Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A holt feltámasztása?
Levelek a Borostyánkőútról 66.

2018.10.1.nincs hozzászólás

– Rigában megalakult a Lív Intézet –

Ritka ünnepre gyűltek össze a résztvevők 2018. szeptember 21-én a Lett Egyetem Aula Magnájában. A Lett Egyetem Innovációs Központjában 2018 szeptemberében megalakult a Lív Intézet. Az ünnepségen az egyetem vezetése mellett a lett kormány két miniszterrel képviseltette magát, és felolvasták a lett házelnök valamint a miniszterelnök üdvözlő levelét. A három finnugor nyelvű EU-tagállam, Észtország, Finnország és Magyarország nagykövete is részt vett és felszólalt a rendezvényen. A nagyszámú közönség soraiban számos lettországi és külföldi szakember is helyet foglalt. A legtöbben, természetesen, Észtországból érkeztek, hiszen ott foglalkoznak leginkább a lív nyelvvel és kultúrával. De képviseltették magukat a finnek is – felolvasták Riho Grünthal helsinki professzor üdvözletét. Magyarországot – a nagyköveten, Bányai Ferencen kívül – én képviseltem, de felolvasták az ELTE és a Debreceni Egyetem Finnugor Tanszékének közös üdvözlő levelét is.

A szervezők kérték, hogy a meghívott szakemberek lehetőleg anyanyelvükön szóljanak. Az előre megküldött hozzászólást lefordították lettre és angolra, és a fordításokat kivetítették. Élvezetes bábeli nyelvi tarkaság tanúi voltunk. Az észtek észtül szólaltak fel, a finn professzor levele finnül hangzott el, a Göttingeni Egyetem professzora, Eberhard Winkler németül beszélt, én magyarul. Az ELTE és a Debreceni Egyetem Finnugor Tanszékének üdvözlő szövegét észtül olvasták fel. Az uppsalai egyetem képviselője lívül üdvözölte az intézet megalakulását.

Jó négy éve, 2014 júliusában írtam a lívről mint bujdosó nyelvről. Bár nem egyértelműek az információk arról, hogy a lív nyelvet véglegesen kihaltnak kell-e tekintenünk, egyes források szerint az utolsó lív anyanyelvű személy, Grizelda Kristina 2013-ban hunyt el. Én Lívföldön 2009 augusztusában még találkoztam lívül beszélő személyekkel. Néhány évvel ezelőtt Valts Ernštreits, a Lív Intézet megalapítója és vezetője néhány éve egy észtországi tudományos tanácskozáson lív nyelvű előadást tartott, mint ahogy az ünnepség moderátoraként is végig lívül beszélt. Ez a tény egyszersmind a nyelv életképességét is jelzi.

A lívek, akik egy nagyobb történelmi tájegység, Livónia, névadói, Lettország őshonos népe, s mint ilyent ismerte el őket az 1991-ben függetlenségét újra elnyerő ország. Szakmai körökben közismert, hogy a lív nyelv és a lívek ősi kultúrája meghatározó szerepet játszott a lett nyelv és kultúra kialakulásában.

A lívek nemzeti ébredése az 1920-30-as években zajlott részben finn és észt rokonnép-aktivisták jóvoltából. Egyebek között ekkor alkották meg a lív lobogót, és született meg a lív himnusz, amelynek dallama megegyezik a finn és az észt himnuszéval, csak a szövege tér el. Most egy újabb nemzeti ébredésről beszélhetünk. Jelenleg legalább 250 lív tudatú ember van, akik törekszenek visszaszerezni, visszatanulni őseik nyelvét. A Lett Egyetemen évek óta szerveznek lív nyelvtanfolyamokat.

A tervek szerint három év alatt kidolgozzák a lív nyelv és kultúra oktatási programját, s a kutatóintézetet átalakítják egyetemi tanszékké. Tervben van a lív kulturális térség felvétele a Lett szellemi kulturális hagyomány jegyzékébe, és az UNESCO 2019-es, Őshonos nyelvek programjában való részvétel.

Beszédemben megemlítettem, hogy bár a lív nyelv és kultúra kutatását – a földrajzi és nyelvi közelségből fakadóan – főként a balti államokban és Finnországban végzik, a Lívföld és Magyarország között régi, ha nem is nagyon intenzív kapcsolat áll fenn. Emlékeztettem Báthory István erdélyi fejedelemre, lengyel királyra, Lívónia nagyfejedelmére, aki ebben a térségben oktatási intézményeket alapított, Vilniusban egyetemet, Tartuban líceumot (amelyet később a svédek egyetemmé fejlesztettek). Aztán nagy időbeli ugrással a 20. század első felében élt Lukinich Frigyest említhettem, aki az 1931. évi finnugor kongresszus alkalmából ismerte és szerette meg „a küzdelmes múltú, sokat szenvedett rokon lív népet”. Ebből a barátságból született meg A lív föld és népe című könyve, „amely a lív nép életét: múltját és jelenét kívánja megismertetni a szintén balsorsú, rokon magyar nemzettel.” Ahogy a könyv előszavában írja: „Könyvem tiszta jövedelmét szeretettel ajánlom föl annak az ügynek a támogatására, amely legközelebb áll a szívükhöz: a lív kultúrház félépítésének céljaira.” Ez Budapesten volt, 1934 őszén. A lívek házát 1939-ben készült el, és építését támogatta a három független finnugor nyelvű ország, Észtország, Finnország és Magyarország is, ahogy a ház újjáépítését is – immár a lett függetlenség újbóli elnyerése után. Megemlítettem még, hogy 2009-ben egykori Uralisztikai Tanszékem irodalmi sorozatában adtunk ki válogatásomban és fordításomban Ahogy tudok, dalolgatok / Kui ma muoštab, nei ma lōlab címmel kétnyelvű válogatást lív dalokból és közmondásokból.

Beszéltem arról, hogy a világ nyelveinek túlnyomó része veszélyeztetett helyzetben van. Ez a megállapítás vonatkozik Oroszország finnugor népeire is. Esetükben a veszélyeztetettség oka az erőteljes orosz asszimilációs nyomás mellett a népek gyenge öntudata. A lív tudatú közösség pozitív példát mutathat a világ veszélyeztetett népeinek. Számos olyan esemény van, lív nyelvi táborok, a lív nyelv oktatása az egyetemen, nemzetiségi napok, fesztiválok, lív honlap, amelyek hozzájárulnak a lív öntudat erősítéséhez, a lívek megismertetéséhez, s mindebben Valts Ernštreitsnek elévülhetetlen érdemei vannak.

A tudományos világ köszönettel tartozik a Lett Köztársaságnak, hogy őshonos népnek ismeri el a líveket. Miközben például Oroszországban sorra zárják be vagy lehetetlenítik el az őshonos finnugor népekkel, nyelvükkel foglalkozó tanszékeket, a Lett Egyetemen egy kihaltnak nyilvánított nyelvnek és kultúrának nyitnak intézetet – példát mutatva ezzel a világ soknemzetiségű és soknyelvű országainak.

Az ünnepi rendezvényen fellépett egy lív dalokat éneklő kórus, amellyel együtt énekeltük el – beszédem részeként – első versszakát kedves lív dalomnak, amely – bizonyítva a Baltikum népei közti szoros kapcsolatot – jól ismert a lettek és az észtek körében is:

Pūgõ, tūļ, ja ajā laijõ,             (fújj, szél, és vigyél el,

ajā mīnda Kurāmōl!               vigyél engem Kurföldre!); amint a folytatásból kiderül, az énekes a kedveséhez igyekszik a tengeren át.

Hozzászólásom végén és itt is azt a reményemet fejezem ki, hogy a Lív Intézet tevékenysége révén a lív nyelv újjá fog születni.

 

Új hozzászólás