Skip to main content

Hubay Miklós: Elnémulás

Balázs Géza - 2018. 04. 25.

Száz éve, 1918. április 3-án ezen a napon, Nagyváradon született Hubay Miklós drámaíró. 94. életévében, 2011. május 7-én hunyt el. Most egyetlen művéről, a nyelvről szóló drámájáról szólunk. Hubay Miklós 2004-ben írta az Elnémulás című drámát. A dráma alapjául egy megrázó történet szolgált, melyet Jean-Luc Moreau vetett papírra akkor, amikor a szamojéd népek egyikének utolsó túlélőjével találkozott, azzal az asszonnyal, az egyetlennel, aki akkor még beszélte a kammasz nyelvet, anyanyelvén viszont már csak imádkoznia volt kihez.

A Nemzeti Színház ennek a drámának a felolvasásával köszöntötte Hubay Miklóst 85. születésnapján. A tényleges magyarországi bemutató 2006-ban Kecskeméten volt. A művet a szerző, életműösszegzőnek tartotta. A dráma időszerűségét a következő nyelvpolitikai tény, és nyelvstratégiai feladat jelenti: „A Magyar Nemzetben 2006 októberében megjelent Nyelvek pusztulása c. írásomban is olvasható, hogy az UNESCO prognózisa szerint e század végéig 4500-5500 nyelv fog kihalni. Azaz minden héten eltűnik egy nyelv. Pár évtized múlva a jelenleg még ötezer nyelvből csak két-háromszáz fog megmaradni.”

Hubay Miklós számára a nyelvek eltűnése saját élmény is. „Nagyvárad a gyermekkorom idején még szinte színmagyar város volt, csak az ott szolgálatot teljesítő katonák beszéltek románul. Ennek ellenére egy magyar gyerek már érezte, hogy nemzetisége miatt szorongatják. Nem lehetett biztos abban, hogy az elemi iskolát elvégezve a középiskolában is anyanyelvén tanulhat-e. Számomra is riasztónak tűnt, hogy pár kilométerre a magyar határtól nem a magam nyelvén kellett volna továbbtanulnom, hisz ebbe látni valóan tönkrementek a nálam pár évvel idősebb magyar gyerekek. Pár hete újból Nagyváradon jártam. A város főutcájának számító sétálóutcán végigmenve már alig hallottam magyar szót. Európai szemmel nézve is milyen politika az, amely egy emberöltő leforgása alatt egy százezres nagyságrendű városnak úgy ki tudja cserélni a lakosságát, hogy az egykor általánosan használt nyelv teljesen eltűnjön?”

Az Elnémulás című Hubay Miklós-darab színre vitele sem ment egyszerűen: „bánt, hogy a magyarországi bemutatóra annyi évig hiába vártam. Olasz rendezők és olasz színigazgatók már annak hírére, hogy ilyen témájú drámát írok, elutaztak hozzám Budapestre. Ennek a látogatásnak köszönhető, hogy az Elnémulás című darabom ősbemutatója Észak-Olaszország egyik tartományában, a kihalófélben levő friuli nyelven volt, mely az újlatin nyelveknek egy olyan változata, melyet már akkor is csak 52 ezren beszéltek, és jobbára csak odahaza.”

A debreceni Csokonai Színház így ajánlja az előadást: „az Elnémulás, a kis nemzetek nyelvéért érzett felelősség balladisztikusnak is mondható drámája. Egy nép addig él, amíg a nyelve él. Észak-Olaszországban, Trieszt- Velence-Udine háromszögében létezik egy kis népcsoport, nyelvüket, a friulit már csak kevesen beszélik. Sorsuk láttán a határon túli magyarság anyanyelvi tragédiájára érez rá az író. A népet elnyomók halálra ítélnek egy asszonyt, aki utolsóként őrzi nemzete nyelvét. […] Hubay Miklós magyarsága európaiságában nyilvánul meg, műveltségével úgy szolgálja népét, nemzetét a világban, ahogy azt a reneszánszkori nagyjaink tették.”

Elhangzott a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorában (2018. április 3.)

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x