Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Fraier
Takázás 36.

2018.06.5.nincs hozzászólás

Az átvert, becsapott ember megnevezésére van a román nyelvben egy különleges szó: fraier (ejtsd: frájér).

Magyarul valahogyan úgy mondánk ezt, hogy balek, palimadár. Csakhogy a lexéma mögött egy egész viselkedémód húzódik meg, mert nem akármilyen módon becsapott emberre mondható, hogy fraier.

A román értelmező szótár szerint (DEX) a fraier az, aki buta, aki nem elég talpraesett ahhoz, hogy meg tudja védeni magát, aki nem tud, esetleg nem akar profitálni a másikból, a helyzetből; olyan ember, aki nem veszi észre vagy nem teszi szóvá, ha éppen megpróbálják rászedni. A Román–magyar kulturális szótár (2009: 87) ezt írja róla: „balek, pali. Jiddis eredetű szleng szó, melynek jelentése ‘vesztes, mások által kihasználható, rászedhető’”. Ellentéte a șmecher: „a magát könnyen feltaláló, ravasz, ügyeskedő, fondorlatos személy tulajdonságegyüttesét megnevező kifejezés, amely a román kultúrában a fraier ellentéteként, általában pozitív tulajdonságként jelenik meg” (176). A DEX német eredetű etimológiát ad meg hozzá: rafinált személy jelentéssel (Schmecker).

Szilágyi N. Sándor (2016) főleg a bukaresti ember magatartására vonatkoztatja a șmecher viselkedést, de tapasztalataink szerint nem csak ott található meg: „a bukarestiek többsége ott ejti át a másikat, ahol tudja. Az átejtés valóságos tartalma azonban csak a bukaresti kultúra értékrendjében értelmezhető. A kívülálló könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy ezeknek az embereknek a legnagyobb része elvetemült gazember, aki nem ismer sem Istent, sem erkölcsöt, aki előtt semmi sem szent. Pedig itt az átejtés a kultúra egyik eleme, mondhatni rituális cselekvés, amelynek fő célja nem annyira a várható haszon elnyerése (ami persze nem árt), mint inkább a virtus megmutatása: akinek sikerül valakit átejtenie, az önmaga és mások előtt is saját életrevalóságát igazolja vele, ő a rátermett, jól boldoguló, talpraesett (descurcăreţ) »menő fej«, míg a másik, akit átvertek, a balek (fraier).”

Ez a virtuskodás valahogyan úgy néz ki, hogy X megpróbálja átejteni Y-t, ha sikerül, akkor létrejön a șmecher–fraier, alá-fölé rendeltségi viszony. De ha nem sikerül az átverés, mert a másik nem hagyja magát, hanem visszavág, szóvá teszi, azaz egy kicsit kakaskodnak, akkor szimmetrikus viszony jön létre köztük: az átverést kezdeményező meghátrál, mintegy elismerve a másik erejét is és átvált egyfajta kompenzáló (resztoratív) magatartásba: gyakran segíti azt, akit eredetileg ki akart használni. Innen kezdve nincs baj, megy minden a maga rendjén, együtt lehet működni – és megy is nekik. A șmecherrel szembemenő az igazi győztes.

Számos ilyen helyzetet tapasztalunk a hétköznapokon: a piacon, a tanfelügyelőségen, a hivatalokban, a közlekedésben. Nem kell nagy átverésekre gondolni. Például a minap a sávunkon csak lépésben lehetett haladni a nagy sor miatt, a szembesáv viszont üres volt. Kivágódik egy nagy, csillogó, drága kocsi mögöttünk a sorból (șmecher) és le akarja előzni a szabályosan haladókat. Gyorsan keresztbe állunk az előző előtt, mintegy blokkolva őt. És jön a nyelvileg, kulturálisan izgalmas párbeszéd: a leblokkolt sofőr kivágódik a csodaautóból és üvölti: – Ki vagy te, hogy elállod az utam?! Válasz: – Az, aki elállja az utad! Innen kezdve még egy kis kiabálás, villogó szemek, ökölrázás, majd a șmecher megjuhászkodva visszavánszorog járművébe, hátratolat, beáll a sorba és együtt araszol a többiekkel.

Az ügyeskedő, minden helyzetből profitálni, kihasználni akaró magatartás nem csak a román kultúrában ismert. Gyakran tapasztaljuk ezt magyar vonatkozásban is: kisebb-nagyobb átverések, bepróbálkozások léteznek itt is például a hétköznapok, a munkahelyek esetében. Viszont van egy lényeges különbség a román a fraieri (átverni, becsapni, rászedni) viselkedéshez képest. Az értékrendszereket, a viselkedésmódokat kutató számára az lesz az érdekes, hogy magyar vonatkozásban, ha az ügyeskedőt szembesítjük tettével, ha hangosan kimondjuk vétkét, nem hátrál meg, nem ismeri el éles eszünket, bátorságunkat, ravaszságunkat, hanem megsértődik (és úgy marad), duzzog, elvonul stb. Inkább ellenséges viszonyulást tanúsít hosszútávon, esetleg bosszúállást, és ezáltal valahogyan nem oldódik fel a feszültség. Román viszonylatban így gyakorlatilag ő lesz a fraier.

 

Források:

Benő Attila 2009. Román–magyar kulturális szótár. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy.

Szilágy N. Sándor 2016. Bukaresti mozaikkockák 2.

http://www.3szek.ro/load/cikk/98381/szilagyi_n_sandor:_bukaresti_mozaikkockak_/2/_szilveszter (2018. június 2.)

Dicționarul explicativ al limbii române. (DEX)

www.dex.ro (2018. június 2.)

Új hozzászólás