Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Lúdanyó közmondásai és szólásai
Szólásmentés 34.

2017.08.15.nincs hozzászólás

Az észak-adriai Grado utazóktól telten is meghitt, ókeresztény falainak tőszomszédságában kedves és színes közmondásgyűjteményre leltem.

A paraszti társadalom közmondásai és szólásai Lúdanyó mesélésében, hirdeti a valóban bájos, viktoriánus és a szó eredeti értelmében vett vintage díszítőelemekkel színpompássá tett könyv címe. Párezer, a hétköznapi élet rendje szerint csoportosított közmondás, az itáliai közmondásgyűjteményekben megszokott módon. Januártól decemberig, bortól az asszonyig, paraszttól a nemesúrig, ördögtől a Jóistenig mindenről és mindenre találni itt megszívlelendő bölcsességet, vagy legalább érdekes társadalomtörténeti emléket. Lúdanyó meséinek bizonyosan érdemes egyszer komolyabb teret szentelnünk, most azonban horgonyozzunk le első mondatánál, mert abban olyan, a közmondások (örök) értéke szempontjából fontos evidencia van, amelyet mi proverbium szavunk háttérbe szorulása, és szép közmondás szavunk elterjedése óta kevésbé érzékelünk.

A latin proverbium eredeti jelentése szerint nem más, mint valami ige előtt álló, azaz magánál a puszta igénél több és fontosabb. Ige itt természetesen nem grammatikai, hanem ’szó’ jelentésében, ahogy az mindmáig megvan a keresztény liturgikus nyelvhasználatban is, pl. rögtön Krisztus eljövetelének evangéliumi kinyilatkoztatásában, az Ige testté lőn kifejezésben is. Azaz a prófécia szava valósággá vált. Ha nem is ennyire, de alkalmi szavainknál, kisfröccsös hétköznapi tereferéknél jóval fontosabbak a proverbiumok is, éppen mert javarészt évszázadok során kristályosodtak ki azon formái, melyek olyan életképes üzenetet hordoztak akár több kor emberei számára is, hogy a termékeny néphagyomány máig éltette őket. Nem filozófiai iskolák tételeiből jöttek ők, sem pedig a magas tudományok polcairól. Ám éppen mivel a mindennapi élet, a mesterség, szükség és bánat vagy öröm és pillanatnyi bőség szülte őket, sokkal életszerűbbek és közérthetőbbek is a könyvtárak mélyéről jövőknél. Hús-vér közösségek tapasztalatából származnak, melynek valaha a mi elődeink is tagjai lehettek, s melyekhez életünk apró rezdülésein keresztül magunknak is lelki kapcsolatunk van (lehet). Minél mélyebbre ásunk, annál inkább rájövünk, e kapcsolat jóval több is, mint lelki, és ezerszer több a gyakorlati közmondásgyűjtemények kétségtelen bevezető igazságánál, mely szerint közmondásaink és szólásaink biztos ismerete nyelvhasználatunk magasabb szintre emeli.

Ez az ősi, etimológiailag kibomló igazság, a proverbiumoknak napi, esendő megnyilatkozásaink előttisége és felettisége az, ami közmondásaink igazi értéke. Fényt mutathat a sötétben botorkálóknak. Ezért is örülök, hogy Lúdanyó ezzel az etimológiai evidenciával kezdte közmondás-meséit.

Új hozzászólás