Téblábol, nézelődik, nem ért, kérdez, még jobban nem ért, még jobban kérdez. Még jobban téblábol és nézelődik. Most azt kérdezi: miért deviszont? Miért ne?, kérdezek vissza. Használják, vagyis létezik, vagyis jogosan létezik. A nyelv gondolkodik, tehát vagyunk, okoskodom. De hát tautológia és redundancia és túlfogalmazás!, heveskedik. Mint az ámde vagy a szívvel-lélekkel?, mosolygok rá. Alfonz eltűnődik. Még jobban nem érti, még jobban nézelődik. A nagy nézelődésben észrevesz egy ellenérvet. De csak délibáb volt, kósza hallucináció. Nincs ellenérv, mert – ahogy Kierkegaard szerint Istennel – a nyelvvel szemben soha nincs igazunk.
Erre szoktuk azt mondani, hogy a nyelvi logika nem azonos az egyéb, különös tekintettel a matematikai logikával. A nyelv élő organizmus, ezért hol kihagy, hol alul-, hol felülfogalmaz. Ezt az átlagember, illetve a kákán is csomót kereső nehezen tolerálja.