Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Pajzán história
Nyelv és iskola 7.

2018.11.18.nincs hozzászólás

Átlépi-e az illem határát az, aki pajzánságot követ el, vagyis pajzánkodik, pajzánul viselkedik?

S lenne-e köze a pajzán szó eredetének valamilyen formában a paraszt szavunkhoz? Ez lesz csak még a pajzán história, ha nem is balzaci értelemben, nekem elhihetitek.

A pajkosan, játékosan, jókedvűen, szertelenül, huncutul, csintalanul és egyúttal elevenen, fürgén, s magát némileg zabolátlanul is viselő gyermekre gyakran mondjuk a szót: pajzán. Ez az olykor az illendőség határát is súroló viselkedés, amelyre ennyi szavunk is szükséges ahhoz, hogy a jelentését körberajzoljuk, itt még nem áll meg.

Ehhez a sok előbbi, együtt igazán jelentésfestő szóhoz társul az a visszafogott, játékos érzékiség is, amely a szónak az erotikával is átszőtt jelentéstartalmát ma már talán a leginkább letakarja, és így lehet a legrövidebben jellemezni: nemcsak pajkos és csintalan, hanem ezenközben kétértelmű és sikamlós is.

Ilyen a férfiak hölgy iránti udvarlásának szánt és elegánsan, finoman a nemiség irányába bókoló, ártatlan tréfája, esetleg még az illem határát is átlépő, vaskos, dévaj története, szabad szájú megjegyzése vagy kicsapongó gondolata, illetve a süldő lányoktól és az érett asszonyoktól egyaránt kedves, csábos, kétértelmű, ingerkedő mosoly, pillantás, mozdulat. Ahogy a költő, Reviczky Gyula ezt versben megénekelte:

Néha pajkos, néha szende,

Néha lángoló a kedve;

Szép ha csélcsap, szép ha pajzán;

Gyönyörű mind a magyar lány.

A szó jelentéstörténetéhez hozzátartozik, hogy a népnyelv a kocsi szekér mellett kötetlenül, szabadon futó lóra és az idomítatlan, még be nem tört állatra is rámondta a szót: pajzán. Ha elképzelitek, ahogy a kiscsikó zabolátlanul ugrándozik, és nyikhaj módon nem fér a bőrébe a szekér mellett, ahová szoktatás céljából laza kötőfékkel vagy a nélkül kerül, nem is nehéz a jelentésfejlődést kimutatni. De az eredet még mindig homályba vész…

Népetimológia mesterfokon

Szavunkat a nyelvvel foglalkozó honfitársaink egyike valaha a velencei olasz paesan, vagyis paesano, magyarul paraszt szóval hozta összefüggésbe, amely nyelvjárásból tényleg számtalan más szót át is vettünk. Ez a paesan a kiejtését tekintve valóban nagyon hasonló a pajzán szóhoz, és a jelentése is vonzó módon összecseng a magyar változattal. Emberünk többek között így érvel:

„A pajzán módra (vö. olasz alla paesana) eleresztett csikó, ló, a pajzán beszéd, a pajzán [értsd: ’hanyag’ – K. B.] öltözet stb. kifejezések pajzán jelzőjének eredeti jelentése bizonyára ’paraszti, pórias’, majd ‘a maga szabadjára hagyott, szabad(os)’, assimilatiós jelentésváltozással […] és némi hangulati színnel ’ficánkoló (a kötetlen ló), pajkos, dévaj stb.’.”

Az érvelés vonzó és majdnem tökéletes, a jelentését tekintve azonban a szomorú igazság mégsem ez. A pajzán szócsatában végül ez a vélekedés győzött:

„Mindezek a nehézségek [ti. a jelen írás szerzőjének korábban elsorolt ellenérvei az olasz eredettel szemben – K. B.] azonban teljesen eloszlanak, ha szavunkat az oszmán-török pajzen szóból származtatjuk. A magyar szó valamennyi jelentése a török szó ’semmirekellő, csavargó’ jelentéséből könnyűszerrel megmagyarázható. […] Ami a török szó eredetét illeti, a török szótárak egyöntetűen a perzsából származtatják.”

(Megjegyzem, hogy Czuczorék mind a pajkos, mind a pajzán szót a paj- gyökre vezetik vissza, amelyet a baj, valamint a bajza vagy bajoza, vagyis szilaj ló jelentésű szavainkkal hozzák összefüggésbe, no persze a perzsa eredetet sem tagadva. Ez sem ördögtől való etimológia, a b és a p egyazon zöngés-zöngétlen pár, no és a b és a v is nagyon közel állnak egymáshoz hangtanilag, vö. szervusz – szerbusz, Willy – Billy, ivola (viola) – ibolya stb., a bajból-vajból meg a vajúdik igénk vezethető le Czuczorék szerint.)

A paraszt dekameron és az Ezeregyéjszaka

A sok esetben kimondottan pajzán vagy erotikus népdalok, beleértve azokat is, amelyek az idők során gyermekdallá vagy mondókává szelídültek – ilyen a Bújj, bújj, zöld ág… vagy a Hej, Jancsika, Jancsika… kezdetű –, valamint „a népi tréfák, történetek egyáltalán nem idegenek a nép életétől, annak mindig is részei voltak, csupán az álszemérmes felfogás az oka annak, hogy folklórkiadványaink szegényesek e téren” – írja Nagy Olga teljesen jogosan a széki tréfákból és elbeszélésekből válogatott színes gyűjteményében, a Paraszt Dekameronban.

Aki tehát mégis a pajzán szó paraszti származása mellett dönt, nagyon mégsem áll messze az igazságtól. Én legalábbis – a szó után kutakodva – nem találtam egyetlen szóba jöhető nyelvben sem a nyomát, de még a törmelékét sem, vagy legalább egyféle utótörténetét a szónak, és ez is elgondolkodtató talán. Ennyire egyedül, árván, csak a magyarban fellelhetően maradt volna meg? Rejtély.

A magyar paraszt szó egyébként szláv gyökerekkel bír, és egyszerű, becsületes, majd közönséges, mindennapi, továbbá köznépi, nem nemes, illetve durva, faragatlan értelemben került át szép lassan az anyanyelvünkbe, a többi jelentését a szónak mindannyian ismerjük. Ahogy több szláv nyelvben, így az oroszban is fellelhető a szó, ebben az alakban: прост(ой), ejtsd: prászt(oj), amely jelentését tekintve egyszerű, természetes, valamint őszinte, egyenes, illetve közönséges, szokásos, és amelyből már ejtéskönnyítés nélkül keletkezett, illetve a paraszt szóhoz képest így, szó eleji torlódással gyökeresedett meg a prosztó szavunk, majd az ugyancsak faragatlan, otromba jelentésű, mára már kihalófélben lévő, szélsőségesen szleng prosztinger változat is.

Csak csendben teszem hozzá, hogy a pajzán szó a tudomány mai állása szerint nem a taljánból, hanem a perzsából került át a törökbe, majd onnan a magyarba, mint azt fentebb láttuk is. Az, aki az eredetileg alig pajzán vagy pornográf, csupán a későbbi fordításokban és átiratokban azzá váló Ezeregyéjszakának egyébként szerelmes történetekkel is tűzdelt, előtte sokáig lenézett mesegyűjteményében keresné a szó gyökereit, ő sem sokat téved: ezeknek az arab regékként is emlegetett meséknek az eredete Aladdinostul, Ali babástul és Seherezádéstul arab, no és persze többek között indiai és perzsa gyökerekig nyúlik vissza.

Mondtam én, hogy ez lesz csak még a pajzán história.

(Első közlés: http://tantrend.hu/hir/pajzan-historia.  Kóródi Bence Nyelv-ésszel blogja a TanTrenden: http://tantrend.hu/nyelv-esszel)

Új hozzászólás