Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Magyarul tanulok
Kávéházi szeglet 14.

2018.07.23.nincs hozzászólás

Az anyanyelv elsajátítása folytonos feladat, az élethosszig tartó tanulás része. Mielőtt azonban beszámolnék legfrissebb felfedezéseimről, itt köszönöm meg a rejtélyes M. J. kiegészítő, okos hozzászólását és jókívánságát, amelyet múlt havi, griffes jegyzetemhez fűzött.

Azon kívül, hogy a jobb sorsra érdemes olvasót a saját nyavalygásommal untassam, a következő bölcsességre jöttem rá a lecsóillatú nyárban. A tény, hogy anyanyelvünket gond nélkül használjuk, még nem jelenti azt, hogy minden ízében ismerjük is. Nézzünk az iskola világához kapcsolódó, két mondatot, amelyet mindenki érteni fog. (Hiszen az oktatáshoz, mint a focihoz, úgyis mindenki ért.) „A nevelési módszerek garmadáját vetettük be, hogy a házi feladat gondosabb elkészítésére ösztökéljük a rakoncátlan tanulót. Irdatlan erőfeszítés kellett ahhoz, hogy sorról sorra pásztázva kibetűzzük ormótlan írását.” Kevésbé hivatalos megfogalmazásban: a szerencsétlen pedagógusok mindent bevetettek annak érdekében, hogy a hanyag, nemtörődöm gyerek olvashatóbban írjon a füzetébe, mert nem bírták már elviselni az alaktalan, torz betűk órákig tartó böngészgetését.

A tartalmat értjük ugyan, de értjük-e az egyes szavakat is? Különösen, ha a szavak mögött az alapszót keressük, vagyis a képzővel ellátott alak mögött megbújó szóra kérdezünk. Ha van valaminek a garmadája, akkor kell lennie önmagában garmadának is. Ha ösztökéljük barátunkat, akkor van ösztöke is? Ha létezik rakoncátlan, akkor van rakonca, és ha irdatlan, akkor irdalt? Ha pásztázunk, lenni kell pásztának, és ha már ormótlan, legyen ormó is. De hiszen nemigen hallani sem az ormó, sem a pászta szavakat, az ösztöke és a rakonca pedig, ha nem alaptalanul feltételezzük így a szótári alakot, végképp ismeretlen a városi ember számára. Nos, a régi, hét kötetes Értelmező Szótár nem csupán eloszlatja kétségeinket, hanem meglepő érdekességekkel is szolgál.

A garmada eredeti jelentése halom, kupac, rakás, amely különösen szemcsés anyag, gabona vagy homok összelapátolásából keletkezik. Garmadában, garmadával: nagy mennyiségben, a garmadája: valaminek a nagy mennyisége. Emlékezetes szereplő a foghúzó Garmada úr Tamási Áron Ábel az országban című regényében.

Igenis van ösztöke, legalábbis hajdanában volt. Olyan bot, amelynek egyik végére hegyes vagy lapos vasat erősítettek, hogy azzal kaparják le az ekére tapadt földet, vagy az élénkebb mozgás elősegítésére az ökröket bökdösték vele.

Bármily hihetetlen, van rakonca is. A szekérre, szánra, vasúti teherkocsi oldalára szerelt rúd a magasra halmozott rakományt tartja össze. Ha nincs rakonca, vagyis a szállítmány rakoncátlan, bizony csakhamar szétesik, szétszóródik a korlát nélküli rakomány.

Az irdatlan az irdal igéből származik. Irdalni, vagyis bevagdosni a halat, húst, szalonnát szokták párhuzamos bemetszésekkel a jobb sütés érdekében. Ami irdatlan, azaz nincs irdalva, azt egybefüggő, tagolatlan volta miatt a roppant nagy méret jelzésére használjuk.

A pászta ritkán említett, noha létező főnév, egy-egy földterület sávszerű szakaszának elnevezése, de jelenthet erdőrészletet is, amelynek fáit ugyanazon évben ültették. A sávos szemlélet érvényesül abban az állításban is, amikor azt mondjuk, a fényszóró pásztázza a sötétet.

Az ormótlan eredete tényleg az ormó. Kétségtelenül elavult, sutba dobott szó, de valaminek a tetejét, kiálló, kiemelkedő részét jelöli, akárcsak ma is élő változata, az orom.

Megeshet természetesen, hogy sokaknak nem szolgáltam újdonsággal, rajtam kívül mindenki régóta ismeri a felsorolt szavak eredetét és jelentését. E néhány kiragadott példa mégis bizonyítja talán, hogy édes anyanyelvünk a váratlan nyelvi lelemények kimeríthetetlen forrása. Mostanában egyébként is mindig történik valami, nyelvi értelemben is. Az utóbbi hetekben tanultam azt az üde kifejezést, amely még pár hónapig némileg szabályozni fogja életem folyását. Kissé ellentmondásos jellegénél fogva oximoronnak vélem, így hangzik: megelőző utókezelés.

 

 

Új hozzászólás