Skip to main content

Veres Szilárda a nők társadalmi helyzetéről

- 2018. 07. 20.

„Franciaország múltjának nagyasszonyai beillatozzák kultúrtörténelmét és szinte érezni, hogy a nemzet ragyogó múltja milyen tökéletlen volna nélkülük és milyen üres a Panthenon.

Nálunk, ha akad is egy-egy merész kezdeményezés, ez még mindig afféle korai mozdulatnak látszik. De hogy a magyar asszonyban is megvan a nemes érc, melyből a nagy társadalmak asszonyai vannak gyúrva, annak egyik bizonyítéka Veres Pálné, Oly ritkaság egy Veres Pálné, mintha egy pálma nőne fel a mi délceg jegenyéink és egyszerű fűzfáink között.  Hogyan nőtt fel ebben a levegőben így?   Férje megérti nejében  a nemes tüzet és nem siet azt eloltani, hanem ápolja : engedi őt szellemileg emelkedni, mint az oszlop, mely támaszul szolgál a repkénynek és nem bánja, hogy föléje nő. Ami benne értékes és becses volt, azt felosztotta Magyarország művelt hölgyei közt s bár ezer meg ezer részre oszlott, mégis mindenki bírhatja egészen.”

Veres Szilárda így folytatja:

Száz és száz alkalmam volt Mikszáth ragyogó szellemének, kifogyhatatlan humorának varázsát közvetlenül élvezhetni. Apró kis betűcskéivel írott igen sok levelét őrzöm, melyekről az ékezetek és pontok rendesen hiányoznak, de sohasem hiányoztak szellemének gyújtó szikrái.

Egy ízben egy szűkebb kedves társaság összebeszélt, hogy a Gundel-féle István főherceg szállodában fog együtt vacsorálni, abban a szobában, melyet Mikszáth tiszteletére Gundel, a nagyszálloda tulajdonosok egyik leglelkesebbje, Mikszáth-szobának nevezett el, falai az ő elbeszéléseinek alakjaival voltak díszítve. Mikszáth arcképét Radó Kálmán festette bele.

Majd egy más alkalommal Budára mentünk a „Diófához”címzett vacsorázó helyre.  (Később Zölddiófa, ma Mákos Guba kisvendéglő a neve a Krisztinavárosban, szerk.)

Ott mondta el nekem a poharak csengése közben, miként keletkezett benne a „brézói ludak” című beszélyeinek terve: Balassagyarmaton jó édesatyám nagy ebédet adott, vendégei között volt a fiatal Mikszáth is. Édesatyám a koccintgatásra úgy nógatta vendégeit, hogy nem szabad a brézói ludak példáját követni,  amelyek „sohasem ittak, csupán csak ettek s mind megdöglöttek”.

Majd ismét elbeszélte Mikszáth egy vidéki városról, hogy oda várták egy főhercegnek látogatását, törték a fejüket, hogy ezen alkalomra lehetne csinálni olyast, ami mindenkit meglepne, mindenki örülne neki és ami nem kerülne sokba. Sok, igen sok fejtörés után végre egyike a nagyfejűeknek mondotta, hogy ő már kitalált valamit. Nagy kíváncsisággal lesték szavait, ezt mondotta:”Akasszák fel a polgármestert! Ennek mindenki fog örülni, meglepő lesz és nem fog kerülni semmibe.” Mikszáth később meg is írta ezt valamelyik beszélyében.

Milyen találó megjegyzése volt az is, ha valaki nagyon sokat adott a külsőségekre, hogy benne a „hiúság bacillusa” van. A Nosztyfiú” – ban írja: „A tudatlanságnak csak egy takarója van, a nyelv, minek azt mozgatni!”

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x