Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Lebutított Hamlet
Színház és nyelv 37.

2017.10.25.nincs hozzászólás

Többször előfordult már velem, hogy elolvastam egy kortárs magyar drámát, majd nem sokkal utána megnéztem valamelyik színház előadásában.

És nem először történt meg az, hogy olvasva, fejben megrendezve sokkal jobban tetszett. Ez történt Háy János, Rák Jóska, Dán királyfi című darabjával is.
A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadásának a sorsa számomra már az első öt percben eldőlt. A szereplők szavát a nyolcadik sorban sem lehetett érteni, illetve hallani. A színészi beszéd és artikuláció alapvetően szükséges elem, a hangzósság megteremtése a hangtámasszal és a profi hanghordozással elengedhetetlen. Hiába profi a színészek fele, ha a másik fele amatőr. A rendezés is néha „túlpörgött”, nem győzött a színpad forogni és helyszínt váltani. A nyíregyházi Vidor Fesztiválon, a Móricz Zsigmond Színházban vendégelőadásként előadott darabban az emeleti páholy jobb és bal oldalára helyezni jelenetet, még ha alkalmilag is, nagy melléfogás volt. Ekkor már a nézők fele nemcsak nem hallotta, hanem nem is látta a szereplőket.
Háy János Rák Jóskája nagyszerű dráma. Nem csak azért, mert többrétegű, és a párhuzamos történetek egyre jobban összefonódnak, hanem azért is, mert a szerző bátorkodott nyíltan politikai színt vinni a műbe, természetesen nem tolakodóan. De miről is van szó? Lássuk!
Az alapszituáció: egy Isten háta mögötti faluban (sok ilyen van Magyarországon, olyanok, mint a Kis Jánosok) a polgármester falunapon színdarabot akar előadatni a település elöljáróságával, valamint az istenadta néppel, azaz a csontalkoholista parasztokkal. Nomen est omen Felsőfalu lakossága jobb akar lenni, mint a Toldit bemutató alsófalusiak. Ők a Hamletet választják. Erre lehet kérni állami támogatást is. Ez az egyik szála a történetnek. Innentől a gyanútlan olvasó arra gondol, hogy majd egy esetlen színi bemutató komédiája következik. Ez koránt sincs így, ennyiért Háy nem írta volna meg művét, s különben is a darab címe alatt ott árulkodik a műfaji meghatározás: rendszerváltó játék, valamint a köszönetmondás: Eörsi Istvánnak, Krassó Györgynek és Ivo Bresannak, akinek a Paraszt-Hamlet c. darabja nélkül ez a munka nem születhetett volna meg. A másik szál ugyanis a politikai vonal. A köpönyegforgató és gyorsan alkalmazkodó, azaz rendszerváltó, volt tsz-elnök, jelenleg földbirtokos Büki elvtárs, akarom mondani most már Büki úr, aki 1989/90 óta megtért, és aki a Ságvári Endre „kommonista” brigád névadója, de ő már úgy emlékezik, hogy inkább a Szent István polgári munkakör nevet akarta adni: elsikkasztotta, elprivatizálta a szövetkezet vagyonát, s maga helyett Rák Jóska apját „küldte” a börtönbe. Íme, a két főszereplő, a falusi előadásban és a drámában is: Claudius és Hamlet. Ettől válik tehát izgalmassá a darab: a való életben ugyanúgy konfliktus van közöttük, mint a shakespeare-i drámában. A zárlat is ugyanaz lesz majd, nyilván ezzel titkot nem árulok el.
A Hamlet kétszeresen szerepel lebutítva a Háy-műben: egyszer elmesélve, másodszor pedig eljátszva. Ugyanis az egyik szerencsétlen falubeli, egyben a mű narrátora, magyarázója, Kovács Tibi egyszer már látta az (szerinte) Omlettet és velősen, homályosan visszaemlékezve, valamint keverve napjaink történéseivel így summázza sztori indítását:
„A lényeg, hogy abban az volt, hogy van egy jó király, olyan, mint Szent István volt, hogy engedélyezte a többpártrendszert, kötelezővé tette a templomba járást, bevezette a füstadót, meg belépett az EU-ba. De ezt a királyt sunyiban megölte egy kommonista király, aki az oroszokkal akart lepaktálni. Ráadásul azért ölte meg, mert összejött a jó király feleségével, szóval teljesen kommonista volt, semmi féle erkölcsöt nem ismert. Alighogy meghalt a jó király, rögtön összeállt ezzel a büdös k….val.”
Íme, még egy részlet nagy ívű magyarázatából:
„Szóval akkor jött egy fővárosi színészcsapat, ilyen hakniműsorral, amilyet ide hozzánk is szoktak hozni, hogy pénzt keressenek, és azoknak mondta az Omlett, hogy majd azt kell eljátszani a király előtt, ami történt, hogy a király lebukjon. Ez is lett. A király összesz…ta magát és elbujdosott, Omlett meg bement a muterjához, hogy elmondja az igazat, de épp ott volt Ortopédia apja is, aki olyan királyi könyvelő volt, aki szóval beugrott a függöny mögé, nem akarta, hogy meglássa az Omlett.”
Másodsorban azért lebutított a Hamlet, mert a polgármester és vállalkozó, volt tanácselnök, Pálos Pityu rögtön „levágja”, hogy az eredeti szöveget senki nem fogja megérteni a faluban, de még a környékbeliek sem, így kiadja az ukázt Kuncze Andrásnak, a lelkileg és szellemileg megnyomorított és megtiport iskolaigazgatónak, egyúttal a darab rendezőjének, hogy írja át a darabot úgy, ahogy a magyar emberek megértik. Íme, az „eredmény”:
Büki, azaz Claudius:
„Én vagyok az a rettegett király,
Jobb kezem és bal kezem is halál,
Köpdösheti szájából a fogát,
akit ökölcsapásom eltalál.
Én vagyok az a rettegett király,
Jobb kezem és bal kezem is halál,
retteg tőlem az egész nagy világ,
Csak a hülye Hamlett (sic!) vádossa a pofát!”
Jóska, azaz Hamlet:
“Lenni és csak lenni ez nem kérdés,
A kevésben soha nem kell mérték,
Mert a levés a legnagyobb érték.
Ha én vagyok nemzetem is lesz majd,
Kizárólag magyar árut vesz majd.
De előtte bukjon el a király,
Aki már rég lejáratta magát.
Negyven évig mondta, egyenlőség,
Most meg azzal ámít, hogy lesz bőség
S nyakunkra hozza a karvaly-tőkét.”
Mindeközben pedig efféle bombasztikus megállapítások hangzanak el a parasztok szájából:
„Első paraszt: Észrevettétek, hogy ez a ház mindig arról kapja a nevét, ami nincsen?
[…]
Első paraszt: Mennyire értetlenek vagytok! Szóval, hogy amikor nem volt semmi kultúra, meg otthon is minden sz.. volt, mert elszedték még a termést is, akkor ezt a helyet kultúrotthonnak hívták, amikor meg pont műveletlen volt mindenki, olyan volt az agya mindenkinek, mint a sár.
Harmadik paraszt: Ja, a fateromék tényleg olyanok voltak, b..meg, hogy semmit nem tudtak a világból, csak, hogy kocsma. Ott is csak hallgattak, nem beszélgettek ilyen komolyabb dolgokról, mint mi, legfeljebb, hogy megdöglött a malac.
Negyedik paraszt: Jó, várjál, Laci, akkor mi van most, Tomi?
Első paraszt: Most az van, hogy közösségi ház, mert hol a f…ban van itt közösség?”
Mariska, a kocsmáros is lekerekíti a dolgokat:
„Minek az a sok párt, mennyivel olcsóbb egy király. Legfeljebb ha nem tetszik, akkor felakasztjuk, és lesz egy másik király.”
A párhuzamosok a mű végén találkoznak, Hamlet-Jóska meggyilkol mindenkit. Tulajdonképpen a darab címe elárul mindent: Rák Jóska Hamlet itt és most.

A kép forrása: dunaujvaros.com

Új hozzászólás