Az ajtóval szemközti falon a kikapcsolhatatlan képernyőn a falanszter felügyelője, röviden FaFeje, figyel, a képernyő mellett térfelügyelő kamera rögzíti az eseményeket. A konyhaasztal négy sarkánál négy ember görnyed: Mikell Andzseló, Dárdarázogató Vilmos, Egykő Albert, akit a többiek – idegennyelv-tudásukat fitogtatandó – egyszerűen csak eijnstejnnek hívtak, és Liszt Franci. Éppen áldozatot mutattak be Cancel Ar főisten tiszteletére. Mikell Andzseló mögött könnyen hasznosítható, simára faragott széklábak tornyosultak, Dárdarázogató Vilmos mögött egy halom papiruszon szonetteknek csúfolt haszontalan klapanciák, Egykő Albert takarékosan bánt a papírral, mindössze egy, érthetetlen és ezért értelmetlen ákombákommal megfirkált lap árválkodott a földön, Liszt Franci háta megett pedig gondosan megvonalazott lapokon mindenféle üres és feketére mázolt karikák voltak.

Cancel Ar főistennek számos áldozatot kellett rendszeres időközökben bemutatni. Most, a munkanap végén, az úgynevezett jelenléti íves áldozat volt a rituálé előírta áldozat.

Napközben a pippantós áldozatot mutatják be, akár többször is. Pippantani kell, ha belépsz a Cancel Ar megszentelte épületbe, pippantani kell, ha elhagyod azt, majd újra, ha belépsz és így tovább. Pippantani kell, ha pissantani mész, és ha onnan visszatérsz. Az erre hivatott Fafej majd ellenőrzi, hány secundummal, netán minutummal lépted túl az erre a Főisten kegyelméből szánt időt. Mert a túllépés miatti veszteséget majd levonják havi alamizsnádból. FaFej már dolgozik azon is, hogy szabályozza, mennyi nemzeti papiruszt használhatsz a hátsó fertály tisztítására.

Aztán a nagy böjtök idején újra meg újra be kell vallani, mindig más rítus szerint, milyen értelmetlen tevékenységgel herdálták el a főisten által nagy kegyesen a halandók számára rendelt időt…

Amíg az áldozatot bemutatják, addig sem végeznek értelmetlen, haszontalan tevékenységet.

Az asztal sarkánál áldozatot bemutató halandók álmukban – mert a FaFej ezt még nem tudja ellenőrizni – szobrokat faragnak, drámákat és szonetteket írnak, Liszt Franci zenél, Egykő pedig megállapítja: minden relatív. Az élet is.