Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós & Mayer Péter

BlankoM MayerP

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Mindennapi hasonlataink – Balázsi J. Attila Hasonlatszótáráról
Szólásmentés 38.

2017.12.15.nincs hozzászólás

Néhány hónap alatt hat jeles frazeológiai munka jelent meg a Tinta Könyvkiadónál, köztük egy elegáns világoskék, 786 oldalas Hasonlatszótár.

Egy kicsit ennél időzünk el, no nem a recenzens mikrofilológiai szigorával, hanem egy örvendő nyelvész-olvasó szubjektív gondolatai mentén.

Nehéz lenne hirtelenjében összeszámolni, hány frazeológiai munkával gazdagította már eddig is a Tinta Könyvkiadó a magyar és más európai szólás- és közmondásgyűjtemények sorát, de a most, gyors egymásutánban megjelentetett hat kötettel már biztosan jóval húsz fölötti az ilyen témájú kiadványainak száma. Ezzel pedig túl a kárpát-medencei kulturális küldetésen európai missziót is végez. Sok régebbi, nagyobb, gazdagabb kiadója van az öreg kontinensnek, de hogy egyszerre jelenjék meg olasz (elsősorban toszkán), magyar-angol közmondás-összevető, két bibliai és állatos tematikus, s ezentúl a már említett vaskos hasonlatszótár, nos ez olyan szerzői és kiadói teljesítmény, mely még az öreg oxfordi vagy cambridge-i univerzitás kiadóinak is igencsak becsületére válna. Igazi magyar virtus!

Balázsi József Attila Hasonlatszótár-ának alcíme A magyar nyelv régi és új szóláshasonlatai. 1220 címszava 4168 szóláshasonlat jelentését tárja fel, és mindezt 4638 népköltészeti, szépirodalmi vagy sajtónyelvi példával illusztrálja. 683 esetben rövid eredetmagyarázatra is vállalkozik a szerző, hogy miért nem többre, annak oka részben a folklórnyelvi adatok gazdagságában keresendő. Kérdezhetnénk persze, mi értelme van a szóláshasonlatokat elkülönítve, ily kitüntetett terjedelemben tárgyalni? Nos erre több keresetlen válasz is kínálkozik. Először is: más frazémáinkhoz hasonlóan szólásaink között is számos olyanra bukkanunk, melyek eleink életéről, szokásairól-erkölcséről tudósítanak, s még több köztük az olyan, mely egyszerűen időtlenül és találóan rendezett költői összefüggésbe látszólag olykor távoli tárgyakat, tulajdonságokat. Másodszor: míg egy közmondás formailag kötött, a metafora pedig sűrítő-költői, addig a szóláshasonlat nyitott, a ma is élő folklór szerves része. A hasonlathagyomány újra gondolható, alakítható, bővíthető, csak épp nyelvi fantázia és kreativitás szükségeltetik hozzá. Mindezekhez a kulturális alap biztos ismerete segíthet, melyet ez a szótár – látszólag bonyolult címszószerkezete ellenére – könnyen emészthető formában kínál az olvasónak. Radnóti a Hasonlatok-ban emelte olümposzi magasságokba a hasonlatot, a szótár e ritka gyöngyszemmel indul, ám a szóláshasonlat alapjában mégiscsak a hétköznapok profán költőisége. Virágozhat az aszfalton vagy akár a gyakorlótéren is, egy egyszerű, alacsony termetű, feltűnési viszketegtől szenvedő őrmester szájában is. „Úgy meghajtom magukat, mint hegyipásztort a lavina”, „kevés vagy mint mackósajtban a brummogás”, ezek a seregben, legalábbis az én baka-koromban a röhögés nélkül nehezen megállható, vérbeli flaszter-szóláshasonlatok közé tartoztak.

Egy szó mint száz, öröklött, feledett, ma is élő, ritkább-gyakoribb, de hétköznapiságuk okán ma is nyelvi tudatunkba múlhatatlanul szükséges elemekről van szó, melyeket, ha nem akarunk fűrészpor-stílusban, vagy a facebook-kommentek banalitásával kommunikálni, ma is élő-alkotó módon használnunk kell. Ezért fontos az E=eredet R=rokon értelem, K=kapcsolódó közmondás, L= A hasonlat előfordulása korai gyűjteményeinkben, és a számozott H-k kategóriája is, a különböző mód rokon szóláshasonlatok leltára. Hogy tanuljunk, okuljunk, emlékezzünk és végül alkossunk. Maga a szerző is bátorít erre filológiailag is igényes, hosszú bevezetőjében. Persze, vitázni nem nehéz egy-egy hasonlat kulcsszavának a megválasztásával, pontosan, mert a kreativitással s az élő folklórral együtt járó változékonyság miatt ki-ki alkalmasint picit másként tanult, mondott egy-egy szóláshasonlatot. Én egész gyermekkoromban azt hallottam, hogy járkál, mint zsidóban a fájdalom, Balázsi József Attilánál, jár, jön-megy ez a dolog, csak épp nem járkál. Aztán azzal fenyegettek, olyan pofont adnak, hogy a fal adja a másikat, a szótárban meg épp akkorákat adnak, és folytathatnám… De épp ez a lényeg ebben: a nyelv organikus, élő szövete, a variabilitás. Amit a szócikk-szerkezet sajátosságai hűen tükröznek. Talán a hasonlatok értelmezési keretének nehézségei, a szintaktikai és funkcionális behatárolás miatt inkább amiatt lehet hiányérzetünk kicsit, mi az, ami nem férhetett be még ebbe a nagy világoskék műbe se. Gyermekkoromban hányszor is hallottam ipolypásztyi őseimtől, „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”. Számomra nem kérdés, hogy ez is egyfajta (szólás)hasonlat, amely azonban szerkezeti megfontolások miatt nem került be a szótár korpuszába. Nem gondolom, hogy a mint mint feltétlen kötelező szerkezeti elem kell szerepeljen a válogatáskor, de el tudom fogadni a szerző érvrendszerét is. Eszerint alapvetően a cammog, mint a medve, fürge mint a gyík / szédeleg, mint az őszi légy, fütyörész, mint a rigó melléknévi és igei (alap)típusok adják a korpusz zömét.

Valójában e szótárnak legfontosabb lehetséges hasznáról, a harmadikról még nem is szóltam. Nincs annyi anyanyelvi rovathelyem,  hogy mindazt a tenger csacskaságot vagy épp bántó kommunikációs analfabétizmust összefüggéseiben megtárgyalhassam, amennyivel naponta nyakon öntenek minket a média legkülönfélébb csatornái, sajnálatos mód a közszolgálati csatornák sportközvetítéseit-hírműsorait is beleértve. Újságírók kóvályognak, riporterek botladoznak, a kreativitás legcsekélyebb áldása nélkül kínozzák-facsarják-keresztezik szólásainkat. Én azonban örök optimista vagyok, és hiszek benne, hogy eljön még az idő, amikor a média szakmai tisztességének része lesz, hogy legalább akarja nyelvileg korrekten és színesen szolgálni a nagyérdeműt. Akkor majd ennek a Hasonlatszótárnak is biztos helye lesz minden médiamunkás számítógépe mellett vagy fölött, a szótárpolcon.

Balázsi József Attila: Hasonlatszótár. A magyar nyelv régi és új szóláshasonlatai. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 786 számozott oldal, 7990 Ft.

Új hozzászólás