’Harmattan, Budapest, 2018.)

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x