Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A csenddel veréstől a megőrjítésig
Takázás 42.

2018.12.5.nincs hozzászólás

A nyelvhasználat vagy annak hiánya sok mindenről árulkodik, például lelki betegségekről, esetleg bántalmazásról is.

Ezen az oldalon olvashattunk már ilyesmiről (l. Dede Éva Léleknyelv 5., 6.; Takázás 29.), s most is egy nagyobb, interdiszciplináris kutatás nyelvi jellemzőiről írok: a csenddel verésről és a nárcisztikus személyiségzavaros kommunikációs játszmáiról. A személyiségzavar lelki betegség, pszichopátiás viselkedés. A nárcisztikus személyiségzavar krónikus és elsöprő grandiozitással, az elismerésre való kiéhezettséggel, illetve feltűnő empátiahiánnyal jár együtt (APA 1994). Nálunk, kelet-európaiaknál gyakoribb ez a személyiségtorzulás, mint átlagosan Európában, és főként férfiakra jellemző. Ennek oka valószínűleg a szociokulturális háttér. Bánki György (2016: 207) ilyen rendszereknek tartja „a centralizált, a szolgaiságra és a függésből következő hűbéri hűségre építkező társadalmakat, az autoriter módon szerveződő közösségeket”.

Miközben a nárci különlegesnek véli magát, mégis egy sablon szerint cselekszik. Egész viselkedése beleillik egy kóros keretbe. Az áldozat kiválasztása, behálózása, majd eltávolítása, megsemmisítése ugyanolyan sablonok szerint működik. Mindhárom fázisban meghatározó a nyelvi, kommunikációs viselkedés, de most csak az utolsóval foglalkozom. A betörésnek, majd megsemmisítésnek négy típusa van: gondolatolvasás, megőrjítés, csenddel verés és elhallgatás.

A gondolatolvasás a kapcsolat megszilárdulása – legyen az párkapcsolat, családi vagy kollegiális – utáni fázis, melyben a nárcisztikus személyiségzavaros arra vágyik, hogy a partner találja ki az ő gondolatait (Tudnod kellett volna, hogy mire vágyom). Ki nem mondott gondolatok, érzések zúdulnak az áldozatra, aki ebben a fázisban nem érti, mi történik, de nő benne a szorongás.

A megőrjítés (gázlángolás) arra szolgál, hogy hiteltelenítse áldozatát. Fokozatokban érhető tetten: mikor az áldozat kérdőre vonja, gyakori, hogy a nárci első lépésként a félreértésre fogja a dolgot (Félreértettél. Én nem úgy gondoltam). Ettől az áldozat elbizonytalanodik. Majd a nárci letagadja, amit mondott vagy tett, illetve gyakran hivatozik arra, hogy elfelejtette ígéretét. Ekkor az áldozat önmagát is megkérdőjelezi. Később érzékenységgel vádolja meg akár négyszemközti beszélgetésben, akár mások előtt is (X túl érzékeny, vigyázni kell vele). Ebben a helyzetben az áldozat egyre ingerlékenyebb: megkérdőjelezi saját tetteit, emlékeit.

Negyedik szinten a személyiségzavaros nemcsak, hogy letagadja mindazt, amit mondott vagy tett (Nem igaz, ezt te találtad ki), hanem avval vádolja az áldozatot, hogy ő maga találja ki azt, amit rajta számon kér. Ekkorra az áldozat valóban elbizonytalanodik saját realitásérzékében, gyakoriak nála a pszichoszomatikus tünetek. Kegyetlen játék ez: itt válik az ember áldozattá; saját intellektuális képességeit, emlékeit kérdőjelezi meg a bántalmazott, a pszichoszomatikus tünetek súlyos megbetegedésekhez vezethetnek, de az öngyilkosságba kergetés is gyakori.

A csenddel verés a passzív-agresszív magatartás leggyakoribb formája: egyik pillanatról a másikra, minden magyarázat nélkül megszünteti a kommunikációt az áldozattal. Ha párkapcsolati, családi viszonyról van szó, akkor is képes a nárci akár hetekig nem beszélni, semmilyen módon sem kommunikálni családjával. Munkahelyi kapcsolatban is gyakori, hogy a nárci kerüli az áldozattal való találkozást, nem válaszol ímélekre, telefonhívásokra. Tipikus eset, amikor dühöngve kijelenti, hogy ő csak a felettesekkel (a szerinte rangban, társadalmi hierarchiában hozzá illő személlyel) hajlandó ezután kapcsolatot tartani, mintegy kizárja a számára értéktelen és érdektelen kollégákat. Így büntet (mert pl. ellent mondtunk neki, vagy nem tettünk meg helyette valamit), de nem létezőnek is tekint. Ez a magatartás az egyik legfájóbb. Hosszútávon nem is bírható ki ép ésszel vagy egészséges testtel.

A mi közösségeink elhallgató kultúrák, azaz kulturálisan kötött a szóvá tevés, a kibeszélés aktusa. Általában azt bélyegezzük meg, aki kimondja az őt ért sérelmeket, gyakori az áldozathibáztatás (Magyari–Horváth 2018). Ez a magatartás melegágya a családon belüli erőszaknak, a szexuális abúzusnak, de a nárcisztikus visszaéléseknek is. Mind az áldozat, mind a bántalmazó tudja, hogy még mindig vannak körülöttünk olyan témák, amiről nem illik beszélni. Az elhallgató magatartás feljogosítja a nárcit arra, hogy következmények nélkül használja áldozatát, mert úgy gondolja, hogy egy szembesítés esetén is csak neki hihetnek. A bántalmazott fél a megszólalástól és így a segítségkérés lehetőségét sem fontolja meg.

Mi a megoldás ilyen helyzetekben? – kérdezhetjük. A legtöbb terapeuta és szakkönyv is azt javasolja, hogy amennyiben fizikai bántalmazás is történik, akkor maradéktalanul ki kell lépni a kapcsolatból, mert az tragédiához vezethet. De ha a lelki bántalmazó valamiért nagyon fontos az áldozatnak (pl. mert van közös gyermek), akkor fel lehet vele venni a harcot. Ez a módszer csak az erős értékrendszerű és nagy életenergiájú embereknek ajánlott s csak úgy, hogy közben ők maguk is támogatást kapnak szakembertől. Ennek első lépéseként szembesíteni kell a nárcit tetteivel és ezek áldozatra gyakorolt következményeivel. Javasolt az asszertív kommunikáció gyakorlása, azaz nyíltan kimondani érzéseket, vágyakat, meghúzni a határokat. Hasznos lehet a resztoratív magatartásra ösztönzés: tegye jóvá az okozott károkat. De mindevvel párhuzamosan azt fontos megértetni a nárcival, hogy terápiára van szüksége. „A kóros nárcizmus (…) egy patológiás fejlődési irány, egy zsákutca, amit át kell építeni, amennyire lehet” (Bánki 2016: 86).

Egyik előadásom után megkérdezte egy diák: Lehet valaki annyira fontos számunkra, hogy hagyjuk, hogy így megkínozzon? A válasz nem olyan egyértelmű, de mindenkinek segít, ha megértjük, hogy X miért olyan, amilyen, és mindent meg kell tenni azért, hogy ne maradjon olyan. S egy kicsit a mindennél is többet! De azt is tudni kell, hogy nem vagyunk képesek csodára, s ha a nárci úgy marad, ha bezárkózik gyámoltalanságába, akkor az csak veszteséggel jár – mindenki számára.

Irodalom

Bánki György 2016. A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. Ab Ovo Kiadó, Budapest.

Diagnostic and statistical manual of mental disorders (4th ed.) 1994. Washington DC: American Psychiatric Association. (DSM-IV/APA).

Magyari Sára – Horváth Gizela 2018. MeToo – Hungarian Style. In: Bakó Rozália Klára – Horváth Gizela (szerk.): Digital Agora. Partium K. – Debreceni Egyetemi K., Nagyvárad. 36–66.

 

A képek a George Czukor rendezte Gázláng c. filmből valók (1944), a mafab. hu és FilmKatalógus.hu oldalakról.

 

Új hozzászólás