Az utcát takarítók ütemre seperték a csikket a lapátjukra, a munkából hazafelé igyekvők egy pillanatra megálltak, és elnevették magukat a focizsonglőrök tapskérő biztatásán, és még talán a galambok is dallamra burukkoltak a városháza tetején. A nyíregyházi VIDOR Fesztivál (a Vidámság és Derű Országos Seregszemléje), ingyenes kulturális rendezvénysorozata, összművészeti rendezvénye nemcsak derűs színházi előadásokkal szolgált a helyieknek, és az ide látogató turistáknak, nem csupán koncertekkel, hangversenyekkel, bábszínházi és akrobatamutatványokkal kápráztatta el a Kossuth téren sétáló felnőtteket, gyermekeket, hanem színvonalas irodalmi rendezvényeknek is otthont adott. Ezek helyszíne egyrészt a városban most átadott Bencs-villa, amely régi fényében megújulva a kultúra és a művészet színhelye lesz mostantól. Itt kapott helyet az a színvonalas és különleges rendezvény, amely a Nyíri részeg címet viselte. Az áltudományos konferencián, amely Krúdy Gyula születésének száznegyvenedik évfordulója alkalmából magáról Krúdyról, a nőkről és a velős csontról szólt, a Vörös Postakocsi és a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle szerzői (Béres Tamás, Csabai László, Kürti László, Oláh András, Karádi Zsolt) humoros írásokat, illetve átírásokat olvastak fel. Hallhattunk történetet Janikovszky Évát megidézve többek között, előkerült egy eddig publikálatlan Czóbel Minka-levél is, amelyet a költőnő Krúdy Gyulához írt, íme, egy részlet: „Jöjjön el Anarcsra, meghívom egy vérnarancsra….” És volt Csokonai Vitéz Mihály nyomán nem a reményhez, hanem a velős csonthoz írt vers is: „Marhavelőt kértem, s megadá az ég.”
A legnagyobb sikere az idén is az immár negyedszer meghirdetett limerickbajnokságnak volt. Mint ismert, a limerick egy sajátos szépirodalmi versforma, illetve műfaj, kötött formájú ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel. Négy fő jellemzője a következő: 1. rendkívül tömör, 2. rendkívül bájos, 3. rendkívül bárgyú, 4. rendkívül idegesítő. Várady Szabolcs költő szerint három fajtája van: 1. a nők jelenlétében is elmondható limerick, 2. az olyan limerick, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, 3. a limerick. A műfaj csíráit már a középkori angol költészetben kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limericket írni csakis angolul lehet. Más forrás szerint a versformát a XVIII. század elején Franciaországból vitték be a brit szigetekre visszaérkező ír utazók. Régebben szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént: Jöjjön el, várja Limerick! Íme, egy Varró Dániel tollából: Volt egy úr, lakhelye Mozambik, / fenéken harapták a zombik. / Faggatták: „Nagyon fáj?” /
Azt mondta: „Ugyan már. / Eleve is volt már azon lik.”
A Vörös Postakocsi, a Móricz Zsigmond Színház és a Kelet-Magyarország napilap által meghirdetett megméretésre közel ötszáz alkotás érkezett. Az előzsűri (Kulin Borbála és Száraz Ancsa) öt csapatot és huszonöt egyéni jelentkezőt juttatott a pénteki fináléba, amelyet a Művész Stúdióban rendeztek meg. A limerickeket a bejátszott videofelvételeken azok a színészek olvasták fel, akik szereplői voltak a VIDOR valamelyik előadásának, így Molnár Piroska és Szikszai Rémusz többek között. A középdöntőbe tíz vers jutott, ezeket már a nyíregyházi művészek (Kuthy Patrícia, Nyomtató Enikő, Szép Evelin, Göttinger Pál, Illyés Ákos) egy-egy film hangulatát idézve adták elő, így megjelent a Keresztapa, a Star Wars, a King Kong stílusa. Nem babra, hanem gombra ment a játék, ugyanis a fordulók végén a nézők egy-egy gombot dobtak be egy műanyag dobozba, ha nekik tetsző alkotást hallhattak. Majd a végső fordulóban egyrészt bizonyos szituációkban (kihallgatáson, kozmetikusnál, orvosnál, tetoválószalonban és cirkuszban), másrészt különböző állapotokban (ijedősen, férfiasan, szerelmesen, bizonytalanul, önimádóan és túlgesztikulálva), harmadrészt különböző filmstílusokban (western, musical, akció- és felnőttfilm) hallhattuk a műveket. A csapat kategóriában a Stoppos című és jeligéjű, a zajtai Kovács Pál és felesége nyert, egyéniben pedig a Kótaj jeligéjű Borbély Mihály, aki egyébként fővárosi. Íme, a nyertes művek:
Stoppos. Ott állt egy lány, de nem dísznek, / mondtam neki, hogy felveszlek. / Figyelj, macsó gyerek! / veled ötért elmegyek. / Ugyan, ingyen is elviszlek.
Kótaj. Én sose láttam még Párizst sem. / Talán Kína sem csak pár rizsszem. / És nem futja ki Tajvan, Maradok hát Kótajban. / S fogva tart egy szempár is. Asszem.
Ezekre varrtunk gombot mi, a nézők.