Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A nyelvemen van… kétnyelvűeknél
Léleknyelv 2.

2018.07.29.nincs hozzászólás

„A nyelvemen van”. Ezt mondjuk, ha a beszédünket megakasztja egy váratlan emlékezeti zavar, kínosan vagy viccesen erőlködünk azon, hogy a kimondani akart szó eszünkbe jusson.

Ebben az állapotban mindent el tudunk mondani egy fogalomról, de maga a szó nem jut eszünkbe. Nagyon kínos érzés, s ilyenkor felötlik a szóról az, hogy rövid vagy hosszú, esetleg a szó hangalakjából valami, mert mindenképpen „tudjuk”, hogy ismerjük. Beindul a keresési folyamat, amelynek eredményeképpen ha megtaláljuk a szót, nagy megkönnyebbülést élünk át. Felmérések szerint hetente egyszer előfordul bárkivel, idősödve egyre gyakrabban, és külön érdekes, hogy személyek nevére is kialakulhat. Sokszor nem oldódik meg ez a zavar, körbeírjuk, rokon értelmű szóval helyettesítjük. Nemegyszer a beszédpartner is segíteni akar… esetleg csak napok múlva, váratlanul bukkan fel, és mondjuk ki a keresett szót. A jelenség angol neve, a TOT betűszó a magyarhoz hasonló: tip of the tongue, a nyelv hegyén.

Kép: bbc.com

A TOT-jelenséget emlékezeti zavarnak, a felidézés kudarcának, megakadási jelenségnek nevezhetjük. Ha sikerül megtalálni a szót, akkor közeli TOT-ról beszélhetünk, ha nem, akkor távoliról. A keresés folyamatát elemezve kétféle próbálkozás figyelhető meg: a szemantikus (hasonló jelentésű szavakat keres) és az akusztikus (hangzásban hasonló szavak jelennek meg). Ahhoz, hogy a jelenséget vizsgálni tudjuk, ki kellett alakítani egy jól működő módszert, vagyis ellenőrzött körülmények között létrehozni a jelenséget. Két kutató, Brown és McNeill a passzív szókincsből válogatva adott meghatározásokat a vizsgálatban részt vevő személyeknek, s kérték meg őket arra, hogy nevezzék meg a szót. Természetesen egyénenként változik, hogy kinek mi a passzív szó, vagy milyen gyorsan, illetve eredményesen tudja előhívni azt a belső lexikonból.
Az anyanyelven beszélő ember viszonylag könnyedén veszi ezeket a helyzeteket. De mi van akkor, ha a valaki jól elsajátított egy idegen nyelvet, s akkor kerül a fent ismertetett állapotba? Vajon a szemantikus vagy az akusztikus keresés indul be, melyik keresés lesz eredményesebb? Kétnyelvűek esetében számolni kell azzal, hogy ha a számára idegen nyelven keres, az anyanyelvének szavai felbukkanhatnak, megzavarhatják, gátolhatják a szó megtalálását. Feltételezésem szerint (1) a kétnyelvűek sokkal nagyobb arányban produkálnak TOT-jelenséget, mint a szakirodalmi adatok mutatják: 10-20 %-os arányról számolnak be; (2) náluk a szemantikus keresés dominál; (3) a szemantikus keresésben az anyanyelv szavai is megjelennek.
A hipotézis ellenőrzéséhez azonos típusú kétnyelvű személyeket választottam. 16 személy (6 férfi, 10 nő) vett részt a vizsgálatban. Átlagéletkor 50 év (41-74 év), mindannyian mentálisan egészségesek. Magyar nyelvű közegben átlag 23 (11-49) éve élnek, átlagosan 24 (19-33) évesen kezdtek magyarul tanulni, legtöbben akkor, amikor magyar anyanyelvű házastárs miatt Magyarországra költöztek. 2 fő egyetemi tanulmányai miatt jött ide, s maradt a végzés után is itt. Mindannyian beilleszkedtek a magyar társadalomba, dolgoznak. Naponta beszélnek magyarul otthon és a munkájukban, 1 fő a munkáját anyanyelvén végzi, 1 fő pedig mindkét nyelven. 6-an anyanyelvüket beszélik ritkábban.
A TOT vizsgálatához a Brown-McNeill által kidolgozott módszert követtem. Ehhez állítottam össze A magyar nyelv értelmező kéziszótárából a meghatározásokat. Olyan szavakat választottam, amelyről azt gondoltam, hogy hosszú ideje Magyarországon élő külföldiek ismerhetik, de nem tartozik a mindennapi szókincsükbe. S mivel a kétnyelvűeknél még inkább érvényes az, hogy a szókincsük nem egyformán kidolgozott a különböző témákban, több témakörből válogattam: konyha, sport, politika, lakóház-építkezés, szórakozás, ruházat, személyek jellemzése. 12 szó alkotta a vizsgálati anyagot: avas, fanatikus, szöglet, dicsekszik, tűzdel, nívó, gerenda, henyél, zubbony, trojka, piknik, kibic. Mint látható a sorozatból, néhány olyan szó is bekerült, amely idegen nyelven is hasonló hangzású.
A 16 fő 12 szava összesen 192 tétel, ebből nem volt TOT-jelenség 70 esetben (36,4%), mert azonnal kimondták a megfelelő szót, és 27 esetben (14,1%), amikor a próbálkozás eredménytelen volt, a keresett szót nem ismerték. 95 esetben (49,4%) előállt a TOT-jelenség, azt a szubjektív élményt, hogy „tudom a szót, csak nem jut eszembe” külső jelekből is látni lehetett. 37 közeli (19,2%), 58 távoli (30,2%) volt közöttük.
A három feltételezés a vizsgálatomban igazolódott. Nagy számban voltam tanúja a jelenség meglétének, a szemantikus, jelentés alapján kezdtek keresni, és valóban tapasztaltam az anyanyelvi hatást. Néhány példa, ahogy az anyanyelv szavai megjelennek. A ’több méter hosszú, vastag, négyélűre faragott szálfa’, a gerenda szót így keresték: brevno, talaj, gyűrű, bruszja, gerenda (orosz anyanyelvű). Az avasra a romlott, állott, stale (angol) variációk hangzottak el. A dicsekszik: becsvágyó: ö-ö-ö, felvág, Nero, csiszlovec (orosz), gyors felfogású, elismerés, hvasztajet, dicsér dicsekszik (orosz). A zubbony: kepp, cape, lepel (angol), pelerin, kazajka (cseh). A szöglet: tizenegyes, nem szeretem, kraivoj, ugol, sarok (orosz).
A kétnyelvűek esetében a „nyelvemen van”-jelenség nagy kínnal járt. Szerették volna bizonyítani, hogy magyar nyelvi tudásuk jó, s a szókeresést kudarcnak érezték. Ha ez a jelenség olyan beszélővel szemben fordul elő, akivel az anyanyelvén is tudnak beszélni, akkor a magyarról át lehet váltani a másik nyelvre, ahogy az egyik adatközlőm tette.
S hogy egynyelvű közegben milyen kalamajkát okoz a „nyelvemen van” jelensége, olvasnivalónak ajánlom Csehov A lónevű című elbeszélését. (https://hu.wikisource.org/wiki/A_lónevű)

Új hozzászólás