Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A Húsvét-sziget múltjának vallatása

2018.12.1.nincs hozzászólás

Kulturális és nyelvi különfejlődés

A húsvét-szigeti kutatások fő ösztönzője Thor Heyerdahl norvég fölfedező és világjáró, aki makacsul ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy a Földnek van egy régebbi történelme is (ezt követte az ugyancsak magányos gondolkodó Várkonyi Nándor is a Sziriat oszlopaiban). Heyerdahl ezt a nézetét a Húsvét-szigetre is rávetítette. Mai tudásunk szerint a Húsvét-szigetet nyugatról a polinézek telepítették be, s minden valószínűség szerint a továbbiakban nem volt kapcsolatuk másokkal (sem nyugati, sem keleti irányban). Erős bizonyítékok jelzik a nyugati (óceániai, polinéz hatást). Ám utalnak gyenge jelek keleti, azaz dél-amerikai (Peru felől jövő) hatásokra is.

Húsvét-szigeti szobor

Egy dán kutatás 27 húsvét-szigeti őslakos génállományát vizsgálta. Szerintük a sziget lakói 19-23 generációval ezelőtt, vagyis nagyjából 1300 és 1500 között kapcsolatban álltak a dél-amerikai őslakosokkal. A ma élő húsvét-szigeti őslakosok génjei 76 százalékban polinéziai, 8 százalékban őslakos amerikai és 16 százalékban európai eredetet mutatnak (a sziget lakói csak 1850 környékén kezdtek vegyülni az európaiakkal). Az eredményekből két lehetséges forgatókönyv következik: vagy a sziget lakói mentek Dél-Amerikába, vagy az amerikai indiánok a Húsvét-szigetre. A kutatók szerint valószínűbb az első változat, ugyanis a szigetről jóval könnyebb elérni a kontinenst, mint fordítva. A Húsvét-szigetről indulva egy több hetes tengeri út árán viszonylag biztosan elérhetőek Dél-Amerika partjai, azonban onnan indulva a sziget egyszerűen túl kicsi célpont ahhoz, hogy könnyedén fellelhető legyen. Ezért lehetséges az is, hogy az első európai felfedezők csupán viszonylag későn, 1772-ben kötöttek ki a szigeten. (Forrás: Múlt-Kor. https://mult-kor.hu/a-husvet-sziget-oslakosai-elhajozhattak-del-amerikaba-20141027)

A 20. század első felében a kolumbiai San Augustín közelében föltárt kőszobrok stílusa hasonlít egy kicsit a húsvét-szigetiekre (igaz talán más polinéziai kőszobrokéra is), éppen ezért a tájat elnevezték Dél-Amerika Húsvét-szigetének. De különbség is van: a húsvét-szigeti szobrok arca merev, rezzenéstelen (egy írás szerint robotszerű), míg a San Augustín-i szobrok (eddig 328-at találtak) változatosak, s közös jellemzőjük a vastag ajkak mögül előugró Drakula-fog.

Kolumbia: San Augustín

Heyerdahl úgy gondolta, hogy a polinézeket megelőzték a Dél-Amerikából érkezők, de azután őket beolvasztották (leigázták?) a polinézek. Vagy még nagyobb csavarral: a polinézeket a fejlett a perui tengerészek hozták (rabszolgának?) a Húsvét-szigetre. Minden valószínűség szerint nem így volt, az azonban nyilvánvaló, hogy a Földnek ez a legelzártabb jellegű területe (szigete) a kultúra és nyelvi különfejlődés leghosszabb ideig való példáját jelenti. 1000-1600 éven keresztül a húsvét-szigeti kultúrát vagy semmilyen külső hatás nem érte, vagy csak elenyésző… (Véletlenül odatévedt és visszamenni nem tudó hajó…)

A különfejlődés végül tragikus véghez vezetett: elpusztították az egykori édeni környezetet, a sziget által nyújtott természeti lehetőségeket elpazarolták, felélték, eljutottak a kipusztulás szélére. És  menekülés nem volt, mert köröskörül csak a több ezer kilométeres óceán, hajót pedig – fák híján – már nem tudtak készíteni. (A kipusztulást azután a fölfedezésük végezte be újfajta betegségekkel, valamint a maradék őslakosok rabszolgának elhurcolásával). Egy adat szerint a 19. század végén már csak 77 őslakó élt a szigeten. És maradt csaknem 1000 kőszobor, 230 kőtalapzat (ahu), sziklarajzok (petroglifák), néhány kőház, barlang, valamint egy kései népszokás, a madárember-kultusz…

A madárember kultusza talán annak a vágynak a szimbóluma, hogy kivágták az utolsó fát, eltűntek a madarak. Ismerős ugye Rachel ​Carson Néma tavasz című könyvének megrázó föltételezése: lesz egyszer egy tavasz, de nem lesz benne madárhang, talán őt is Húsvét-sziget ihlette meg). Eltűntek a madarak, fa híján jó hajóink sincsenek már, milyen jó lenne valahogy elszabadulni, éppenséggel elrepülni a szigetről… De foglyok vagyunk, nem lehet.

Ahu, moai, pukao

Rapa Nui szobrai tragikumot árasztanak. Eddig 887-et számláltak meg belőlük. Három stíluskorszakot mutatnak: görgetegfej; négyszögleges, emberforma oszlop; térdelő alak. Különböző magasságúak, súlyúak. Nincs köztük két teljesen egyforma alak. Merev, komor tekintetűek. Némelyiknek a szemét is restaurálták (korallból volt), szemgolyója a magasba néz. Magas rangú ősök, főnökök (síremlékei)? (Polinéziában a nagy, embert ábrázoló fa- és kőszobrok faragása másutt sem ismeretlen; a kolumbiai San Augustín szobrai is sírok – szarkofágok – fölött állnak.) Főleg férfiak, de nők is, sok esetben nemtelenek (nem dönthető el a nemük). A tengerparti szobrok talapzaton (ahu) állnak – háttal a tengernek. 313 ahu van a szigeten, a kidolgozottabbak az inka építészetre emlékeztetnek. A szobrok (moai-k) tömzsik, „törzsszobrok”, törzs-láb egybefolyik, kezük a törzs alá ér, némelyiknek talpa is kivehető. (A kezüket a hasukon tartó tömzsi szobrok, emlékeztetnek leginkább a kolumbiai San Augustín-i sírszobraira. Nemcsak engem, Thor Heyerdahlt is.) A parti szobrok többségének a fején vörös vulkáni kőzetből készült díszkorona (pukao), csekély elképzelésünk van, hogyan is tehették azokra a szobrokra, amelyeknek a felállítása is kétséges számunkra. A Ran Rakanu vulkánnál lévő kőbányában több száz féligkész-kész szobor van, többnyire nem talapzaton, némelyik eldőlve, földbe süppedve… Mintha a nagy szoborkészítést és szállítást valami véletlen folytán egyszercsak abbahagyták volna. A Ran Rakanu vulkánnál lévő szobrok ellentétei a parton lévőknek: csontsovány, beesett arcaik kidolgozottabbak, hosszú nyakuk van, és a test többi része (ha van) a föld alatt.

Irracionális halmozás

Örök kérdés, hogy a húsvét-szigetiek miért kezdték el faragni szobraikat, miért faragtak egyre többet és nagyobbat, miért nem elégedtek meg néhánnyal és kisebbel. A „halmozás” talán valamilyen versenyre utal. Talán egymást akarták túllicitálni. Talán sok szabadidejük volt, és nem tudták másutt levezetni energiáikat. És nem törődtek a szállítás nehézségeivel sem. A húsvét-szigetieknek sem állt rendelkezésére sem ló, semmiféle teherhordó állat, de még a kereket sem ismerték.  Az ősi, Kolumbusz előtti Dél-Amerikában ugyanez volt a helyzet. Csodálni való érdekesség, hogy ezzel szemben kerekes gyermekjátékokat ismertek. Én is fényképeztem egy kerekes gyermekjátékot a santiagói prekolumbián múzeumban. Van tehát kerekes játék, de nem használták a kereket teherszállításra…

A legnagyobb húsvét-szigeti kőszobor a Paró, ma Ahu te Pita Kuránál található. 10 méter magas, 3,2 m széles, súlya 82 tonna. Csak a koronája (pukaója) 12 tonna. Ő is eldőlve, kétfelé törve fekszik, vörös pukaója elgurult. A szobrok ledöntése máig kérdés. Nem nagyon veszik figyelembe, hogy a moaik többsége háttal a tengernek, közvetlenül a tengerparton van, s például az 1960-as chilei földrengés után 8 m-es cunami keletkezett, amely a Húsvét-szigeten Tongariki 15, egyenként 30 tonnás kőszobrát ledöntötte, összetörte, s volt, amelyiket 150 méterre elsodort. (A szobrokat később helyreállították, ma ez a sziget legszebb szoborcsoportja.) És ilyen cunami nem lehetett korábban? Igaz, vannak szobrok a sziget belsejében is, és azok is le lettek döntve.

A világ sok részén találkoztam az irracionális halmozással. Ilyen a piramisok halmozása szinte mindenhol; a maja birodalomban egymás mellett sorakoznak a trópusi erdőben a templompiramisok, Burmában a bagani fennsíkon százával-ezrével a sztúpák… Az emberiség mindenhol egyforma, és a magatartása mindenhol kiismerhetetlen.

Foglyok voltak: körös-körül csak a tenger

A rapanuiak szájhagyománya

A Húsvét-szigetet 1722. április 5-én holland hajósok fedezték fel. De nem tudhatjuk, hogy korábban nem kerültek-e oda hajók. Az első tudományos leírás Cook kapitány 1774. évi látogatásához kapcsolódik. A 19. században perui kalandorok a szigetről ezernyi embert hurcoltak el rabszolgának, s csak nagyon kevesen kerültek vissza. A „felfedezőkkel” együtt érkező járványos betegségek pusztították a lakosságot, egy adat szerint, amikor a 19. század végén Chiléhez került a sziget, már alig 100 őslakos élt. A tudományos felfedezők, kutatók folyton vallatták a helybélieket: mik ezek a szobrok, kit ábrázoltak, hogy szállították (tőlük tudjuk, hogy „lábon billegtették”, de vajon tényleg?), s ajkukról jegyezték le a rapanui nyelvet, melyről nyelvészek megállapították, hogy időszámításunk után nem sokkal szakadt le a polinéz nyelvekről. Kész csoda, hogy ma is élnek született rapanuiak, s él a nyelvük is.

Új hozzászólás