Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán
  • Licit
    2018. 04. 23. 06:00

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Anna és a többiek
Takázás 35.

2018.05.5.nincs hozzászólás

Anyák napja közeleg.

S nekem nem megy ki a fejemből, mert valahol olvastam, hogy már megint a nők hibásak a demográfiai mutatók csökkenéséért. Pedig hát kettőn áll a vásár, hát még a gyermekcsinálás! És nem csak biológiailag, a létrehozáshoz kell hozzá egy férfi és egy nő, hanem a felneveléséhez is. Olyan szimmetrikus emberi kapcsolatok szükségesek az ilyesmihez, mint például egymás megbecsülése, tisztelete, segítése, nem pedig kisajátítása, kihasználása.

Néhány hete láttam Budapesten a Nemzeti Múzeumban az Anna – változatok székely asszonysorsra c. tárlatot, mely a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum időszaki kiállítása. Ötletes, megkapó, választásra és kérdezésre ösztönző kiállítás ez, mely finoman feszegeti a nagy család illuzórikus képét, de eleve a családét is, a női választás- és döntéslehetőség romantikus elképzelését.

Anna időskorában meséli élettörténetét, ő maga csak hangján keresztül van jelen (Bocskor Bíborka révén). Megtudjuk, a családban a legkisebb, akit inkább a nagyobbak neveltek: „s ez biza meg is látszott”. Csak elemi iskolát végez, mert dolgozni kellett. Egy mulatságon aztán történik vele valami. Nem igazán tudja, mi. Honnan is tudná, hisz az a világ (is) az elhallgatásra rendezkedik be: amiről nem beszélünk, ugye, az nem is létezik?! Mikor kiderül állapota, apja jól megveri és választania kell. Néprajzos barátaim azt mondták, itthon az a nagy kérdés, hogy a faluban akar-e maradni vagy elmegy. Ennek függvényében lesz vagy sem angyalkacsinálás. A budapesti kiállításon a választásban elsiklik az otthonmaradás lehetősége, itt a tét az, hogy megtartja-e vagy sem a gyereket. És két út áll a látogató előtt is. Vagy jobbra, vagy balra indulunk.

Közben eszembe jut Győri Klára Kiszáradt az én örömem zöld fája (1975) c. élettörténete s a megjelenés körüli vita: jogosult-e egy parasztasszony autobiografikus írása nyomtatásban való megjelenésre,  reprezentatív-e vallomása? Egyáltalán komolyan lehet-e venni egy női (paraszti világból származó) szerzőt vagy egy parasztasszonyt, aki mesél a fiataloknak? Gyermektelen nőről van szó, akinek egyetlen öröme a kimondott szó: „A mesélés élete egyedüli öröme volt, amit férje tiltása ellenére gyakorolt: »A mesélést csak akkor folytathattam, amikor a férjem nem volt a közelemben; mert káromkodott, és azzal fenyegetett, hogy ránk gyújtja a házat. Ha hallottam, reszketés fogott el…« (…) a kézirat egy széki család küzdelmeit, a 20. század első felének széki életvilágát, hagyományait, mindennapi narratívumait (pletykák, híresztelések, igaztörténetek), az asszony- és a cselédsorsot, a szerzőnek a szegénységgel, a falu előítéleteivel és a férfiúi önkénnyel való küzdelmét örökíti meg”  (Keszeg 2010).

De eszembe jut Kocsis Rózsi Megszépült szegénység (1988) c. kötete is. A szerző nem mesél, ő csak írni tud, de ezt nagyszerűen – hihetetlen érzékenységéből fakadóan. Gyermekkorára emlékszik vissza: fokozott érzelmi életet él, nagyon aprólékos megfigyelő, memóriája bámulatos – mindent rögzít. A művész, az alkotó érzékenysége minden sorából visszacseng.

És előjön György Zsuzsa Egy küzdelmes élet (1997) c. visszaemlékezése is, amelyben: „talán hő­siességét csodáljuk inkább: egy anya helytállását, felelősségérzetét férje és gyermekei iránt?! Csóori Sándor jellemzése, találó szava jut eszünkbe, aki szerint az édesanya: »megtartó erő«! (Nagy 1997: 8). És itt is megjelenik az a fajta érzékenység, amely talán pont a férfivilág durvaságának ellensúlyozására jön létre: „Kölyök leányocska voltam, még iskolás se, amikor apámék kivittek a mezőre, a kapálóba. Ott ért a mezőn az este. Ahogy akkorára nőttünk, hogy meg tudtuk fogni a kapát, ott nem volt pardon. Ahogy az Isten megadta, mint a kaszárnyában. De aztán ha abban a szent helyben nem ugrottunk, a nadrágszíjút könnyen kivette apám a nadrágjábul. Nem is tudom, hogy tudta olyan szaporán kivenni. De aztán úgy húzott végig rajtunk, mint a huszár a lován. Nem volt az jó dolog!” (György 1997).

Anna és a többiek csodálatos bátorsággal vallanak női létről, kiszolgáltatottságról, anyaságról, lehetőségekről, pontosabban ezek hiányáról. És ott van mindegyik történetben a mi lett volna ha tragikuma és vágya egy olyan életre, ahol nőként, anyaként, alkotóként szimmetrikus emberi kapcsolatban élnek egy valódi társsal.

Népi élettörténetek? Asszonysorsok a múltból?

 

Források:

Győri Klára 1975. Kiszáradt az én örömem zöld fája. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.

György Zsuzsa 1997. Egy küzdelmes élet. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. Székelyudvarhely.

Keszeg Vilmos 2010. Győri Klára alkotó típusú széki mesemondó és emlékiratíró.

http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=101 (2018. május)

Kocsis Rózsi 1988. Megszépült szegénység. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.

Nagy Olga 1997. György Zsuzsa visszaemlékezései. In: Székely útkereső 1997/1–4: 8–9.

 

Új hozzászólás