Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Borsodnádasdi évkönyv
Nyelv(es) irodalom 15.

2018.08.20.nincs hozzászólás

A festői fekvésű Borsodnádasd éltetője a GYÁR volt egykoron, most a kiváló tanár-helytörténész Sági Tibor a lelkek karbantartója, a helyi hagyományok, a múlt őrzője.

Tőle kaptam meg azt a kordokumentumot, amelynek címlapján ez áll:

AZ ELSŐ BORSODNÁDASDI ÉVKÖNYV –  A NÉP SZÁMÁRA ÍRTA: KÁVAY GÁSPÁR

Fellapozom az augusztust, ma,  Nagyboldogasszony napján:

„1.  A két Boldogasszony (Nagyboldogasszony és Kisasszonynapja) közötti időben eltett tojásból készített karácsonyi „Angyali bederő) a legjobb tésztanemű a világon.

2.  Szent István a nádasdiak eszem-iszom napja.

Ilyenkor történt ez, a Szent István napja utáni reggelen.

Tudvalevő, hogy Szent Istvánkor van a híres nádasdi búcsú.  S össze sereglik e napra az idegenbe szakadt rokonság is, de összejön ilyenkor a vásári ismerős jókoma is.

Szégyen, ha egy háznál nincs ilyenkor vendég.  Az ősrégi magyaros vendégszeretetnek késői maradvány ez.

Még a gyártelep is ilyenkor eszmél rá csak, hogy valóban mégis ez az anyafalu.

Hát ilyenkor történt ez a kis eset is.

Az öreg Pityókai Prókátor bátyánknál hajnalig szól a muzsika.  (Híres is rá azóta.) Reggelre kelve azután a csordáskürt tudatta a mulató társasággal, hogy rég volt már az idő, amikor a kakas a harmadikat kukorékolta. S mert a kakasól eszébe jutott a járdánházi sógornak az asszony, s hogy ki az úr a háznál, otthon, hát csak szedelőzködött és indultak is.

Pityókai koma azonban elkísérte őket a faluvégéig.  S hogy a hangos nóták után a gyanta se legyen messze, egy öt literes üveget is a botra akasztott.

Így vonult a társaság, amikor az Ózdi Mávauttal találkoztak. A vezető tülkölt, kürtölt, szirénázott, de hiába. A társaság rá se hederített.

A vezető most a kalauzzal együtt fogta káromkodásra a dolgot.  Mert nem elég a sok tyúk, liba, disznó úgyis az úton, most még ezek is késleltetik őket?

A két férfi kiszáll nagy haraggal.

–       Hát nem hallják kigyelmetek a kürtölést, szirénát? Azt a…!!!

–       De igen, kedves soffőr úr – szólt Pityókai bátyánk – ezért öntöttem is már!

És harag ide, harag oda, inniuk kellett…

Új hozzászólás