Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Háromszéki szólások és közmondások
Szólásmentés 42.

2018.05.15.nincs hozzászólás

Öreg kartonládákból régi, sepsiszentgyörgyi líceumi diákok gyűjtéseit húzogatom elő. A törékeny lapok egykori szerzői ma már nagymamák-nagypapák lehetnek. Vajon eszükbe jutnak-e néha kora ifjúságuk kincskereső feladatai?

Vannak a méltatlanok, bár hivatalosak, és vannak a karizmatikusak és megismételhetetlenek. Utóbbiak ritka fajtából való Albert Ernő tanár úr is (1932-ben, Csíkdánfalván született), aki hosszú szentgyörgyi tanári és igazgatói munkája során sok-sok osztályába plántálta a szülőföld megismerésének vágyát, az értékőrzés cselekvő igényét. A Székely Mikó Kollégiumban ifjak százai készítettek útmutatása nyomán mappákba fűzött folklórgyűjtéseket a hatvanas-hetvenes években. Akkori nagyszülőktől, falusi rokonoktól kérdeztek, s jegyezték le Háromszék népköltészeti értékeit kiszámolósoktól közmondásokon át a balladatöredékekig. A diákok nem háborogtak, micsoda külön penzummal terhelik őket: imádták tanárukat, akinek szenvedélyes hon- és folklórszeretete átsugárzott rájuk. Bár az egykori Albert-házi feladatok jelentős része egy iskola gondatlanságából elveszett, így is több száz maradt meg közülük, hála a Székely Nemzeti Múzeumnak és Szőcsné Gazda Enikő muzeológusnak.[i] Minden negyedik-ötödik munka gazdájától – vagy talán annak nagymamájától? – díszes textilborítót is kapott, helyi varrottasok motívumaival gazdagon hímezve. Enikőtől tudom, a díszkötés sohasem volt Albert tanár úr elvárása. Ilyen az igazi pedagógus: nem kell mindent megparancsolnia, személyes karizmája megihleti és mozgásba hozza a világot.

A kincsvadász szenvedélyével, s mégis féltő gonddal húzogatom ki a mappákat a megszürkült dobozokból. Egyik ámulatból a másikba esek, máris nagy terveket szövök. Aztán győz a ráció, két mappát másolnék le Enikő különleges kincseskamrájában: az egyik munkában különlegesen izgalmas kiszámolósokra bukkanok, ez bizony jól mutatna pompás kötésével egyetemben a Népi gyermekmondókáink világa c. kiállításunkon is, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában. A másikban 177 közmondás hívogat.

A sok szépség közül Szólásmentés-rovatomba ezúttal Gaal Zsófia–Akácsos Judit–Szakács Enikő Magyarhermányi néprajzi gyűjtés-ét választottam, ennek frazémakincséből szemezgetünk alább. Munkájuk első hat lapján 177 szólást jegyeztek le (valójában 174-et, mert három adat kétszer is előkerül). A közlés során követem a három ifjú gyűjtő eredeti sorszámozását: vannak itt az egész magyar nyelvterületen általános szólások és közmondások, egy részük egységes szinte mindenfelé, nyilván azért (is), mert frazémakincsünknek régóta közismert, elemis tankönyvekben is előbukkanó példái: (9) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. (10) Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát. (12) Nem mind arany, ami fénylik. (32) Nincsen rózsa tövis nélkül. (34) Lassan járj, tovább érsz! (49) A szakáccsal nem jó haragban lenni. (50) (Az) okos enged, (a) szamár szenved. (65) Bámul, mint borjú az új kapura. (89) Reszket, mint a nyárfalevél. (106) Ritka, mint a fehér holló. (108) Aki mer, az nyer. (109) Ki mint vet, úgy arat. (110) Nem a ruha teszi az embert. (117) Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. (118) Madarat tolláról, embert barátjáról (ismered meg). (125) Mindenütt jó, de legjobb otthon. – A „standard” magyar közmondások „standard” változatainak rövid lajstroma –a 174-nek alig 9 %-át teszik ki! – visszájáról megmutatja, mennyi helyi szín, mennyi helyi variáns, mennyi más tájakon már feledett, sőt sokszor teljesen ismeretlen rejlik ezekben a középiskolás munkákban. Nem szeretném eltúlozni forrásértéküket, de tény, hogy a teljes Albert-féle anyagtól a nagy számok törvényszerűsége miatt is várható még jónéhány novum: többek között olyan frazémák, melyek korábban még sehol sem jelentek meg nyomtatásban. Ezek biztos beazonosítása irdatlan filológiai feladat lenne, sőt – hála az Albert-anyag (szerencsésen megmaradt része) nagyságának, – maga a feladatokban közölt frazémakincs egyszerű sorbaállítása sem kis munka: mint említettem, több száz gyűjtésről van szó.

Magyarhermány XIV-XV. századi református erődtemploma. Forrás: hereditatum.ro

Annak esélye, a diákmunkákban helyi, korábban publikált gyűjtések másolásáról lenne szó, mind a világos tanári útmutatás, mind a gyűjtői módszertan, mind a diákmunkákból máig kitetsző lelkes hozzáállás miatt kicsi, nagyjából az mondható el itt is, amit már Ruszu Melinda közmondás-füzetkéje kapcsán régebben leírtam, vö. Szólásmentés 14. Sőt a dolog valójában fordítva áll, az Albert Ernő vezette diákgyűjtések Albert tanár úr elhivatott néprajzi oktatómunkája évszázados kollégiumi hagyomány folytatói voltak, a legjobb darabok tehát gondosan tervezett munka gyümölcseként találtak utat a nyomtatásra került folklórgyűjteményekbe. Közülük a legismertebbek: Konsza Samu (szerk.): Háromszéki magyar népköltészet, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957. és Albert Ernő–Faragó József (szerk).: Háromszéki népballadák, Kriterion, 1973.

Ám térjünk csak vissza a fennmaradó 91 % kérdésére! Ezen nagyjából egyharmad-kétharmad részben osztoznak az általánosan elterjedt frazémák helyi változatai és a kifejezetten tájjellegű szólások-közmondások. Az esetlegesen máig közletleneket értelemszerűen az utóbbi csoport rejtheti. Néhány érdekesebb változat az egyharmadból, melyeknek más, általános vagy legalább más tájról származó magyar változata is van. A jobb áttekinthetőség kedvéért ezeket már bekezdésekbe szedem:

(13) A hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. ~ A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.

(19) Nyeli, mint réce a nokedlit. ~ Nyeli, mint kacsa a nokedlit. (Ezek közül egyébként egyik sincs meg Margalitsnál (sem).)

(43) Nagyobb a füstje, mint a pecsenyéje. ~ Nagyobb a füstje, mint a lángja.

(53) Hideg szénnel vasat verni nem lehet. ~ Addig üsd a vasat, amíg meleg!

(62, 63) Ártatlan, mint a galamb a húslevesben; Ártatlan, mint az árvaszamár. ~ Ártatlan

(, mint a ma született) bárány. ~ Ártatlan, mint a ma született gyermek.

(67) Indulj bolha, mozdulj zsák! ~ Indulj bolha, lódulj zsák! (Utóbbit én is gyermekkori palóc kincseimmel tanultam, ennek sem leltem eddig nyomtatott változatait.)

(72) Annyi pénze van, mint a halnak pikkelye. ~ Annyi a pénze, mint a pelyva.

(77) Nem mind lencse, ami lapos. ~ Nem mind arany, ami fénylik.

(78) Annyit ér, mint a perec közepe. ~ Fabatkát sem ér.

(87) Vén darázs is megdongja az édes körtét. ~ Vén kecske is megnyalja a sót.

(94) Az ebnek, ha aranya volna is, hájat váltana rajta. ~ Az eb is hájat venne, ha pénze volna.

(114) A könnyű is nehéz a nem akarónak. ~ Nemakarásnak nyögés a vége.

(126) Nehéz láncba táncot járni. ~ Nehéz táncot zsákban járni.

(131) Ki keveset nem kedveli, az a sokat nem érdemli. ~ Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.

(147) Legjobb iskola a tapasztalás. ~ Tapasztalás a bölcsesség anyja.

(177) A munka teszi mesterét. ~ Gyakorlat teszi a mestert.

Végül a kifejezetten tájjellegű, eleddig részint még bizonyosan publikálatlan frazémák közül is szívesen megosztok néhányat:

(18) Addig volt katona, míg a lepény kisült. – vö. (47) is!

(21) Összesúgnak, mint a gyergyói lovak.

(39) Ijedtében meghalónak főzőtökkel harangoznak.

(47) Este legény, nappal lepény.

(55) Nincs rosszabb süket annál, aki hallani nem akar.

(70) Puszta pajtából is repül néha bagoly.

(74) Nincs tű köztünk, hogy össze ne férjünk.

(79) Maga orrát még senki sem harapta el.

(83) Pattan, mint hathetes hamuban a szikra.

(85) Ökör nélkül csak a Göncöl szekere megy.

(90) Még a bodzafának is jó napot mond.

(96) Ne gondoljunk az idővel, csak a házunk tetejével!

(99) Sír, mint szalonna a tűzön.

(107) Körmetlen macskának nehéz fára mászni.

(111) Tyúk is kikaparja az igazságot.

(120) Kinek szél a hite, tömlöc az országa.

(134) Nincs a tudománynak rest ágyban fekvése.

(152) Csak akkor dobd el a madzagot, ha már megtaláltad a kötelet.

(154) Rokon, nem rokon, le a cseresznyefáról!

(164) A farkas a szőrét elhányja, de a szokását soha.

Ízlelgessük, szeressük, s alkalomadtán használjuk e székely humorral, élet- és természetismerettel átitatott szólásokat, közmondásokat!

[i] A szerző ezúton is hálás köszönetet mond a Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutatónak, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusának ezen írás létrejöttéhez nyújtott segítségéért.

Új hozzászólás