Az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett konferencián több, mint 260 magyartanár vett részt. A kollégák – kilenc előadó és a közönség – közös célkitűzése az volt, hogy többféle pedagógiai módszer bemutatásával és megvitatásával kiutat keressenek az irodalomoktatás mindennapos kudarcaiból.  Üdvözlő szavaiban Fenyő D. György, az egyesület alelnöke megfogalmazta, mi a szaktudományos oka a magyar nyelv- és irodalomoktatás válságának: ezeken a tanórákon nemcsak a nyelvvel mint eszközzel dolgozunk, hanem a nyelv, a szöveg az órai anyag tárgya is, mégpedig azoknak a mai tanóráknak a tárgya, amelyek a Gutenberg-galaxis után, a „Neumann-galaxisban” valósulnak meg.

A konferenciát Gyarmathy Éva előadása nyitotta, aki olvasási szokásokról, olvasási nehézségekről beszélt. A készségszintű olvasás és írás mentális erőfeszítést kíván. Ma általában kevesebbet olvasunk, mert kényelmesebb megnézni egy filmet, és abból megszerezni a szükséges információt, mint elolvasni egy újságcikket. Nem csoda, ha a gyerekek is kevesebbet olvasnak, vagy egyáltalán nem is olvasnak. Ráadásul a különböző környezeti ingerek hatására a gyermeki idegrendszer érési folyamata elhúzódik, ami azt eredményezi, hogy az egyik gyerek akár két-három évvel előbb vagy később tanulhat meg írni-olvasni, mint a másik. A kisdiákok olvasási nehézségeit a logografikus, az alfabetikus vagy az ortografikus szinten való elakadás okozza, így alakul ki a mély vagy a felszíni diszlexia. A megrekedés nem kedvez az idegen nyelv tanításának sem. Az olvasási nehézségekkel küzdő diákoknak a legnehezebb az angol, a legkönnyebb a spanyol nyelv tanulása a fonetikus helyesírás miatt.

Lovász Andrea az általános és a középiskolai korosztályt is érintő kérdéseket tett fel előadásában. Mi a célunk az irodalomtanítással: nemzeti, európai, egyetemes kulturális értékeket akarunk átadni? Jobb, nemesebb, intelligensebb gyerekeket akarunk nevelni? Ezt „alkalmazott irodalommal” akarjuk elérni? Paradigmaváltásban élünk, szükséges frissítenünk mind a tankönyvi szövegeket, mind a kötelező olvasmányokat. Mi, tanárok belátjuk, hogy a mai tizenévesek vágykielégítése a virtuális világban történik, és ezt kevés eszközzel tudjuk ellensúlyozni. Ennek ellenére nem szabad lemondanunk az irodalmi értékű olvasmányokról alsó tagozatban sem, a jelenlegi tankönyvszövegek ugyanis nem az irodalom, hanem valami más (talán a helyes magatartás) megtanítására szolgálnak. A felsős és a középiskolás korosztály számára nehéz példaképeket állítani, mert a példaképek átcsúsztak a médiacelebek világába. Lovász Andrea szerint revideáljuk a lektűrt, valamint bátran merítsünk a kortárs magyar szerzők verseiből, novelláiból, regényeiből. Tanári gyakorlatából az alábbi szerzőket javasolja: Németh Zoltán, Havasi Attila, Pacskovszky Zsolt, Zalán Tibor, Csurgó Csaba, Cserna-Szabó András, Bartók Imre, Totth Benedek. Kortárs művek olvasásával azt is megmutathatjuk tanítványainknak, hogy az irodalom játék.

Bethlenfalvy Ádám a színházi nevelés megújító lehetőségeiről beszélt. Szakgimnáziumban kapcsolódási pontot nyújthat a diákok számára, ha a szöveg értelmezése helyett annak elemeire bontásával újat alkotunk. A megélés élményt jelent, ha a szöveg terét, szereplőit díszlettervezéssel, jelmeztervezéssel alkotjuk újra, ha egy párbeszédet megjelenítünk vagy a cselekvés láthatatlan szálait játsszuk el. Például jelenítsük meg a thébai lakosokat, akik elmennek Polüneikész holtteste mellett: hogyan viselkednek?, mit gondolnak? Mutassuk be állóképben a holttest mellé rendelt őröket a szolgálat kezdetén és végén! Játsszuk el, hogyan számol be otthon a családjának az egyik őr a szolgálat után! Az előadó hangsúlyozta, hogy a fikció megadja a szereplők védettségét, ezért a diákok a színházi keretben biztonságosan foglalkozhatnak saját érzelmi problémáikkal.

Tóth Mónika is a szakgimnazisták motiválásának egyre terjedő módszeréréről tartott előadást, a játékosításról. Közgazdasági szakirányú tanulóknak ideális a játékelemek bevonása nem játékos közegbe: a tananyagot 3-5 hetes témakörökre bontjuk, meghatározott pontértékű feladatokat osztunk ki, kijelöljük a törzsanyagot, de adunk válaszható feladatokat is, és a témakör végén záródolgozatot is íratunk. A pontgyűjtés azért ösztönzőbb a diákoknak, mert a folyamatos haladást tükrözi, a gyarapodás élményét nyújtja. A tanulást tudatosabbá, hatékonyabbá teszi, így jobban felkészíti őket a felsőoktatásra és az életben való boldogulásra, az élethosszig tartó tanulásra.

Fenyő D. György két előadásában a középszintű érettségi vizsgára készítés néhány alapelvét tekintette át. Az írásbeli vizsgarészben nem lehet kitérni a szövegértés, a gyakorlati szövegalkotás és a műelemzés elől sem. A tanulókat a feladatlapokéhoz hasonló, kultúráról, civilizációról, nyelvészetről, erkölcsről szóló szövegek olvasásával készítsük fel a szövegértési feladatlap megírására. A négy év alatt fokozatosan alakítsuk ki bennük a kompetenciaérzést, az „írásbátorságot” mind az érvelő szöveg megalkotása, mind a vers- és novellaelemzés terén. Gyakoroljuk érv és tétel összekapcsolását, majd a szöveget tekintsük változatnak, és a megadott értékelési szempontok mentén javítsuk (helyesírás, nyelvhelyesség, szövegszerkezet, stílus).

Műelemző szöveg alkotására többféleképpen is készülhetünk. Alapvető értelmezési módszer a megszakított olvasás kérdésfeltevéssel, véleménykifejtéssel, jóslat megfogalmazásával. Ha a téma és a műfaj engedi, kreatív írással is értelmezhetjük a művet, például megváltoztatva egy szereplő jellemét, a szöveg fókuszát, időszerkezetét, hangulatát, vagy az elbeszélő számát és személyét. Rövid szövegeket a szövegtest manipulációjával is megközelíthetünk: bekezdésekből, mondatokból rakjuk össze, két szöveget választunk szét, stb. Az órai gyakorlás után a tanulók ki tudják emelni az érettségi feladat szövegéből a szempontokat, amelyeket vázlatba rendeznek, így alkotják meg a műelemző dolgozatot.

A szóbeli vizsgarészben a tanár választhat a megadott témakörökből szerzőt is, művet is. Fenyő D. György tapasztalatai szerint Poe, Csehov, Hemingway novellái, Ibsen, Brecht, Dürrenmatt drámái könnyebben érthetők a mai fiatalok számára. Ajánlja továbbá Orwell Állatfarm vagy Golding A legyek ura c. regényét, a magyar szerzők közül Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szabó Magda, Lázár Ervin, Vámos Miklós, Tar Sándor, Spiró György, Tóth Krisztina, Békés Pál, Háy János műveit.

Ritoók Judit Részben az egész című előadásában arról beszélt, hogy a Nat és a kerettanterv is feljogosítja a tanárokat az irodalmi művek részleteinek tanítására. A részletek olvasása nemcsak hasznos szövegértési gyakorlat, hanem ráirányítja a diákok figyelmét az irodalmi szöveg nyelvi megalkotottságára is. A közös felolvasás élménnyé válik, a választott részletek lehetővé teszik az irodalmi mű adaptív megközelítését. A részletek kiválasztását a feldolgozás célja határozza meg: az egész művet vagy a szerzőt akarom-e bemutatni, a kor problémáját vagy korokon átívelő problémát akarok-e illusztrálni, esetleg a művészi szöveg hatásmechanizmusát akarom-e a középpontba állítani? Ha például tanulságos a történet, akkor a tanárnak össze kell foglalni az egész cselekményt, amelybe a részleteket a diákok elemző kérdések mentén beillesztik: Mit kezd egy macsó a sérelmével? (Íliász), Hogyan lehet mindenkinek megfelelni? (Bánk bán). Ha a történet kevésbé érdekes vagy nehezen olvasható, célszerű egy szemponthoz keresni szövegrészleteket: milyen költői eszközökkel éri el erkölcsi célját Zrínyi Miklós? Hogyan mutatja be a bántalmazás elleni védekező magatartásformákat Ottlik Géza? Válasszunk hosszabb részletet, ha abból rálátunk a mű egészére: az Édes Anna Vita a piskótáról fejezetét a cselédség, a Toldi estéje II., III. énekét az öregség fogalmának értelmezésére. Az apai szeretet kérdését tárgyalhatjuk három mű részleteinek segítségével: Jól szereti-e Kreón, Capulet és Orgon a gyermekét? Az elemzési szempontok később a szóbeli érettségi tételek címét adhatják.

Három előadó az IKT-eszközök kiterjedt használatával és az internetes szövegek beemelésével motiválja tanulóit irodalomórán. Fegyverneki Gergő a projekt alapú oktatás híve. Digitális kultúrában élünk, a tanároknak „digitáliskultúra-azonos” pedagógiát kell alkalmazni. A projektmódszer alkalmas erre a célra: diákjai a felvilágosodás témaköréből múzeumot terveztek, a Bánk bánból internetes újságot szerkesztettek, a görög dráma és színház témakörből hat csoportban utazási irodákat működtettek. A tanulók többek között qr-kódot generáltak, kisfilmet és blogot készítettek, végül eredményeiket digitális parafatáblán rögzítették. Írtak hagyományos témazáró dolgozatot is, de a fejlődést, az önbizalmat a projektmunka élménye adta számukra.

Gergelyi Katalin Digitális feladatok az irodalomórán c. előadásában bemutatta, hogy blogok íratásával fejleszti a diákok íráskészségét, és kvízeket használ tudásellenőrzésre, vita generálására, új anyag tanítására. A blogot azért szeretik diákjai, mert több műfajban és személyesebben írhatnak egy-egy irodalmi alkotásról (beszámoló, elmélkedés, ajánlás, modernizálás, parafrázis, képregény).  A blogbejegyzésekből a tanár nemcsak azt ellenőrizheti, hogy a tanulók szövege egyre tagoltabbá, egyre logikusabbá válik, hanem megtudhatja, mi érdekli őket, megismerheti énképüket, valamint megismerheti saját magát és a nevelőmunkája hatását. A blog sikerélményt ad a gyengébben teljesítő diákoknak is.

Horváth Beáta előadásának kiindulópontja az volt, hogy ma már az internet a kultúra világa is. A tanár és a diák felhasználói szerepei csak arányaiban különböznek egymástól, hiszen mindketten befogadók, fogyasztók, digitális polgárok, munkaerők, alkotók vagyunk.  Mindnyájan tudjuk, hogy a hagyományosnak mondható médiaszövegek (filmváltozatok, Vers mindenkinek, hangoskönyvek) beemelhetők az irodalomórák anyagába, de a hírek, kommentek is hozzájárulhatnak a befogadás élményének kialakításához.  Kerestessünk a tanulókkal híreket például a férfibarátságról (Íliász), vagy arról, hogyan rázta meg a digitális világot egy halott megmutatása (Antigoné), esetleg

jelenkori öngyilkossági hullámokról (Hídavatás). Indíthatjuk a műelemzést a trailer (Tartuffe az Örkény Színházban) vagy a szerzővel készült interjú megnézésével (Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia), ugyanis ezek a szövegek mélyebben megérintik a mai tizenéves korosztályt.

A konferencia előadásainak diasorai megtekinthetők a Magyartanárok Egyesületének honlapján: https://magyartanarok.wordpress.com/szakgimnaziumi-magyartanitas/

Képek: a rendezvény Facebook-eseménye