Többször írtam már az irodalmi alkotások erotikus, de legalábbis sikamlós értelmezhetőségéről. Most, az év végi ünnepek fényében visszájára fordítom a vizsgálódás górcsövét, és azt kurkászom, milyen ereje van a szexuális felkínálkozásnak, és egyáltalán, mit lehet elérni a testiség felhasználásával? Hogyan ítéljük meg a felajánlkozást valamely nagyobb, magasztosabb cél érdekében? Vajon erre az esetre vonatkozik, hogy a cél szentesíti az eszközt?

A párjáért, közös boldogságukért még a tisztességét is elveszíteni hajlandó nő talán legismertebb példája a Casablanca című film bolgár fiatalasszonya, aki férjével menekülve már elérte Marokkót, ahonnan Amerikába szeretne jutni. Az útlevelet kiállító, könnyen megvesztegethető Renault kapitány apró szívességként nagyobb összeget, ennek híján romantikus, intim éjszakát kér tőle cserébe. A fiatal nő azt tudakolja Ricktől, a helyi mulató kiégett tulajdonosától, hogy a rendőrkapitány megtartja-e a szavát, másrészt erkölcsi megerősítést kér arra nézve, hogy alkalmi hűtlensége nem számít bűnnek, főleg, ha férje sohasem fogja megtudni, milyen áron jutottak az útlevélhez. Rick biztosítja az asszonykát, hogy Renault általában megtartja a szavát, másrészt azt javasolja, hogy inkább menjenek vissza Bulgáriába. Mivel ez lehetetlen, ráadásul a férj jó ideje sikertelenül próbál szerencsét a mulató rulettasztalánál, marad a testi ellenszolgáltatás lehetősége. A mások sorsa iránt közönyös, életunt Rick belép a rulettszobába, a krupiéra pillant, majd az egyre csüggedtebben játszó bolgár fiú mögé lép, és megmondja, melyik számra tegyen. Utána azt az ötletet adja, hogy a megnövekedett zsetonhalmot hagyja ugyanazon a számon, majd fejezze be a játékot, és vegye fel a nyereményt. Ezek után nem csoda, ha Renault kapitány kissé bosszúsan jegyzi meg, hogy Rick elfuserálta az ő kis regényét. Az önfeláldozásra a „szerencsének” köszönhetően nem volt szükség, de a kétségbeesett bolgár hölgy bizony hajlandó lett volna megtenni.

A női áldozatkészség témája a leghatásosabban Maeterlinck szecessziós színművében, a Monna Vanna történetében merült fel a leghatásosabban. A középkori Pisát ostromló firenzei Prinzivalle akkor kegyelmez meg a városnak, ha a helyőrségparancsnok szépséges felesége éjjel meglátogatja őt a sátrában, és nem visel mást, csak egy köpenyt, vagyis alatta teljesen meztelen lesz. Vanna vállalja a feladatot, ám legnagyobb meglepetésére a férfi nem teperi le, hanem szerelmet vall neki. Még azt is elmondja magáról, hogy a harcok alatt odahaza, Firenzében népszerűtlenné vált, meg akarják gyilkoltatni. Monna Vanna Pisába szökteti a kegyvesztett katonát, ott viszont a féltékeny férj azzal gyötri, hogy nyilván Prinzivalle szeretője lett, különben miért akarta volna megmenteni? Az alaptalan gyanúsítgatások, faggatások hatására Monna Vanna felismeri, hogy valóban a zsoldost szereti, és meg fogja szöktetni a börtönből.

Foto: FORTEPAN/Schoch Frigyes

Erős kockázatot vállalt a bibliai Judit is, akit Holofernész, az ellenséges haderők parancsnoka a kettesben töltött éjszaka reményében hív meg sátrába. „Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet” – véli az öntelt vitéz. Az örömében túl sok bort fogyasztó Holofernész mámoros kábulatban fekszik az ágyon, amikor Judit – felismerve a rendkívüli helyzetet – levágja a fejét. Tényleges aktus itt sem következik be, de Juditnak számolnia kellett azzal, hogy előfordulhat, mindenét fel kell áldoznia.

A kedveséért, az övéiért, népe szabadságáért saját bájait felkínáló, vagyis becsületét, tisztaságát feláldozó nő témája számos változatban fellelhető még. A test áruba bocsátásának meséire – magyar irodalmi példákkal – visszatérek még, amikor itt a tavasz.