Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Dr. Papp Andrea emlékére

2018.06.16.2 hozzászólás

Tisztelt Gyászolók!

A gyerek jobb kezével fogta a nagyanyja kezét, és bal lábával előre-hátra hintázott. Hosszú, loknis haja mutatta, hogy kislány, Andrea. Az akkor még ritka nevét édesanyjától örökölte. A nagymama a másik kezében táskát fogott, ehhez madzaggal bili volt kötve. A debreceni nagyálllomáson szálltak fel a Pestre menő fapados vonatra. A hosszú úton a gyerek ragaszkodott a bilihez, csak ezt használta, a piszkos WC-re nem ült fel. Pesten, az állomáson egy szépasszony várta őket, a gyerek anyja, hogy együtt utazzanak tovább Oroszlányba, a bánya melletti börtönbe meglátogatni a családfőt, az édesapát és férjet, az ígéretes jövő előtt álló fiatal nyelvészt, akit 1950-ben koholt vádak alapján négy év fegyházra  ítéltek. Az akkor négy éves gyerek erre alig emlékezett: csak egy kopaszra nyírt hajú, csikósruhás férfi képe maradt meg az emlékezetében. Az édesanya a börtönévek alatt a pesti egyetemen dolgozott a magyar nyelvi tanszéken. Sokat piszkálták, váljon el a férjétől, de ez szóba sem jöhetett. A társat, mint a gólyák egy életre választott, és ezt a hűséget a kislány is örökölte. A társat szeretni, jóban-rosszban kitartani mellette, ezt fogadták az oltár előtt és ezt még forgószéllel szemben is megtartották. Bár később az édesapát kétszer is rehabilitálták egyetemi oktatóként nem dolgozhatott és a 3/3-as dokumentumok szerint 1989-ig tartották rendőri megfigyelés alatt. Kisandi ezért apját 4 éves koráig nem ismerhette és 8 éves lett mire összeköltözhetett kishugával és a szüleivel. A különlegesen művelt szülők nagy hatással voltak a gyerekre, minden iskolájában első tanuló lett. A műveltség élete végéig ékszerként csillogott rajta, ez mindenkit elbűvölt, aki megismerte. Az ország első középiskolájában a Fazekas Mihály gimnáziumban a legjobb tanulók között ismerték, országos nyelvi versenyeket nyert. Innen egyenes út vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára, angol, orosz, lengyel szakra, majd oktatóként is ott ragadt. Évtizedekig abban a tudatban élt, hogy szorgalma és tehetsége miatt lett egyetemi oktató, és már negyven éves is elmúlt, amikor öreg mestere világosította fel, hogy a bejutásban a szülők ismertsége játszott döntő szerepet. Ez már csak így van, karrier indító segítségre szükség lehet, de a helytállás már saját érdem. Lépegetett előre a ranglétrán végül nyugdíj előtt docensi rangban vezető lett. Társat 14 éves korában választott egy fiút az osztályból, aki egy paddal ült előtte, és aki 54 évvel később a betegségben a kezét fogta. De ne szaladjunk ennyire előre, Andrea 1973-ban kötött házasságot majd gyors egymás utánban két fia született. Terhesként tanított és mikor eljött az idő egyedül összepakolt és elvillamosozott a szülészetre, mert ebben a kis nőben hihetetlen lelkierő koncentrálódott. A titkos vágya teljesült, két fia született, mélyen szerette őket, de nem  a ma divatos harsány módon. Milyen boldog volt, mikor a májusi napsütésben, a Mózes kosárban lévő újszülöttet kitette az erkélyre. Hihetetlen – mondta – hogy nekem ilyen szép és egészséges gyerekeim születtek. Különleges kapcsolat, szeretet fűzte anyosához, a Kisnagyihoz. Nagyanyámnak szólította, autóval csak ő fuvarozhatta, betegségben mellette állt. Később átvette tőle a széles család összetartásának feladatát. Kereszt gyerekek, sógorok, sógorasszonyok gyerekeinek tanulását, továbbtanulását, tanácsaival, kapcsolatrendszerével, a megfelelő időben és helyen hatékonyan támogatta. Szerette a Balatont. A gyerekekkel és barátaival hosszított nyarat – júniustól, szeptemberig – a strandon töltötték, a hazaszeretet egyenlő volt a Balaton szeretetével. A lebarnult gyerekek életre szóló boldog emlékekkel kezdték a tanévet. Nem tanította őket közvetlenül, kikérdezés nem volt, de hatása szellemi fejlődésükre, pályaválasztásukra elvitathatatlan. Mikor megjött a lehetőség külföldi utazásra, mert a vasfüggönyt felhúzták, szívesen ment turistáskodni, ebben a nyelvtudás segítette. Úgy tanult meg könyvből angolul, hogy kint angolnak nézték, pedig felnőttként járt először Londonban. Még később megnézhette az egész világot. Volt Európa számtalan országában, Németországban a testvérénél, de látta Brazíliát, Venezuelát  és Amerikában többször megfordult. Alapelve volt, hogy mindent le kell írni, mert így maradnak fenn az emlékek. Naplót vezetett a gyerekek és unokák híres mondásairól és kitalált magának egy új irodalmi formát. Örkény István egyperces elbeszéléseit megfelezte, így keletkeztek a félpercesek. A családról, a környezetről, az életről ellesett csattanós, tanulságos történetek ezek. Ahogy a félpercesei egy rajongója mondta: ma már nem a Monte Kristó grófja kell, ki tudja azt végig szenvedni. Zsebben elférő, rólunk szóló kis könyvek születtek a tollából vitték vonathoz, repülőre, hogy hasznos szórakozással töltsék ki a holtidőket. Elbeszéléseivel irodalmi díjakat nyert, ezekre rendkívül büszke volt.

És ekkor hirtelen betegség jött. Ismerte az előjeleket, édesanyja és a húga is fiatalon, 50-es éveikben tüdőrákban haltak meg. Abban hitt, hogy ő már csaknem 20 évvel túlélte a veszélyt. A köhögés és lázas állapot egyszerű téli megfázásnak tűnt. Tovább vizsgálták, tüdőrákot diagnosztizáltak. Korábban komoly betegsége sohasem volt, ezért is nehezen viselte a tortúrákat, a tűszúrást, fájdalmat, hajhullást, és a többieket. A betegségről nem panaszkodott, szinte szégyellte, ha erről kérdezték, nem válaszolt. A kórházból menekült – minél gyorsabban haza – mert ott minden a betegségről szól. Otthon csak nagyon kevés embertől fogadott el segítséget és az elmúlt két évben alig mozdult ki a lakásból. A terveit ennek ellenére nem adta fel, kongresszusra jelentkezett, meséket irt, így is védekezett az elmúlás ellen. Őszinte pillanataiban lázadozott a halál ellen. Ha az autóból idős embereket látott, fájdalommal jegyezte meg:  nézd legalább 80 éves, én pedig még ebben az évben meghalok. Jó támasza volt az internet, ezen elböngészgetett, így elterelte a figyelmét. Betegsége ellenére nappal egyedül is elboldogult, elmaradt otthon, a távozónak édes kis kezével a résnyire nyitott ajtón át integetett. Szerette, hogy ha valaki Pestről vonaton közeledett felé, akkor sms-ben megüzenje neki az állomásokat, hogy hol tart: Cegléd, Kecskemét, Kistelek, Szeged és most már azt is hozzátehetjük, hogy mennyország.

Szerettünk, szeretünk, és még nagyon sokáig szeretni fogunk.

A szerkesztő megjegyzése: Elhangzott dr. Papp Andrea temetésén, 2018. április 14-én a Budapest-Belsőjózsefvárosi Krisztus Király Plébánia Kápolnájában. Felolvasta Körtvélyessy Zsolt színművész. Szerző Dr. Pajor László.

2 hozzászólás

#1 XY 2018. 06. 17. 20:27:27

Nagyon szerettük sokan, nagyon fáj, soha nem feledjük…

#2 Tohol Éva 2018. 07. 21. 22:38:13

Nagyszerű ember volt. Nem feledjük.

Új hozzászólás