Ki ne fújná kívülről Arkhimédész törvényét, a fizikából bukásra álló nebulók örök megmentőjét? „Minden vízbe mártott test / a súlyából annyit veszt, / amennyi az általa / kiszorított víz súlya.”
Ezt a mondókát a legrosszabb diák is pillanatok alatt megtanulja, köszönhetően a sorok egyszerű, 4‖3-as tagolódású ritmusának és a szavak egybecsengésének. Amit versbe szedünk – ritmusa van, sőt, ha még rím is díszíti –, könnyebben „fülünkbe megy”. A Méné, tekel… című költeményben Karinthy Frigyes is felhívja a figyelmet a tartalom átadásának eredményes formájára: „Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.”
Hogyne volna hatásos a rímes beszéd, ha az a cél, hogy valami emlékezetünkbe vésődjön. A kereskedelem propagandistái régóta tudják és hasznosítják ezt. A korgó gyomrú tanügyi mondókák gazdag leszármazottai a reklámversek. A mai napig emlegetjük a huszadik század első felének híres kétsorosait: „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” És: „Mondja, marha, mért oly bús? Olcsóbb a hal, mint a hús.”
A hirdetés sikeréhez meghatározó mértékben hozzájárul a látvány, az a kép vagy rajz, amelyet plakát formájában ragasztanak ki az utcai hirdetőoszlopokra vagy a házak falára. No és ha még elrettentő példaként valóságos installációt is készítenek az országúti balesetek megelőzésére?

Sokszor elég azonban a néhány szavas, kedves figyelmeztetés is. Vajon melyik lovas fuvarozó tudott ellenállni az út menti kisvendéglő hívásának, amely a bejárat fölé kiszögelt tábláról csalogatta: „Hőha, sárga! / Itt a csárda!” A vendéglátás mindig is bízott a rigmusok csábításában.

Nézzük csak meg, mi függ a csokornyakkendős úr feje fölött a falon:
Menyecskecsók
Koppányvér
Aki issza:
Holtig él!
Igazán szívesen megismerném a titokzatos Menyecskecsók és az ősmagyar Koppányvér ízét, bár attól tartok, nem csak ezek fogyasztása miatt élnék halálomig, hanem egyébként is holtomig fogok élni. Mindenesetre, hogy addig se fázzunk meg, jobbra – a kocsmárosi leleményesség fényes bizonyítékaként – a rímes plakát röviditalt minősít kifejezetten gyógyszernek: „Kutya nátha / El ne érje: / Tótszőllősy / Rumját kérje!”
Arra már csak inkább zárójelben utalok (mert vannak izgalmasabb klapanciák), hogy a rímek erejét felhasználta a háborús ideológia is.
Ki nehéz időben, szent komoly munkával,
rendületlen hittel, nem roskadó vállal,
fiaival együtt szolgálja a hazát,
köszönti a nemzet
A HŐS MAGYAR ANYÁT!

Kép: FORTEPAN/Lissák Tivadar

A szakemberek arra is rájöttek, hogy még hatásosabb a reklám, ha a járókelőnek, olvasván a feliratot, óhatatlanul eszébe jut valami, amit nem illik kimondani, de a rímhelyzet akaratlanul előhívja. A módszer különösen eredményes, ha a kimondatlanság pikáns mozzanatot rejt.
Royal bútor, Royal kaszni,
Royal ágyban legjobb – aludni.
Az elhallgatáson alapuló reklámszöveg alkalmazása iskolát teremtett. A hagyományos Schmoll cipőtisztítóra a Kakas néven forgalmazott krém mondta ki az áment:
Addig volt csak Schmoll a paszta,
míg a Kakas meg nem – jelent.
Az érzelmi feszültségkeltés és feszültségoldás abban áll, hogy a reklámszöveg nem lehet szabad szájú, mégis a minél erősebb hatás érdekében élesen, közvetlenül kellene fogalmaznia. A hirdetési rigmus jól nevelt úriemberként viselkedik, miközben nem idegen tőle a kamasz szókimondó vagánysága. Az ilyen faragvány az egyértelmű rímhelyzettel és a helyettesítő elhallgatással nem követ el illetlenséget, mégis eléri, amit akar. Testápolót reklámozó plakátra írhatnánk:
Bőre csak annak nem aszott,
aki éjjel-nappal – kente.
Szálloda, panzió, garzonlakás reklámja lehetne:
Várja önt e kies zug,
ahol mindenki jót – pihen.
Természetesen nem csak versben lehet maradandót alkotni. Karinthy egyetlen prózai reklámmondathoz is emlékezetes poént csatolt. Az előfizetők számát növelendő, a Nyugat megpróbálkozott az utcai hirdetéssel. Karinthy mint a folyóirat munkatársa, kisebb baráti társasággal sétálgatott a körúton, ám egyszer csak megállt a hirdetőoszlopnál, amelyen ez állt: Minden művelt ember olvassa a Nyugatot! – A többiek meg írják, firkantotta alá Karinthy.