Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Utazás a libidó körül – Apáczai és Freud
Léleknyelv 4.

2018.09.29.nincs hozzászólás

Apáczai Csere János a szaporodásról szólván a latin kifejezéseket magyarul igyekszik megnevezni.

A libidó jó példa arra, hogy a tudomány nyelvének magyarítása nem megy minden zökkenő nélkül.

A latin eredetű libido szó ezt jelenti: erős vágy, kívánság, szenvedélyes kívánság, buja kívánság, érzéki gyönyörűség, fajtalanság, bujaság. Származékai is hasonló jelentésűek: bujálkodik, buján, kicsapongva, fesletten, érzéki kívánsággal és vággyal teljes (Finály Henrik 1884. 1135.).

A libidó szó magyarul Apáczai Csere János Magyar enciklopédiájában (1653) a következő jelentéssel szerepel: „A nemzési kívánság (libido) a lelkes állat képzésének a magos lelkektől csiklándoztatott nemzési részeknek mozgadozásából származott felindítása, mellyel az a nőszésre izgattatik.” (Apáczai 1959b. 191.). A megfogalmazás eléggé férfiszemléletű: a nemzés és a nőszés az etimológiai szótár szerint „férfitevékenység”. A mai nyelvben a nőszés, nőszik már kikerült az aktív szókincsből, néhány szórványos példában íróinknál, pl. Esterházy Péternél, Parti Nagy Lajosnál azért olvasható. S Arany János halhatatlan Hamlet-fordítása is őrzi e szót: vérnősző barom. A nőszés, nemzés férfira vonatkozó jelentése azzal is igazolható, hogy az emberi típusok leírásában mindenütt megemlíti Apáczai, hogy milyen a nőszéskor az ember – vagyis a férfi – és milyen a magja, máshol az is kiderül, hogy magja a hímnek van…

Más helyütt a nőszési kívánság meghatározásában az érzelmek is megszólalnak: „A nőszési kívánság oly szeretet, mellyel azért szeret valaki mást, hogy ővéle háljon” (Apáczai 1959b. 202.).  E kívánság elsődleges célja a szaporodás. A házasság, az egy testté válás részben a testi kapcsolatot, „a szaporodásra nézendő egyesülést” jelenti, részben „szoros és szentséges társalkodást”, melyben a férfi a család vezetője. A férfiúi elsőbbség abban is megmutatkozik, ahogy a férfi mellé rendeli az asszonyi állatot, aki „az ő férjének illendő segítsége, mintha tulajdon őmaga volna” (Apáczai 1959b. 347.), s a tiszte, feladata „az egész házi gondviselésnek, de kiváltképpen otthon, a férfinak hasznára lenni” (Apáczai 1959b. 349.). Ez az egyenlőtlenség még nagyon sokáig uralja a férfiak és nők, nők és férfiak gondolkodását, ebből a témából is mennyi új tudomány keletkezik!

A nőszés főnév a 19. század eleji szakirodalomban sok szerzőnél előfordul a nemi ösztön (Szily 1908. 534.), kívánság jelentésben, az elháláshoz hasonlóan (’közösül, házasságot a nemi érintkezéssel érvényesít a nászéjszakán’). A nőszés állatokra vonatkoztatva is használatos ugyanebben az időben (Czuczor–Fogarasi-szótár; Magyar történeti szövegtár)

A libidót, a pszichoanalízis egyik fontos műszavát Freud tette igazán ismertté a világon egy nagyon sajátos jelentéssel. Freud egy 1898-ból való könyvből vette át Albert Moll német orvos és pszichiátertől, de valószínűleg 1894-től fordul elő Fliessnek írt levelekben és kéziratokban (Laplanche – Pontalis 1994. 287.). Ahogyan Freud műveiből meghatározhatjuk, a libidó a szexualitáshoz kapcsolódó energia, az életösztön energiája, a férfira és a nőre egyaránt jellemző energia, ösztöntörekvés, a korai gyermekkorra is kiterjesztve. Mindemellett megmaradt az énre vagy tárgyra irányuló nemi vágy jelentése is.

A libidót furcsa lenne a 20.–21. században nőszési kívánságnak fordítani, magyarítani. A latin szó Freud műveinek, elméleteinek hatására a magyar szókincs része lett.

Szakirodalom

Apáczai Csere János 1959a. Magyar Enciklopédia. Akadémiai, Budapest.

Apáczai Csere János 1959b. Magyar encyclopaedia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

Czuczor Gergely – Fogarasi János 1862–1874. A magyar nyelv szótára. Arcanum DVD VI.

Laplanche, J. – Pontalis, J.-B. 1994. A pszichoanalízis szótára. Akadémiai, Budapest.

Szily Kálmán 1908 [1999]. A nyelvújítás szótára. Nap Kiadó Bt., Budapest.

Vigh Károly (szerk.) 1980. Asszonyok és férfiak tüköre. Magvető, Budapest.

Új hozzászólás