Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Fülembe forró bolhát öntsetek!
Színház és nyelv 44.

2018.05.25.nincs hozzászólás

Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát teljesen új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Fehér Balázs Benő rendezésében.

Az új szövegváltozat Závada Péternek, Bíró Bencének és a már említett rendezőnek köszönhető. A szerzők bevallása szerint ez gyakorlatilag egy parafrázis, nem is fordítás. A nyersfordítást vették alapul, de aztán a nagy részét újraírták. Jól tették! A stílusregiszterek és -eszközök, valamint nyelvváltozatok kavalkádja és kincsesbányája lett így a mű, a szóhasználatbeli sokszínűség jellemzi, ez utóbbit illetően nagyrészt napjaink szleng és új kifejezéseinek a használatára kell gondolnunk. A mű mottója – a sajátos humorát kiemelendő – a következő lehet: „Ezért is mondom mindig, hogy aki szeretőt tart, annak kell egy jó titkárnő, hacsak nem a titkárnő a szeretője.”

Mielőtt azonban a mű textusába belemélyednénk, érdemes az újrafordítás szükségességéről szólni, tudván azt, hogy sokan nem értenek ezzel egyet. Lelkük rajta! Gondoljunk csak Shakespeare műveinek Nádasdy Ádám jegyezte új fordításaira, vagy Parti Nagy Lajos Tartuffe-újraírására – hogy csak e kettőt említsem. (Ez utóbbiról e rovatban olvashatnak „Az Írás szerint sulyk alatt nő a pálma.” – Közmondásferdítések címmel.) Nyilvánvaló, hogy ezek az új szövegek a 21. századi nyelvhasználattal könnyebben megszólítják a befogadót, közelebb hozzák a művet, friss és lendületes, kortárs megszólalások. Természetesen a színházak és rendezők szabadon dönthetik el, melyik változatot veszik alapul a mű színrevitelekor. (Annyira aktuális ez a kérdés, hogy az idei magyar középszintű érettségi érvelő feladata is ez a téma volt.)

A Balek egyik jellemző eszköze a meglepő, nagyon is mai hasonlatok használata. Például: egy sajátos szerelmi vallomás: „…amint megláttalak, kigyulladt a szívem, mint egy … Barkas.”  Az egyik főhős, Max őszinte mondata: „Egy hete követlek, mint valami értelmetlen protokollt.” „A nyomodba szegődtem, mint egy drón.” A törzsőrmester jellemzése a feleségéről: „Süket, mint a répa.” A pubertáskor tüneteitől szenvedő londiner siráma: „Olyan az arcom, kérem, mint egy műszerfal: tele van ilyen pulzáló vörös pöttyökkel.” A feleség vallomása: „(Gustave-nak) minden mozdulatát úgy ismerem, mint egy garázskapu csapódását.” A félrelépő Gustave bocsánatkérése: „Olyan bűnbánó leszek, mint egy labrador, aki a WC-ből ivott…” Újabb vallomás: „Annyira szeretni fogom őt, hogy nem tud majd ellenállni nekem, mint egy diabetikus áfonyatortának…” És végül egy meghökkentő bejelentés: „Ne haragudj, Dimitri olyan itt, mint egy régi bútordarab. Van, hogy nem veszem észre, és ráfekszem.” Összességében némi polgárpukkasztó él és cél is van itt ebben a stíluseszközben.

Gyakran élnek az újrafordítók egy-egy ismert mondás, szólás teljesen újszerű elferdítésével, ezzel is fokozva a meghökkentést. „Ember embernek Barkasa.” „Lucy, ne kerülgessük a forró macskát: neked van valakid.” „Ami a szívemen, az rajtam nem kérhető számon.” (Ebben az esetben az alaki homonima is fokozza a „vájtfülű” befogadó értékelő értelmezését.)

Egészen eredeti az erotikus metafora („A szerető a kéj barlangásza.”), az erotikus sejtetés („Megérdemelnéd, hogy végre a feleséged felé dőljön egy mérlegképes könyvelő nyelve.”) és a favicchez hasonló megnyilvánulás alkalmazása (A fogas jövő idejű vállfa.”). Mindezek színezik a szöveget. A hasonlat, illetve metafora váratlan befejezése is megjelenik: „A piaci légy hozzád képest egy angolkisasszony délutáni teázás közben. Mindkettő rárepül a vajas kekszre.”

Jellemző a műre az intertextualitás és az allúzió, természetesen ez is teljesen új köntösben. Például shakespeare-iek: „Az vagy nekem, mint vámpírnak az önkéntes véradó.”  „Bunkóság, férfi a neved.”

Ugyancsak sajátos a műben a megnevezés, névadás: Lélekhorgászok Országos Szövetsége, Gerinctépő, zsírnyakú, zseb-Don Juan, zseb-Clooney, bér-Don Juan, megélhetési Casanova, zug-Casanova, Pickwick-Xanax.

Többszörös képzavar, mondhatjuk annak csimborasszója is elhagyja Max, az egyik balek ajkát: „…gondolataim nálad járnak. Mint ifjú bakák, éjjelente kiszöknek elmém kadétképzőjéből, hogy meglátogassák szíved leánykollégiumát.” Az újszó-használat két példája: „Max … kimaxolta a csajozást.” „Kellett nekem egész éjjel duguláselhárítanom…” Ugyancsak alkalmi neologizmus a kifuccsanok, a fénydublőr és a pederaszta hangyász.

A halmozás sajátos alakzatként jelenik meg: „Ne kishölgyezd, mert megfojtalak. Lotyó, cafka, rüfke, cemende. Pártner-cemende! Szajhakígyó!” (Parti Nagy Lajos még egy szóval él Nagy Ignác Tisztújítás című művének újrafordításában: szukacemende. „Bájos” pleonazmus.) Lucy, a „bosszúfélrelépésre” hajlandó asszony panasza egy merő elkeseredett felsorolás: „Szerettem Gustave-ot, mindent neki adtam, a legszebb éveimet, a szüzességemet, a jelzáloghitelemet…”

Az eufemizmus és körülírás erotikus példájának tekinthető a következő: „Mindent tudok! Te az én nejemmel políroztattad a hancúrléced.” Ugyane tárgyú utalás és sejtetés: „Egyszer volt egy normandiai szeretőm. Egyszer partra akart szállni rajtam.” Ez a tartalom és eszköz nem véletlen, hiszen (talán közismert), a mű alaptörténete a megcsalás időzítésén alapul.

Leopold, a katonatiszt nem tud kiszakadni a szerepéből és szókincséből, és ez újabb regisztert hoz a műbe: „Pierre Leopold Beumarchais nyugalmazott törzsőrmester szolgálatára. Elnézésüket kérem, hogy csapataik átcsoportosítását kezdeményeztük… (félre) Ejha, micsoda telivér kanca! (Saloménak)

És végül a legsikerültebb nyelvváltozatot Maggy, az angol szerető tört magyar nyelve adja: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Szaladtam hozzád, ahogy a lábamon kifértem.” „Gustave, én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa Feydeau-nak az egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.

Az újraírók, illetve -fordítók „kimaxolták” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket a poentírozás, a helyenkénti abszurd humor jegyében.

Új hozzászólás