Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Arany János és a píszí
Levelek a Borostyánkőútról 56.

2017.12.1.1 hozzászólás

Nem ünneprontásnak szánom, de tisztességes ésszel föl nem foghatom, hogyan lehet ünnepelni egy olyan költő születésének 200. évfordulóját, akinek vígeposzát, A nagyidai romákat egy rendes, politikailag korrekt módon működő országban nem lehetne megjelentetni.

Ez is mutatja, milyen országban élünk! Nézzünk már körül a világban – a nálunk politikailag fejlettebb országokban már folyik a korábban született, politikailag joggal inkorrektnek minősülő irodalmi alkotások kiigazítása, és a méltán megalázó jelzők, kifejezések helyettesítése immár korrekt jelzőkkel és kifejezésekkel. (Jó, jó, a mikrofilológiai bogarászók megnyugtatására megjegyzem, tudom, hogy az eredeti címben egy másik szó szerepel, de én azt – a politikai korrektség miatt – számra, de még csak a számítógépemre sem venném.)

Azt pedig ugyancsak felháborítónak tartom, hogy ezt a rasszista művet egyesek szerint a magyarság viselt dolgainak kifigurázása, kigúnyolása mián írta fent nevezett költő. Mert az az én pc eszemmel teljességgel érthetetlen, hogy a saját nép ostorozásához miért kell egy másik, jobb sorsra érdemes nép tendenciózusan elferdített tulajdonságait, viselt dolgait felhasználni. Elrettentésül hadd idézzek néhány példát!

Mindjárt az első énekben gúnyosan „hős dádék romlásáról” olvashatunk, majd „gyülevész – most pirulva bár, de a filológiai pontosság kötelező ereje miatt kénytelen vagyok leírni a költő használta szót – cigány”-ról. Az eposzi seregszemlét arra használja a költő, hogy a szereplők nevetséges neveit (Csóri vajda, Vigyori, Kolop, Gyügyü, Süsü, Nyeszegi, Pityke, Toportyán, Laboda, Csimaz) fölsorakoztathassa. Eljárásának tisztességtelen módját csak fokozza, ahogy a szereplőket jellemzi. Vigyoriról és Kolopról szólván: Vasfűvel kinyitnak minden zárat, békót, Az anyja hasából kilopnák a csikót; Toportyánról megtudjuk, hogy Éva szülte „Hernád vize partján, Göndörhaju Éva, – nem bizonyos, kitől: Talán a hajdankor pogány istenitől”; s nem átallja a költő megverselni, hogy Csimazt hajdan lólopáson érték.

A második énekben sem adja alább: barna fehérnépről, kormos arcról beszél, valamint a tolvajként jellemzi a vajdát, aki a sors-intéző kártyákat látva „Beh szeretett volna ezek közül Csóri Kettőt avagy hármat az ingujjba lopni; A nagy kivánságtul viszket minden ujja, Már le is hajolt hogy a zsebébe dugja”.

A harmadik énekben megismétlődik a korábban már alkalmazott antropológiai jellemzés: barna vitézek (miközben a világ boldogabbik felén például a néger szót már javában tűzzel-vassal, delete-tel irtják), akiket ráadásul gyávassággal bélyegez meg: „S rohan a cigány, de előbb hátat fordit”. S mintha mindez nem volna eléggé érthető, ugyanezt sulykolja a költő a negyedik énekben is: dádék, a barna vitézek mint „hős cigányság lót-fut eszeveszve, A furólyukba is búna, ha lehetne.” Mint ahogy visszatér az első ének egyik motívuma is: „Fő adószedővé teszi bölcs Kolopot: Tud az bánni pénzzel, aki annyit lopott.”

Aztán legszívesebben górcső alá venném ennek az akadémiai titkárnak más műveit is. Itt van például az Ágnes asszony. Milyen alapon pécéz ki egy asszonyt, és miért nem egy férfit. A Szent Genderizmus nevében is kikérem magamnak. Szegénynek ráadásul még állandóan mosnia kell egy lepedőt, miközben nem is ő szennyezte be. Hol van az megírva, hogy egy férfi nem moshat. De akár az a kérdés is fölhorgadhat, hogy miért csak Ágnest állítja holmi gyilkosság miatt pellengérre. És amikor a férfiak tesznek hasonlót egy nővel, arról miért nem ír a titkár úr?! Arról nem is beszélve, hogy miért hangsúlyozza, hogy Ágnes egy asszony, mikor lehet, hogy ő nem is annak tartja magát. Bízza csak rá! Majd ő eldönti.

Akit meg férfinak tart, az bezzeg hős, mint ez a Szondi is a két apródjával. Hát én azért megvakargatnám a csillogó felszínt, ki tudja, mit rejt, milyen férfi a Szondi.

Azt javaslom tehát, ha már minden áron ragaszkodunk ehhez a költőhöz és a műveihez, akkor gyomlálgassuk ki belőlük szépen a politikailag inkorrekt elemeket. Amúgy is a régebbi irodalmi művek nehézkes stílusára hivatkozva egyre-másra arra kényszerül az irodalmi szakma, hogy a mai, modern ember számára is érthetővé tegye az elavult, csupa használhatatlan, sőt egyenesen azt mondanám, érthetetlen szavakkal teletűzdelt szövegeket. Ez az akadémiai titkár úr is ezek közé az úgynevezett alkotók közé tartozik, akik előszeretettel bosszantják értelmetlen kifejezésekkel az egyre gyérebb számú olvasót. Méghogy ösztövér kútágas hórihorgas gémmel, meg ehhez hasonlók. Az ilyenek miatt megy el az ember kedve az olvasástól.

Amit föntebb írtam, hiszi a píszí.

Aki nem híszí, az nem píszí. És neki van igaza.

Megjegyzés: A szerző egyetemi tanár

1 hozzászólás

#1 M. J. 2017. 12. 1. 10:28:44

Jesszusom, hát még tényleg megcsinálják! Jókai regényeit már kigyomlálták volna a kötelező olvasmányok sorából, mert túlságosan megterheli a drága gyermekek kis buksiját. Arany verseinek az átköltésére is akadna jelentkező, sokat gondolkodni se kell rajta, hogy ki(k).

Új hozzászólás