A csalogány éneke

Ki lehet az a madárka, amelynek minden dala báj? Mondanom sem kell: a tízezer új szót termő beszédbővítés korából való a dalabáj, ez a ’fülemüle’ értelmű szavunk. Jól cseng, édesen hangzik ez a szó, kár, hogy nem került a fülemüle szinonimái közé mégsem.

Aranynál ez a tündéri kis énekesmadár fülemile alakban szerepel, ahogy ez lett a máig méltán nagy sikert arató péter-pálos versének a címe is: A fülemile. A költemény azokról a szomszédokról, Péterről és Pálról szól, akik összeférnek a naptárban ugyan, de egy ártatlan fülemüleszó ugyanúgy összeugrasztja őket mégis, ahogy minden más üres ügy is, ami erre csak alkalmas lehet. Érdemes újraolvasnotok, és ha eddig nem tettétek volna: minden szomszédotokkal azonnal kezet ráznotok.

A fülemüle, akarom mondani: a dalabáj, vagy még más nyelvújítási nevén az énekével hívogató és csalogató, igen, csalogató madárka, a csalog+ány dala persze mindenkinek szól, bár lehet, hogy Péter és Pál még az elnevezéseken is összeveszett volna, nemcsak azon, hogy kinek szól a csalogányfütty és a dalabájtrilla.

Merénylet-e a bajvívás?

A másik mai mondolatom (innen: mond) és gondolatom (innen: gond) néhány ugyancsak a nyelvújítás idején keletkezett, mára viszont már más értelmet nyert szavunk köré szövődik.

Ahogy a dalabájt és a csalog+ányt, úgy számtalan régi, már nem produktív képzőnk felfrissítését, így az -ány / -ény termékennyé tételét is Kazinczyéknak köszönhetjük.

A pihe-puha puh+ányoknak, akik semmit sem mertek megtenni, azoknak nem volt még egy szemernyi bátorságuk, azaz mer-ényük sem. Ezzel szemben a látón s nem vakon merész embert, a pozitívan merészkedő vállalkozót akkortájt a „merénylő” szóval illették. Csoda-e, ha ez a szó ebben a jelentésében mégsem maradt fent, és nem tudta kiszorítani a vállalkozó szavunkat?

Érdekes, hogy a bajból, vagyis a kedvezőtlen helyzetből, megoldatlan problémából, bajlódásból, illetve a harcból ugyancsak Kazinczyék óta vált új szójelentéssé a bajnak a betegség értelme. Ilyen például a nagy baja van, kiheverte a baját, kiújul a baj, bőrbaj, vérbaj, tüdőbaj, szervi baj stb.

A harcot, a párviadalt, a párbajt, a bajt megvívjuk, ha bajos és nagy merénylet is olykor-olykor bajra kelnünk. Mégis ez az út-nak-lat-unk, a küldetésünk. Merénylő szellemű nyelvújítóinkkal és az általuk annak idején jó szándékkal megkurtított szavainkkal, a szomjjal a szívünkben-lelkünkben, no meg pírral és gyönyörrel az arcunkon.

Ezeket a nyelvújítás kori szavakat mára már mindenki természetesen és zavartalanul használja. És még a könnyű elméjűek – vagyis egy szintén Kazinczyék korából származó leleményes új szóval – a könnyelműek is értik, ahogy a minden-dala-báj madárkának, a csalogánynak az énekét is.

(Első közlés: http://tantrend.hu/hir/dalabaj-es-konnyu-elmejuek. Kóródi Bence Nyelv-ésszel blogja a TanTrenden: http://tantrend.hu/nyelv-esszel)