Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Fűzfa Balázs: Szavak és szóközök; Irodalom_09, 10, 11, 12.

2017.10.23.3 hozzászólás

 „Valóban katartikus a kor, amelyben élünk. Gigászi erővel teremtődik egy új civilizáció – s aligha fordult még elő az emberiség történetében, hogy ezt a szülést-születést végig tudta nézni egyetlen generáció.

Olyannyira, hogy a nagymamát facebookozni tanító tinédzserek a mindennapok szokásrendjéhez tartoznak immár… Talán érdemes volna politikától független konszenzussal arra a következtetésre jutnunk, hogy a jövendő nemzedékeknek mégiscsak az volna a jobb, ha értenék a körülöttük lévő világot. Ha eligazodnának annak útjelzői között. Ha nemcsak az ábécé betűit beszélnék, hanem a szóközöket is értenék. A digitális kultúra ugyanis mindenekelőtt erről szól, a virtualitás azt jelenti: a jelzőkarók, azaz a betűk, a szavak nélküli világérzékelés esélyét adja vissza az embernek…” olvashatjuk a Szavak és szóközök fülszövegében. Fűzfa Balázs tanár úr megtisztelt könyvének egy példányával, s a Krónika Nova Kiadó pedig – kérésemre – megajándékozott a négy tankönyv egy-egy példányával…Nagy érdeklődéssel olvastam a Szavak és szóközök első fejezetében található 26 szöveget – konferencia-előadást, interjút, beszélgetést, e-mail-interjút, körkérdést -,  de a kötet többi írását is, s miután a tanár úr véleményét, érveit  szívvel-lélekkel elfogadom, s az elméleti fejtegetések mellé a négy tankönyve arról is meggyőzött,  hogy igaza van Nógrádi Gábornak, aki szerint „Korszakhatár Fűzfa Balázs két kötete” (azóta már négy!), és nagyon sajnálom, hogy nyugdíjasként már nem nagyon van alkalmam oktatni, de diákjaim figyelmét még felhívhatom, s kezükbe adhatom Fűzfa Balázs tankönyveit. S e recenzió megírását is kötelességemnek tartom, s mindazt, amit leszűrtem a Fűzfa Balázs könyveiből, fontosnak tartom szélesebb körben ismertetni, főleg tanárkollégáknak, de mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik anyanyelv- és irodalomoktatásunkat.

Fűzfa Balázs a nyelvésztáborban (2015), kép: BG

Szavak és szóközök

 „Ágyő, Gutenberg!” fejezetcím alatt találjuk a már említett 26 szöveget, amelyből átvettem, tömörítettem az alábbi sorokat, mondatokat: Ha nem vesszük észre, hogy a jövő a mai iskola, a mai iskolán múlik, azokon a hétköznapokon, amelyekben a tanár és diák jól vagy rosszul érzi magát. A tanárok és diákok nyugodtak kellene, hogy legyenek, ne hajszolják agyon őket, ne zsigereljék ki őket érzelmileg és értelmileg, fizikailag. Radikálisan tananyagot kell csökkenteni, nem kell azt hinni, hogy mi mindent megtanítunk, mert az iskolában a tanulási képességeket kell megtanítanunk. Kölcsey Ferenc, Arany János vallotta, s Babits Mihály szerint is: „Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját”. Több nagy gondolkodónk vallja, hogy a gondolkodási képesség szükséges, és ehhez nem kellenek ezeroldalas tankönyvek, és a gyerekeknek nem kell 7-8 órát az iskolában tölteni. Az oktatás lényege a tudáshoz való demokratikus hozzáférés, és nem irányított utakon kell eljutni a tudáshoz, hanem mindenki a saját maga számára legkönnyebb járható utat kell, hogy megtalálja. A pedagógusnak az a dolga, hogy ehhez az úthoz segítse hozzá a diákokat.

Az emberi civilizáció egyik legjelentősebb feltalálója a kultúrtörténetet radikálisan átíró Johannes Gutenberg volt. A cserélhető-szétszedhető betűkkel történő (könyv)nyomtatás fényes karrierje nyomán Martin Luther eszméi szinte fénysebességgel árasztották el  Európát, s a nemzeti nyelvekre lefordított Biblia megalapozta mai világunkat. De míg Gutenberg teremtett, addig egy másik János, Neumann János, elbeszélhetővé tette a világegészt a  0  és az 1 végtelen számú variációival. A nyomtatás többszöröz, a végtelen felé nyitott utat, ám csak egyféle utat engedélyez a kíváncsinak. Ezzel szemben a digitalizáció a virtuális térben megszámlálhatatlan lehetőséget villant fel, s a döntés, hogy merre induljon, s aztán merre haladjon, a „járókelő” kezében van! Sérülékeny ez a digitális világ, milliós adatbázisok szűnhetnek meg mechanikai vagy anyagfáradás okán, de hát hártyavékony betűhordozók, súlyosak is – mint mondjuk a Mózeséi – váltak áldozativá természeti vagy emberek okozta kataklizmáknak. Mégis a jövő adja a kilincset a múltnak és a mának. A digitalizáció adta lehetőségek végtelenek, gigászi erővel teremtődik egy új civilizáció, jelentős részben megfordult a kultúraátadás folyamata: a mai fiatalok a nagyapáikat tanítják facebookozni! A szekér megelőzte a lovat! Az információszerzés és -rendszerezés, tovább és legeslegfőképpen a -keresés gyorsaságát tekintve jelenleg nincsen hatékonyabb technológia a kettős számrendszerben kódolt digitális memóriánál. Az irodalmi művek ma – szinte kivétel nélkül – számítógépen születnek. Anyakönyvi kivonatunkat, személyi igazolványunkat, lakcím-, TAJ-  és adókártyáinkat, tovább persze útlevelünket s természetesen gyászjelentésünket is gép írja meg. Dolgozatainkat, kérvényeinket szintén számítógépen írjuk. Gyermekünk gügyögő arcát, majd első szárnycsapásait digitális memóriába írjuk bele – korábban szép metaforával ezt „fényképezés”-nek nevezték. Egy újabb lépcsőfokra léptünk, másképpen szólva: (végre) levetettük magunkról Gutenberg kényszerzubbonyát. Kányádi Sándor figyelmeztetett:

„Az internet jelentősége a kereszténység felvételéhez mérhető.”

Minden civilizációs terület keresi a helyét, az oktatás egésze is, s az irodalomoktatás is.

Az irodalom a kultúra egyik ága, s az a dolga, hogy elviselhetőbbé tegye azt a tudást, amely minden emberre ránehezedik élete során, hogy derűsebbé tegye a hétköznapokat az esztétikai élmény segítségével. Láng Gusztáv szerint a kultúra egyetlen árucikk, amely szaporodik azáltal, hogy fogyasztják. Az irodalomtanítás feladatköre és kisugárzása is többirányú kell legyen, az irodalmon keresztül mindenfelé vezetnek utak. Olyan irodalomtanítást képzelhetünk el, amelynek segítségével a gyerek könnyebben és jobban eligazodik majd a világban, érti az őt körülvevő világ nyelvét és jelrendszerét. Ma már kulcskompetenciák: a kezdeményezőkészség, a kreativitás, a kultúraérzékenység, a fejlett kommunikáció, a digitális kompetencia stb. Nekünk az volna a dolgunk, hogy újraszerkesszük a tananyagot, emészthetővé strukturáljuk az irodalom történetét és egészét, új értékelési–megértési utakat fejlesztünk ki. Az irodalomtanítás „egyvágányúsítása” a lehető legnagyobb tévedés, ellentmond minden művészet, minden irodalom, minden demokrácia alapértékeinek. Két vágány azért kell, hogy a párhuzamosok a végtelenben ─ azaz a gyermekbuksikban ─  találkozhassanak egymással. Lehet, hogy a mai gyerekek nem olvasnak annyi irodalmat, mint a pár évtizeddel ezelőtti fiatalok, de sokkal nagyobb betűfalók. Ha figyelembe vesszük, hogy hány sms-t, e-mailt, chatszöveget, Facebook-bejegyzést írnak és olvasnak el egy nap alatt. Az internet nem boszorkány, nem félnünk kell tőle, hanem használnunk kell.

Az internet az emberi kapcsolatteremtés autópályája.

Igaz, nemrég még földutakon döcögtünk, emlékezzünk a múltukra, de a megengedett sebességgel hadd száguldjunk, tessék nekünk megengedni – mondhatnák a jelen diákjai, a jövő felnőttei. A természetes folyamatokat nem lehet megakadályozni, most például a digitalizációt.  De gondoljunk csak bele, ugyanígy volt az Galilei, Kopernikusz és Gutenberg idejében is. Meg kell próbálnunk azon fáradozni, hogy az okostelefon elfogadott kereső- és szövegalkotó eszköz legyen a magyarórán (mint ahogyan például az Iskolatévé  beköltözött az iskolába a hatvanas-hetvenes években). (Recenzensként mondhatom, Erdélyben még ez is elmaradt! ) Ma ott van a világ minden gyerek tenyerében, mi pedig tiltjuk a használatát? (A román tanügyminiszter is tiltja ─ jegyzem meg szomorúan!) S folytatnám: lassan online tananyag lesz a magyar nyelv irodalom is, hiszen a Google is segít, s létezik az Őrszavak online folyóirat is, de egyre több napilap, hetilap, folyóirat online változatban is olvasható. Jómagam – folytatja Fűzfa Balázs – élményközpontú irodalomtanításban hiszek, azt vallom, hogy a mindenkori szövegben levő érzésvilágot kell minél mélyebben kibontanunk. Akár úgy, hogy ellátogatunk a költő vagy író szülőföldjére, akár úgy, hogy dramatizáljuk és eljátsszuk az adott művet, akár úgy, hogy átírjuk különböző stílusokban stb. Az irodalom egy kicsit játék is, segít felszabadítani a lelket, megismerni önmagunkat és másokat… – olvashatjuk egyik interjúban…  (Erdélyi magyartanárként magam is vallom, hogy pl. Ady Endre: Az Értől az Óceánig című versét csak Adyfalván lehet igazán megtanítani, érdemes közel vinni  gyerekekhez, hogy csak egy példát említsek, de Apácza, Farkaslaka, Kisbacon, Koltó, Nagyszalonta, Pusztakamarás, Sződemeter, Zágon… stb. is várnak bennünket diákjainkkal! S ne feledkezzünk meg A. Mureşanu, G. Coşbuc s O. Goga  stb. költők szülőházáról sem!  Összehasonlító irodalomtörténeti táblázat segítheti magyar és román irodalomtörténeti oktatásunkat – Dunának, Oltnak egy a hangja… – Dunărea, Oltul la fel au graiul…  Nyelvi-irodalmi társasjátékokkal menthetjük el a János vitéz, a Toldi, a Lúdas Matyi, az Ábel, a rengetegben, A Pál utcai fiúk stb.  műveket, de kvíz-játékkal emlékezhetünk Arany János: Toldijára, klasszikus regényeinkre, Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor stb.  költeményeire stb.)

Irodalom_09–12

Irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes”

vallja Fűzfa Balázs, aki a fentebb összefoglalt elméleti, gyakorlati kérdések mellett tartalmilag és kivitelben is rendhagyó irodalomtankönyv-sorozatot adott diákjaink kezébe. „Trendi tankönyvmagazin” (Boldog Zoltán). Első ránézésre is már csábít ─ színességével, lendületességével ─, szerkezetét tekintve az internetes honlapokhoz szokott szemnek pedig ismerős, főleg a „digitális bennszülötteknek” (Marc Prensky). A lineáris szemlélet szerint nem olyan irodalomtörténet, amely műértelmezések sora, hanem szöveg- és élményközpontú irodalom, koncentrikus-motivikus körökbe rendezve, a diákok számára is szórakoztató, magazinos, könnyed, de mégis tartalmas tankönyvsorozat. Vékonyabb, mint egy régi értelemben vett tankönyv és szöveggyűjtemény együtt. A szépirodalmi szövegek többhasábos formában szerepelnek, egymás mellé került a tankönyvszerző szövege, amelyről beszél és a szakirodalom. Emellett rengeteg a feladat, kérdés, projekt. Ötféle szövegtípust, illetve kultúrajeltípust kellett megoldani, ezért a négyzetes alakú könyv. Ráadásul forrásmegjelölések, linkek is szerepelnek, s arányában a képanyag sokkal több, mint az egy szövegekről szóló könyvben lenni szokott. Nagyon sok kreativitásra és közös munkára serkentő módot adó feladat. A könyvek a világhálóhoz hasonló képi világot, kódrendszert, eszköz- és nyelvhasználatot, dinamizmust mutatnak. Ahogy Fűzfa Balázs vallja: Alapkoncepciómnak eleve része volt, hogy könyveimben egyszerre, egymás mellett jelenjen meg a szépirodalmi alkotás, a tankönyvszerzői szöveg, a szakirodalom, illetve a kérdés, feladat is. E négy alaptípushoz találtuk ki a hasábokat, szövegdobozokat, azaz a látvány fő elemeit. De ugyanígy fontosak voltak az élőfejek vagy a  Ráadás-fejezetek is ─ amelyek szintén más arculatot kaptak. A problémaközpontúságot, élményközpontúságot, asszociativitást, kreativitást tartom fontosnak, nélkülözhetetlennek az irodalomtanításban. Kiemelkedő jelentőségű volt számomra, hogy kapcsolódhattam a Sipos Lajos koncepcionálásában készült, s három változatban kiadott, egyenként közel 1000 oldalas szakmai szintézisek munkálataihoz (a „fehér”, a „rózsaszín” és a „sárga” könyvről van szó: Irodalomtanítás I-II; Irodalomtanítás az ezredfordulón; Irodalomtanítás a harmadik évezredben).

A sokszínűség, sokféleség vezethet el bennünket a Kazinczy-féle „jót s jól!”-gondolat megvalósuláshoz. A rongyosra tapogatott Facebook-paradigma alapelvét a legtömörebben egy magyar költő, József Attila fogalmazta meg, de valójában minden irodalmi műalkotás erről a megértési folyamatról beszél: „Hiába fürösztöd önmagadban / Csak másban moshatod meg arcodat” (Nem én kiáltok).  Csak észre kell vennünk, hogy már Janus Pannonius is „digitális” költő volt.  [„EdDIG ITÁLIA földjén termettek csak a könyvek…”] – ez egy kilencedikes diák munkája; a másik pedig egy régebbi diák gondolata: [Google és  MAGOOGLE  fia vagyok én…”]  Mást jelent a  „Csak sast nemzenek a sasok…”  sor egy biológia  és egy irodalom tankönyvben. Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versének gyönyörű sorát: „Lassanként koszorúm bimbaja elvirít…” összevethetjük Einstein általános relativitáselméletének képletével:  E = mc². A módszerek száma végtelen, a cél a fontos, értelmes, gondolkodó és mélyen érző emberek kiművelése, akik örömmel olvasnak, akik tudják, hogy az „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”-mondat nem időjárás-jelentés, hanem egy verssor.

Anyanyelvi-irodalmi oktatásunk korszerűsítésének, fejlesztésének egyik lehetősége a szövegtani kutatások eredményeinek alkalmazása az oktatásban való felhasználása. Biztosítanunk kell diákjainknak a szóbeli-írásbeli-kifejező-közlő tevékenységének formálását a Deme László megfogalmazta szövegtan, szövegismeret és szövegszemlélet hármas egységében. Petőfi S. János is úgy vélte, hogy „a kommunikációs médiumok fejlődése, egyre szélesebb körben való elterjedése elengedhetetlenné teszi, hogy az iskolai oktatás lépést tartson ezzel a fejlődéssel. Fokozni kell a tanulók érzékenységét a nyelv iránt, növelni bennük az olvasás örömét. Nagy szükség van erre most, ebben a vizuális-manuális információkkal túlzott mértékben elárasztott korunkban. Számolnunk kell azzal, hogy a mai gyermek másképpen hall, olvas, mint mi hallottunk és olvastunk annak idején. Ha ezzel nem számolunk, azokban sem tudjuk ébren tartani az olvasásra való készséget, akikben ez még (!) megvan, nem beszélve arról, Hogyan tudunk készséget, igényt támasztani azokban, akikben (még vagy már) nincs meg!”

Fűzfa Balázs szerint „a diákokat körülvevő színes kavalkádhoz, a világ gyönyörű sokszínűségéhez és sokféleségéhez képest mai tankönyveink ”rendkívül unalmasak”. Egy mai diák rajong az autókért, a motorokért, a tudományért, a hegyekért, a fákért, ha fiú, akkor a lányokért, ha lány, akkor a fiúkért, de mindenképpen a másik ember szeme villanásáért. Ebbe a világba kell nekünk belelépnünk, s ebben a világba kell érvényesnek lennünk, a BMW-motorokkal, Föld körüli utazással, adriai nyaralással, 3D-s mozifilmekkel és 3D szupernyomtatókkal, iPadekkel és iPhone-okkal, számítógépes játékok garmadájával szemben.

Fogadjuk meg Fűzfa Balázs tanár úr szavait: „Nem kell félni a digitalizációtól. Az ismeretszerzés gyorsaságában, a keresési funkciók hiper-sebességében, az adattárolás mennyiségének tárolásában nincs alternatívája”.  Akkor mire várunk még? – teszi fel a költői kérdést a szerző.

Nem kell várjunk!  Áldassék a tankönyvsorozat, Fűzfa Balázs szerző, Kerber Zoltán lektor, Fábián Teréz felelős szerkesztő, Szabó László tipográfia és design, Sz. Kuncze Magdolna ügyvezető igazgató (Krónika Nova Kiadó Kft.), Alföldi Nyomda Zrt. közös munkája, s kívánjunk jó munkát a tanárnak, a diákoknak és sikert az érettségin!

Fűzfa Balázs: Szavak és szóközök. Beszélgetések, vélemények, tűnődések 2010-2017. Savaria University Press Szombathely, 2017; Fűzfa Balázs: Irodalom_09, 10, 11, 12. Érettségi központú irodalomkönyvek műszövegekkel. Krónika Nova Kiadó Budapest. 2008–2014.

 

 

 

3 hozzászólás

#1 Méri K. 2017. 10. 23. 20:18:21

Fűzfa Balázs tanár úr karizmatikus előadó, remek tanár, ezt akkor is állítom, ha nem minden gondolatával értek tökéletesen egyet. Például azzal, hogy fenekestül fel kellene fordítani az irodalomtanítást. De hogy valamit tenni kéne, abban igaza van, s talán ezt ekkora vehemenciával kell tenni. Én mindenképpen adnék egy esélyt annak az óriási elképzelésnek, és bele tett hatalmas munkának, amit elvégzett. És azt is hozzátenném, hogy tanterv és tankönyv ide vagy oda, de ezért minden a tanárokon múlik. Fűzfa Balázs óráin, előadásain akkor sem alszunk el, ha bármilyen stupid irodalomkönyv a kötelező. Sapienti sat.

#2 Málnási Ferenc 2017. 10. 26. 10:07:09

Az idei Bolyai Akadémián volt alkalmam meghallgatni a Tanár Úr magvas, lényegre törő, jól megszerkesztett, illusztrációkkal alátámasztott előadásait… Ezért vállaltam a recenzió megírását.
Persze, akik a napi tevékenység során oktatnak is a tankönyvből, másképpen is láthatják a felkínált leckéket, amelyeket még a diákok eddigi ismereteihez kell/kellene mérni… Várjuk a kollégák hozzászólásait!

#3 Rudi 2017. 10. 30. 12:37:51

Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, hallottam már Fűzfa tanár út előadásait, magával ragadóak, az irodalom szeretetére és tiszteletére neveli hallgatóit. Köszönjük!

Új hozzászólás