Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások
Balázs Géza

Száz rész – száz év – idő – magány Tetten ért szavak 100.

2017.08.10.4 hozzászólás

Száz gondolat: Márquez (1927), Száz év magány (1967), Tetten ért szavak (2017)

„A tébolyító hermeneutikába belefulladt munkások” (336) – Macondo (Aracataca, Kolumbia) – honfoglalás – álomkór – özönvíz – 100-nál több év – objektív idő, melyet a mítoszok keresztbeszelnek –  Ursula összeroppant 100 év terhe alatt (316) – a család nemzedékei (eszelős hóbort: háború, harci kakas, aranyhal 214)  – Ursula többször helyreállítja a békét, az életet rendes mederbe tereli: visszafogja Aurealianot – Arcadio (tetováltatja magát)  – Aureliano ezredes (aranyhal) – Meme és Mauricio (akit meglőnek)

–  Második José Arcadio (halottasvonat) – az emberi élet enciklopédiája – polgárháború: konzervatívok, liberálisok – addig gyűlölted a katonákat… (193) –  énekesmadarak –  olyan békések vagyunk, hogy az álomkór sem visz el minket (66) – falu – város (természetátalakítás, vasút, villany, mozgóképek, banántársaság) – Amaranta és Arcadio elfelejtették az indiánok nyelvét, spanyolul beszélnek (275)  – véget nem érő háború – a történelem körkörösen visszatér – az örökös háború, bűvös kör (189) – a nevek makacs ismétlődése a család történetében (206) – mintha körben járna az idő és visszatértünk volna a legelejéhez (220) – az idő körben forog (250) – az idő romlása, (281) – Most nemcsak a gyerekek nőttek gyorsabban, de az érzelmek is másként alakultak – mintha körben forogna a világ (332) – az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül  (373) – fő motívum a magány, amely a szeretetnélküliségből ered – „csupán a magány család bélyege volt közös rajtuk”  (207) – „a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (226) –  Remedios a magány sivatagában (266) – mindkettőjüket ugyanaz a páncél védi az érzelmek ellen (294)

– Második José Arcadio: áthatolhatatlan sötétség és magány, mint a dédapjáé (373) – a közös magány paradicsoma (377)  – a magány himlője (439)- jégtömb – disznófarokkal születik (259, 279) – ómen – népek, melyek megjelennek: cigányok, törökök, arabok, olaszok, észak-amerikaiak – fantasztikum, mesék: álomkór – szürrealisztikus, tragikus víziók: 3000 halott – Arcadio öngyilkossága: vércsík (150) – Életfilm: Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt… (5, 84, 205) – „Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott” (5) – „kelet felé áthatolhatatlan sierra van, s annak túlsó oldalán Riohacha ősi városa” (15) – „Arcadio és Amaranta előbb tanulta meg a guajiro nyelvet, mint a spanyolt” (44) – „amikor a beteg már megszokta az állandó virrasztást, elméjéből kezdenek kihullani a gyerekkori emlékek, majd a dolgok elnevezése és fogalma, végül pedig az emberek azonosítására is képtelenné válik, sőt, a tulajdon énjét sem ismeri többé, és valamiféle múlt nélküli bambaságba süllyed.” (52) – álmatlanság, felejtőkor, a dolgok feliratozása – „A rekedt karattyolásból azonban csak Alexander von Humboldt nevét tudta kivenni….” (84) – „José Arcadio Buendía pokolbeli karattyolása valójában latin beszéd” (96) – „karja és melle titokzatos ábrákkal volt telistele tetoválva, jobb csuklójára pedig a kereszt gyermekeinek réz karperece feszült” (103) – „a pultra fektette valószínűtlen férfiasságát, amelyet teljesen behálóztak a sok nyelven rátetovált kék és vörös feliratok” (105) –  „ki van hímezve az egész teste” (122) – „amikor az asztalos mértéket vett róla a koporsóhoz, az ablakon át látták, hogy apró, sárga virágok hullanak az égből. (…) Annyi virág hullt az égből, hogy reggelre vastag szőnyeg lepte be az utcákat…” (161) – „A nevek makacs ismétlődése a család hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít” (206) – „csak madár nyelven beszélt előtte. – Evez mévég avakkovor ivis…” (237),- „megtudta, hogy a köztársasági elnök is eljön a macondói ünnepségekre…” (242) – „Ekkor hangzott el először Macondóban az a szó, hogy vasút…” (…) A sárga vonat „annyi kétséget és bizonyosságot, annyi örömet és balszerencsét, annyi változást, nyomorúságot és keservet hozott Macondóba” (251) – „amikor megjött a banántársaság, a helyi vezetők tisztjét parancsoló fellépésű idegenek foglalták el” (268) – „Meme megtanult profi módra úszni, azonkívül teniszezett, és virginiai sonkát evett ananászkarikákkal. A sok táncban, úszásban és teniszezésben hamar ráragadt egy kis angol tudás” (307) – „rájött, hogy a sárga pillangóknak valami közük van hozzá” (Maurizio Babilonia) (321) – „A sárga pillangók minden alkonyatkor elárasztották a házat” (325) – „még megvolt a spanyol gálya elszenesedett bordázata” (328) – „az indiánok ösvényein megmászták a hegyláncot” (329) – Ursula: „Mintha körben forogna a világ.” (332) – „megkínálta egy csésze kávéval, cukor nélkül, mivel hallotta, hogy a Buendíák úgy isszák” (343)

– „Olyan nedves volt a levegő, hogy a halak az ajtón át beúszhattak volna a szobákba, aztán ki az ablakon” (351) – „túlzott szemérmesség kórsága” – „nyakatekert módon beszélt, (…) sohasem nevezve nevén a gyereket, az elülső részek helyett a hátulsókat emlegette, szülés helyett ürítést mondott, folyás helyett égést, mert akkor nem kell annyira szégyellni” (354) – „a papucsos és karikafülbevalós arabok, akik arapapagájokért csecsebecséket kínálgatva járták a világot, Macondóban alkalmas zugra találtak” (368) – „Spanyollal kevert matróznyelven beszélt” (104) – „Minél jobban eltunyultak az emberek, annál mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket…” (383) – „Kora reggel bevitt neki egy csésze kávét cukor nélkül, délben pedig egy tányér rizst, néhány szelet sült banánnal” (395) – „néger-spanyol keveréknyelven” (427) – „karthágói szitkokat zúdított a vasutasokra” (444) –  „az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon” (463) – „amikor a beteg már megszokta az állandó virrasztást, elméjéből kezdenek kihullani a gyerekkori emlékek, majd a dolgok elnevezése és fogalma, végül pedig az emberek azonosítására is képtelenné válik, sőt, a tulajdon énjét sem ismeri többé, és valamiféle múlt nélküli bambaságba süllyed.” (52) –  „Minél jobban eltunyultak az emberek, annál mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket…” (383)

Képek: Balázs Géza

Források:

Gabriel García Márquez Száz év magány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. Fordította: Kulin Katalin.

Balázs Géza: Marquez – Kolumbia – nyelv. Édes Anyanyelvünk, 2017. április

Aracataca (Macondo), Kolumbia, 2017. január

4 hozzászólás

#1 Makao 2017. 08. 22. 08:08:58

És folytatódik a rovat?

#2 balazsge 2017. 08. 26. 16:02:38

Igen,folytatódik,minden hónap 10-én, ahogy eddig is.

#3 Mona 2017. 08. 29. 23:01:27

Életem egyik legkedvesebb regénye, köszönöm…

#4 Andi 2017. 09. 3. 16:40:38

Háromszor olvastam eddig Márquezt, mindig mást mondott, mindenkinek ajánlom a regény újraolvasását, aki pedig kihagyta, annak elolvasását…

Új hozzászólás