Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Új irány a magyar nyelvhasonlításban
Levelek a Borostyánkőútról 62.

2018.06.1.6 hozzászólás

Ahogy a régi görögök – Arisztotelész, Archimédesz, Pythagorasz vagy Pallas Athé felesége, Athéné, szóval valamelyik közülük, a részletek nem érdekesek – mondták: adjatok három biztos etimológiát, és én kifordítom sarkából az összehasonlító nyelvészetet.

Zsirai Miklós annó összeszedte, mely nyelvekkel hozták a magyart rokonsági kapcsolatba. Tekintélyes felsorolást tett közzé. Őt követően többen is nekiveselkedtek a kérdésnek, s dolgoztak ki tudományos, tudományosnak látszó vagy csak fantazmagóriai szintű elménc elméleteket. Azonban egy, megítélésem szerint azonban nem egy, hanem a legígéretesebb összehasonlítás lehetősége elkerülte az eddigi kutatók figyelmét. Van, akit gúzsba kötött a finnugor származás elfogadása, mások a sumér rokonság, megint mások valamilyen keleti -–kazah, török, kirgiz, hun – atyafiság rabjaivá váltak, megint mások a magyar nyelvet egyenesen az űrből származtatták. Mindezek ismeretében én is űrt érzek, mondhatatlan űrt, ahogy ezt egy nem-nyelvész megfogalmazta. Hiszen a megoldás itt van a szemünk előtt, csak éppen észre kell venni.

A magyar-lett nyelvrokonságról van szó. Hiszen már maga ez a megnevezés is magában hordozza a rokonság csíráját: a magyar lett. S ebből napnál is világosabb, hogy a megoldást a lett nyelv körül kell keresni.

Ebben a rövid problémafelvetésben csak néhány – egyelőre csupán az etimológiára korlátozódó – példát hozok fel.

A már említett magyar-lett szópár további kibontást igényel, amelytől most eltekintek. Mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy a kifejezés mélyreható elemzése révén megtudhatjuk, milyen volt a magyar nyelv előzménye, mielőtt magyar lett.

Első példánk a mai lett iet ’megy’ jelentésű szó és magyar megfelelője, a s-iet. Tudniillik a magyarban egy pszicholingvisztikailag is értékelhető s– előtag (tudományosan: praefixum) járult a tőhöz, amely s– a sebességet (ebben már három s is van, nyilván nem véletlenül) fejezi ki, azaz ’gyorsan megy’, lásd például hess, huss – hiszen az elkergetett madár nagy sebességgel távozik. A lett és a magyar szemléletben azonban – nyilván a különélés következtében – eltérések is kialakultak, amit mutat, hogy az idézett lett ige múlt idejének (gāja ’ment’), a magyarban egy vízi jármű (gálya) felel meg, tehát mozgó alkalmatosság, így szemantikailag a lett és a magyar szó gond nélkül összekapcsolható.

Második példánk a lett patika ’tetszett’ jelentésű szó és a magyar patika ’gyógyszertár’ összevetése. A ’tetszés’ szemantikailag szorosan összefonódik a ’hasznos’ jelentéssel. A patika olyan szereket árul, amelyek használnak, azaz hasznosak, minél fogva ezek tetszenek az azokat fogyasztóknak.

Végül a harmadik példánk a lett lab vakar ’jó estét’ és a magyar láb(at) vakar kifejezés összevetése. Túl azon, hogy a magyarban ősi jelöletlen tárgyat találunk (lásd a népdalban: Tegnap voltam zab aratni, ma megyek kötözni…), érdekes szemantikai különfejlődést tapasztalhatunk, amely azonban szerfelett logikus. Tudniillik az ember este lábat mos, eközben szappannal vagy tusfürdővel dörzsöli, mintegy vakarja a lábát. Kognitív alapon ez a fejlődési vonal nem kíván részletesebb magyarázatot.

Ez alkalommal nem kívánok további részletes elemzésekbe bocsátkozni, csak megemlítem, hogy a lett kāpt ’felmegy, felmászik’ szó magyar megfelelője a kapt(at), a lett sita ’ütött, vert’ összefüggésbe hozható a magyar szita szóval (azt is ütik, amikor a lisztet szitálják) stb.

A fentebb leírtak azonban nem zárják ki, hogy a magyarra mint a világ minden nyelvének kiinduló pontjára tekintsünk, amely nyelv az emberi nyelv fejlődése legősibb korszakának emlékeit hordozza.

Bízom benne, hogy a nyelvtudománynak új irányt szabó felvetésem követőkre talál.

 

6 hozzászólás

#1 M. J. 2018. 06. 1. 09:01:16

Kár is cifrázni, meg elveszni a részletekben: a magyarra tekintsünk csak a világ minden nyelvének kiindulópontjaként, és kész. 😀

#2 Kovács István 2018. 06. 1. 15:32:08

Mivel a – lab vakar – ’jó estét’ a litvánban is ugyan azt jelenti – csak ők úgy mondják hogy “labasz vakarasz” – így természetesen, akkor a litván is rokon nyelv.

Litván barátaimmal “örök iszvikata barátságot” kötöttünk miután egyszer felhívtam a figyelmüket e “fantasztikusan szédületes ” nyelvi összefüggésre.

#3 Kovács István 2018. 06. 2. 20:47:35

Tisztelt M.J. !

„Kár is cifrázni, meg elveszni a részletekben: a magyarra tekintsünk csak a világ minden nyelvének kiindulópontjaként, és kész.”

Lehet – és persze szabad is – gúnyolódni egyesek valóban zabolátlan „nyelvrokonítási túl buzgalmán”, de azt hogy a magyar nyelvnek és az uráli nyelveknek másféle kapcsolatai is elképzelhetőek – mint amelyeket a „mainstream finnugrisztika” állít – azt nem csak éppen ennek,a cikknek a szerzője is fejtegette már írásaiban – hanem mások is.
Ezt a magyar nyelv eredetével, és rokonításával kapcsolatos „másféle kapcsolatot” – a ma már „agyonig” elhallgatott – László Gyula így fogalmazta meg (Őstörténetünk – 1981:37- 58)
„… olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltesz nem volt. Az úgynevezett „jövevényszavak” kérdésének egyik lehetséges megoldása, hogy a magyar nép történelme folyamán nem csak kapcsolatba került ezekkel a népekkel, hanem egybeolvadt, tehát a szavak nem kölcsönszavak, hanem az összeolvadás során megmaradt szavak, az „ismeretlen szavak” a valaha különálló nyelvek megmaradt szókészlete, az „alapszókincs” pedig az egymás megértéséhez legszükségesebb szavak közösen kialakított készlete.

Ebbe a „másféle kapcsolatba” még az is belefér, hogy a magyar nyelv egy olyan rokontalan nyelv, amely valamely szerencsés csillagzat alatt születve, egészen mostanáig fennmaradt. Élete folyamán inkább „integrált” mint feloszlott, vagy ha osztódott, akkor a többi ág „kihalt”. Az évezredek folyamán persze rengeteg nyelvi hatás érte – uráli, iráni, török, szláv, germán… – míg végre is olyan lett, amilyennek ma ismerjük.
A legújabb genetikai eredmények függvényében nagyon is úgy tűnik, hogy Lászlónak volt igaza és „olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltesz nem volt”…!
A magyar nyelv beszélői tehát nem lehettek ott ahol-, és amikor-, az uráli nyelv-, és nép-, kialakult – ez szinte már bizonyosnak tekinthető. A magyar nyelv tehát, vagy nem uráli, vagy nem úgy alakult ki, ahogyan azt eddig feltételezték. Azért ez sem „kisebb blama” – mint azt feltételezni, hogy „ősnyelv”… ( Az egyébként, hogy nem „ősnyelv” az egyrészt logikailag bizonyíthatatlan – másrészt pedig „filozófiailag” meg még igazolható is – mint ahogyan az is persze, hogy ilyen értelemben minden nyelv az…)

#4 M. J. 2018. 06. 3. 09:26:52

Kedves Kovács István!
Bocsánatát kérem, ha hozzászólásom, amelyet főként a Pusztay János írása nyomán kelt derültségem szült, sértette önt.
Anélkül, hogy a magyar nyelv eredetének kérdéseiben itt és most el akarnék mélyedni, abban talán egyetérthetünk, hogy a komoly és megalapozott munkákon kívül rengeteg elképesztő teória is napvilágot lát (a magyarból eredeztetett kínai és mongol, vagy a Szíriuszról eredeztetett magyar, hogy mást ne mondjak), ami aztán, mert gyarló az ember, termékeny táptalaja az iróniának.
Üdvözlettel:
M. J.

#5 Kovács István 2018. 06. 3. 20:28:04

Kedves M.J. !

Ahogyan az első hozzászólásomból is láthatja, egyáltalán nem sértett meg. Csupán csak jelezni akartam, hogy a témának van egy “komolyabb” vetülete is, ráadásul egy olyan szerző cikke alatt kommentezünk aki, maga is jelentős eredményeket ért el e “másféle kapcsolatok” feltárásában. Örülök neki, hogy “könnyedén” is képes a témához nyúlni. Talán másoknak is tanulság lehetne, hogy lehet az efféle “kritikus megszólalást” gyalázkodás nélkül is művelni.

Mindössze abban nem értünk egyet, hogy ha a “másféle kapcsolatokról” esik szó, akkor vannak akik azonnal a “szíriuszos” sztorit kezdik emlegetni, pedig ennél azért vannak értelmesebb elképzelések is – azokról azonban csak kevesen tudnak igazán sokat, a többség szinte semmit. Jó az, hogy a Pusztay úr humorral is képes a témához nyúlni, hisz róla tudható, hogy viszont a tudományt is képes ehhez becsatornázni, amikor éppen arra van szükség.

#6 Kovács István 2018. 07. 5. 06:27:48

„A magyar nyelv beszélői tehát nem lehettek ott ahol-, és amikor-, az uráli nyelv-, és nép-, kialakult”
Ezt most már az MTA is kimondta a 2018.06.18. kiadott „őstörténeti állásfoglalásában”. Igaz, ahogyan kimondta, abban nem sok köszönet van.
Az első cikk (Magyar őstörténet-honnan hová?) – címmel jelent, meg amelyet Klíma László jegyez.
Azt kell, hogy mondjam azonban, hogy amit Klíma László nyújtott, az sok mindenre alkalmas lehet, de arra semmiképpen, nem hogy „összefoglalja a magyar őstörténet kutatásával kapcsolatos legfontosabb, tudományosan alátámasztott állításokat és tényeket”
Föl kell tehát tennünk a kérdést, hogy Klíma miért nem az MTA szándéka szerinti, a finnugrisztika tudományos konszenzuson alapuló nézeteit közvetítette írásában, és miért a saját aktuálpolitikai színezetű, hazugságoktól, rágalmaktól, és fél igazságoktól rogyadozó állásfoglalását tárta a széles nyilvánosság elé?
A finnugrisztika nézeteinek hamis közvetítésével, és Horvát István alaptalan és hazug megvádolásával, így maga is bekerült az „összeesküvés-elméletek gyártóinak” kétes hírű, és hírhedt társaságába.
Úgy vélem, tehát, hogy az MTA állásfoglalásának ez a fejezete, semmilyen szerepet nem játszhat a „tudományos eredményeken alapuló ismeretátadásba”, sőt, könnyen támadási felületet nyújthat. A tudománynak viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve már végképpen nem mondhatja, hogy csak a finnugorellenes oldal használ bizonyítatlan és hamis rágalmakat, csúsztatásokat, hazugságokat és féligazságokat.
Úgy látszik hiába volt Pusztay János figyelmeztetése – és elhatárolódása:
„A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.” – ( Pusztay János – 2011)

Új hozzászólás