Skip to main content

Frász

- 2018. 09. 23.

Indulatosan, átkozódva még mindig mondjuk, hogy vigye el a frász, menj a frászba, a frász törje ki. Ma már kissé avuló kifejezés, a hozzá kapcsolódó kérdésekben – Mi a frász van? vagy Mi a frászt csinál? – egyre inkább a hasonló hangalakú szót használják, „r” nélkül, az „á” helyett a rövidebb „a”-val.

Pieter Van Laer: Félelem az ördögtől, önarckép, 1638

Eredetileg a görcsös rohamokkal, rángatózással járó nyavalyatörést, rángógörcsöt, epilepsziát nevezte a népnyelv frásznak. A betegség hirtelen kialakulását összefüggésbe hozhatjuk az ijedséggel, dühösséggel, nevezhetjük a lelki felindulás testi megnyilvánulásának. Haragosunkra szitokként szórva nem éppen a legkellemesebb állapotot kívánjuk ezzel. Ha már tettlegességgé fajul az ellenszenv, akkor váratlanul le is kenhetünk egy hatalmas frászt, vagyis nagy pofont a jobb belátásra térítendő tévelygőnek.

Mindezek alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a frász szó feltétlenül versbe kívánkozna. Kifinomult lelkületű, érzékeny olvasók talán el sem tudják képzelni lírai környezetben. Előfordulására túl sok példát nem is tudok mondani, de egyetlen hangsúlyosat, igen. Ady Endre Néhai Vajda János című versében ott van a frász, szó szerint, csak persze ennek története van.

A modern irodalom hét költőjének válogatott verseit kötetbe gyűjtő antológia, A Holnap megjelenése után 1908 őszén a holnaposok bemutatkozó estet rendeztek Nagyváradon a városháza dísztermében, Vajda János emlékére. Ady nagy elődjének mondta Vajdát, ugyanakkor továbbfejlesztendő, vagyis leküzdendő beszédmódnak tartotta örökségét. Azt kívánta, hogy az ünnepély megnyitásaként Emőd Tamás, a társaság legfiatalabb tagja, mintegy jelezve viszonyukat a hagyományhoz, adja elő a Találkozás Gina költőjével című verset.

Vajda János (Bruck Lajos festménye)

Emőd azonban harciasabb bevezetőt szeretett volna, ezért arra kérte Ady, írjon programként is értelmezhető, új költeményt. Addig-addig gyötörte, mígnem a magyar Ugar poétája engedett a rábeszélésnek, azzal a kaján feltétellel, hogy valamelyik strófában benne lehet ez a szó: frász. Emőd elfogadta a feltételt, bízva abban, hogy a hóbortos ötletet előbb-utóbb majd csak sikerül érvényteleníteni. Ahányszor csak találkoztak, rimánkodott mesterének, hogy a készülő költeményből hagyja ki a frászt. Ady megmakacsolta magát, és már csak azért sem engedett a kérésnek. Öt nappal a rendezvény előtt küldte is alkotását Érmindszentről, akkor még Egy néhai költő címmel. A fellépés előtt elolvastatta Emőd Tamással a szöveget, egészen az ötödik szakaszig komolyan hallgatva, de ott aztán kibuggyant belőle a nevetés:

Akkor is úgy volt: frász törhette ki

A Dal és Szépség nyugtalan magyarját,

Mert úgy van igaz magyarság szerint,

Ahogy cudarok és urak akarják.

De ez csak még jobban megerősítette elhatározását, hogy a verset így, frászostul el kell mondani. Az esten vad taps fogadta a művet. Utána mégiscsak elhangzott a Találkozás Gina költőjével is, Emőd rögtönzött szavalatában, mindvégig a szerzőt és a mellette ülő Lédát figyelve. Olyan tetszést aratott, hogy végül kiérdemelte neves pályatársa baráti ölelését. A rendezvényen Ady hatásos beszédet mondott, s a programvers rejtett párhuzamaként, utalás nélkül is a frászos szakaszhoz kapcsolódva fejtette ki: „Egy nemzetet lehet jól kormányozni, lehet rosszul kormányozni, de ha ez a nemzet ér valamit, megölni nem lehet.”

Emőd Tamás, Ady Endre és Nagy Mihály hírlapíró Nagyváradon, 1908-ban

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x