Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Magyari Sára: Tyúkszemantika
Színház és nyelv 46.

2018.07.25.nincs hozzászólás

Július elején a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház jótékonysági előadását láttam Beregszászban, melynek bevételét egy 8 éves kisfiú szívátültetésére adományozták. A nemes cél mellett nagyszerű játékban és izglamas szemantikai fejtegetésben volt részünk.

Remete és Hatujjú (RH+) c. előadás álomjáték Richard Bach (Jonathan, a sirály), Viktor Pelevin (Remete és Hatujjú) és George Orwell (Állatfarm) művei alapján, de a rendező, Oleg Melnyicsuk, inkább egy rémálom helyszínét használja keretnek: nejlonzacskóból függönyök, szalmabálák, etetők, itatók, gyalupadok, tojástartók, ládák közé helyezi a történetet. A szereplők furcsa jelmezben szaladgálnak: olyan szedett-vedett minden. Az előadás elején nincsen érthető emberi beszéd, inkább csak vinnyogást, kárálást hallunk. Ebbe a képbe kerül bele Hatujjú, egy csibelány, aki véletlenül összetalálkozik Remetével, az udvartartás nélküli kakassal, de a következő jelenetben beszélni nem tudó tyúkok, kakasok közé kerülünk, akik egy keltetőben élnek. Más dolguk nincsen a tyúkoknak, mint tojni, költeni, a kakasoknak meg egyszer, kétszer, háromszor, négyszer … kilencszer… E szárnyasokat végül levágják, bontják, megfőzik, megsütik az istenek.

Ebből a világból menekül a csibelány, és innen akar megszökni Remete is, aki nagy magányában jó ideje számolja, méri, tervezi, hogyan tudna átrepülni a világ falán túlra, de sem lufival, sem papírrepülővel nem sikerül neki. Ezt az alkotói magányt töri meg szemtelenül Hatujjú, mikor bejelenti, hogy: „Én csak beszélgetni szeretnék!” Majd hozzáteszi: „Akármiről, csak jó sokáig tartson!”

Ebbe a keltető világba, ahol minden rutinszerűen megy és a szárnyasok egyetlen vágya, hogy az etetőhöz és az itatóhoz jussanak, akad egy különc tyúk, egy buta tyúk, akinek hat ujja van, és akinek az a vágya, hogy beszéljen és beszélgessenek vele. „Unalmas az éjszakai élet, ha az embernek nincs kivel beszélgetnie” – mondja Remetének, aki egy pillanatra sem áll le a tervezéssel, gyakorlással. Beszélget ugyan Hatujjúval, de cserében a lánynak edzenie kell a repülésre, ki kell próbálnia a deszkából készített szárnyakat, mert Remete mindenáron repülni akar. A repülés vs. beszélgetés kettősségében Hatujjú kérdez, egyfolytában érdeklődik: „Mi az, hogy szeretni?” „Azt szeretem-e, akit kell?” Remete pedig válaszol: „Amit kell, azt a víz alatt is lehet szeretni, (…) de a szeretet a kapaszkodó e fuldoklásban.”

A szárnyépítések, próbarepülések között folyamatosan a szeretet meghatározásait halljuk: „A szeretet az, ami erőt ad.” „A szeretet olyasmi, mint a repülés.” „A szeretet a lélek menedéke.” És a buta kis tyúk tovább faggatózik: „És te szeretsz valakit?” (…) „Mi az a repülés?” „Mi van a halál után?” „Az istenek is meghalnak?” Remete pedig válaszol, hisz nem tehet mást: „A szabadság és a repülés a lényeg, az élet értelme”. De minden stratégiája kárba vész, mert nem tud repülni: hiába számolt, tervezett, szervezett.

Hatujjú végül felül a hintaként lógó etetőre, és szerelmesen hívja maga mellé Remetét. A kiábrándult kakas megtörten röppen mellé, és a csibelány nógatására lassan hintázásba kezdenek, majd elhangzik a végszó: „Repülünk!”  – mert szárnyalni csak ketten, együtt lehet.

A folyamatos ellentétezés a valóság és a vágyak, a beszédtéma és a képiség, a realitás és a magasztosabb életcélok között katarktikus feszültséget teremt. A kérdezz-felelek játék, a szeretet szó verbális jelentéslehetőségeinek kutatása, a repülés variálása, mely végül közös szárnyalásban teljesedik ki, többletjelentést kap a hintázás révén. A hinta varázseszközként tételeződik, nászra utal, egyértelmű erotikus, szerelmi jelkép. A különcök egymásra találása és egymásra való utaltsága predesztinált. Az előadás végén egyértelmű: hiábavaló a grandiózus tervezgetés, egyetlen lehetséges út a kölcsönös szeretet. Ez vezet a szárnyaláshoz: „Veled tudok szárnyalni!”

A többletjelentéseket acélozza a cím utolsó egysége is, a zárójelbe írt RH+. Ez a vércsoport a genetikailag domináns, elsősorban ez öröklődik. A cím grafikai megjelenítésével tovább kérdez: Mi öröklődik tovább: a hat ujj? A különcség? A beszélgetés vágya? A szeretet? A közös szárnyalás?

A kép forrása: www.beregszasziszinhaz.com.ua/

Új hozzászólás