Skip to main content

Ó, Fortuna

- 2018. 02. 20.

A farsang hónapja a Valentin-napi őrülettel a szerelem ébredését is aláhúzza, ha örvendünk neki, ha nem.

A középkori szerelem emblematikus alakja, Abélard jut eszembe, akinek nevét a középkori diákköltészet, a Carmina Burana, a goliardok művészete is híven őrzi. A goliárd nem más, mint a bibliai óriás, Góliát nevének görögös formája. Így hívta nagy dühvel Clairvaux-i Bernát apát ellenfelét, a középkori felvilágosodási törekvések nagy egyetemi alakját, Abélard-t, ahogy azt a Carmina Burana utószavában Kardos Tibor írja.

Góliát szerepváltozása érdekes, ő az ókori szaturnáliák utódaiként megtartott bolondünnepeken a Saturnus helyébe állított bibliai hetvenkedő katonaóriás közkedvelt figurája lett.

A goiliardok diákköltők, a 12–13. században megsokasodott egyetemi polgárok, akik pénz híján egy időre vagy akár végképp is abbahagyják tanulmányaikat. Eztán már vándorolva keresik kenyerüket, alkalmi íródeákként, üzenetközvetítőkként, magántitkárként, gazdasági jegyzőként, de néha ördögűzőként, varázslóként, garabonciás diákként.

Ó, Fortuna
(Szedő Dénes fordítása)
 
Ó Fortuna,
mint a Luna,
egyre-másra változol:
majd nagyobbodsz,
majd meg elfogysz,
hej, az élet ronda sor:
gabalyítja
s igazítja játszva az ember fejét:
mind szegénység,
mind kevélység
olvad tőle,
mint a jég.
 
Ó, cudar sors,
esztelen gyors
szeszéllyel forgó kerék!
Rút állapot,
s látszatra jobb,
foszlik mint a buborék.
Ködfátyolban,
alattomban,
környékeztél engem is,
tréfád által
csupasz háttal
nyögöm mostan vétkeid.
 
Jószerencse
kegyes kedve
engem immár cserbe hagy,
nyom a bánat
s nyavalyának
kénye-kínja fojtogat.
Még ez órán
a lant húrján
dalt zendítsen ujjatok,
s a balsorsomon,
mely tör folyton,
vélem együtt sírjatok.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x