Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A dalabáj és a könnyű elméjűek
Nyelv és iskola 1.

2018.05.18.nincs hozzászólás

A mai írás egy-két rövid gondolat lesz a nyelvújítási harc, a Tövisek és Virágok, majd az ortológusok gúnyirata, a Mondolat, egyszóval a részint termesztetett, részint öltöztetett új magyar szók vitáinak korából. No hát ugorjunk is neki.

A csalogány éneke

Ki lehet az a madárka, amelynek minden dala báj? Mondanom sem kell: a tízezer új szót termő beszédbővítés korából való a dalabáj, ez a ’fülemüle’ értelmű szavunk. Jól cseng, édesen hangzik ez a szó, kár, hogy nem került a fülemüle szinonimái közé mégsem.

Aranynál ez a tündéri kis énekesmadár fülemile alakban szerepel, ahogy ez lett a máig méltán nagy sikert arató péter-pálos versének a címe is: A fülemile. A költemény azokról a szomszédokról, Péterről és Pálról szól, akik összeférnek a naptárban ugyan, de egy ártatlan fülemüleszó ugyanúgy összeugrasztja őket mégis, ahogy minden más üres ügy is, ami erre csak alkalmas lehet. Érdemes újraolvasnotok, és ha eddig nem tettétek volna: minden szomszédotokkal azonnal kezet ráznotok.

A fülemüle, akarom mondani: a dalabáj, vagy még más nyelvújítási nevén az énekével hívogató és csalogató, igen, csalogató madárka, a csalog+ány dala persze mindenkinek szól, bár lehet, hogy Péter és Pál még az elnevezéseken is összeveszett volna, nemcsak azon, hogy kinek szól a csalogányfütty és a dalabájtrilla.

Merénylet-e a bajvívás?

A másik mai mondolatom (innen: mond) és gondolatom (innen: gond) néhány ugyancsak a nyelvújítás idején keletkezett, mára viszont már más értelmet nyert szavunk köré szövődik.

Ahogy a dalabájt és a csalog+ányt, úgy számtalan régi, már nem produktív képzőnk felfrissítését, így az -ány / -ény termékennyé tételét is Kazinczyéknak köszönhetjük.

A pihe-puha puh+ányoknak, akik semmit sem mertek megtenni, azoknak nem volt még egy szemernyi bátorságuk, azaz mer-ényük sem. Ezzel szemben a látón s nem vakon merész embert, a pozitívan merészkedő vállalkozót akkortájt a „merénylő” szóval illették. Csoda-e, ha ez a szó ebben a jelentésében mégsem maradt fent, és nem tudta kiszorítani a vállalkozó szavunkat?

Érdekes, hogy a bajból, vagyis a kedvezőtlen helyzetből, megoldatlan problémából, bajlódásból, illetve a harcból ugyancsak Kazinczyék óta vált új szójelentéssé a bajnak a betegség értelme. Ilyen például a nagy baja van, kiheverte a baját, kiújul a baj, bőrbaj, vérbaj, tüdőbaj, szervi baj stb.

A harcot, a párviadalt, a párbajt, a bajt megvívjuk, ha bajos és nagy merénylet is olykor-olykor bajra kelnünk. Mégis ez az út-nak-lat-unk, a küldetésünk. Merénylő szellemű nyelvújítóinkkal és az általuk annak idején jó szándékkal megkurtított szavainkkal, a szomjjal a szívünkben-lelkünkben, no meg pírral és gyönyörrel az arcunkon.

Ezeket a nyelvújítás kori szavakat mára már mindenki természetesen és zavartalanul használja. És még a könnyű elméjűek – vagyis egy szintén Kazinczyék korából származó leleményes új szóval – a könnyelműek is értik, ahogy a minden-dala-báj madárkának, a csalogánynak az énekét is.

(Első közlés: http://tantrend.hu/hir/dalabaj-es-konnyu-elmejuek. Kóródi Bence Nyelv-ésszel blogja a TanTrenden: http://tantrend.hu/nyelv-esszel)

 

Új hozzászólás