Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Ige-idők – kiállításkalauz

2017.08.6.nincs hozzászólás

A reformáció 500. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum a reformáció – elsősorban hazai – történetét feldolgozó kiállítást rendezett, találó Ige-idők címmel.

A múzeumban időrendi sorrendben helyezték el a több mint négyszáz műtárgyat – köztük bibliakiadások őspéldányait, prédikációs könyveket, liturgiai eszközöket és festményeket.

Luther 1517. október 31-ei fellépése, a 95 tételből álló vitaindító irat wittenbergi kifüggesztése hatalmas fordulatot jelentett a kereszténység történetében. Azonban már jóval előbb, a 15. században kialakult olyan szellemiség, amely megújulást szeretett volna – ezt jelzik a kiállítás első tárlóinak tárgyai. Az emberek nem Isten ellen lázadtak, hanem a középkori vallásszemléletben megragadó egyházat szerették volna megújítani. Az újítás igénye tehát az egész 15. századot végigkísérte, s az ekkor feltett kérdésekre adta meg elsőként a választ Luther 1517-ben, elindítva ezzel a reformáció folyamatát. Luther ekkor még nem szeretetett volna kiszakadni az egyházból. Felismerte, hogy a 16. század emberképe átalakulóban van: a közösségi lény felől eltolódik a saját lelkiségéért felelősséget vállaló ember irányába.

Magyarországon is jórészt a papság körében fogalmazódott meg a megújulás igénye, leginkább az anyanyelvi prédikációé. A reformáció megjelenésének magyarországi fogadtatását erősen befolyásolta az 1526-os mohácsi csatavesztés. Mohács olyan társadalmi-gazdasági csapás volt, amely átformálta a magyarság mentalitását: csalódtak az egyházban, rádöbbentek, hogy Mária és a szentek nem védték meg a hazát a törököktől. Ebbe a kiábrándulásba kapaszkodtak bele a frissen megjelenő vallási irányzatok, amelyek megpróbáltak válaszokat adni a tragédia okára, és új vallási formát kínáltak. A magyar reformáció abban is egyedi arcot mutatott, hogy míg Nyugat-Európában a társadalom főként közép- és alsó rétegeinek az új hitre való áttérése viszonylag gyors áttörést jelent, addig Magyarországon a katolikus uralkodók és a törökök jelenléte lassította a folyamatot.

A kiállítás első részében a magyarországi reformációt előkészítő folyamatról tanúskodó emlékeket láthatunk. Kiállításon megtekinthető a vizsolyi Károlyi-biblia egyik eredeti példánya, sőt annak kézirata is, de megtalálható a Káldi-fordítás őskiadványa, illetve egyéb bibliafordítások, énekeskönyvek. Feltűnő, hogy a 16-17. századi magyar reformációs kincsek jelentős része erős díszítettségű, drága anyagokból készült. Ennek az az oka, hogy a papok áttérve az új vallásra, megtartották régi templomukat, a festményeket idővel kissé átfestették, és legtöbbször továbbra is ugyanazokat a kelyheket, oltárkendőket használták. A jelenlegi protestáns egyházak használatában ma is van középkori „pápista” örökség – e tárgyakat gyakran átkódolás után, további használatra megtartották. Időben előre haladva már sokkal egyszerűbb eszközöket láthatunk, ezek már a protestáns egyházak igényeihez lettek igazítva. A műtárgyak jó része nem múzeumi darab, némely kincsek a Kárpát-medence legapróbb falvaiból, mások pedig a nagyvárosokból érkeztek a kiállításra.

Külön termet kapott Erdély, mely egészen sajátos helyzetű a reformáció szempontjából, ennek emlékeiből merítettek az Ige-idők kurátorai.  Az 1568-as tordai országgyűlés János Zsigmond fejedelemsége alatt a világon elsőként rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez a négy jelenlévő keresztény felekezetre terjedt ki, tehát a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius egyházakra. Emiatt Erdélyben meglehetősen szabadon tudott továbbfejlődni a reformáció.

Az Ige-idők című kiállítás utolsó részében a 19-20. század protestáns gondolkozóit, politikusait és művészeit mutatja, mint például Kazinczy Ferenc, Arany János, Weöres Sándor, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Kossuth Lajos vagy Tisza István. Közülük sokaknak a Bibliáját vagy énekeskönyvét is kiállították; de Szabó Magda írógépét is megpillanthatjuk.

A Nemzeti Múzeum Ige-idők című kiállítása kellemes sétát jelent a reformáció hazai emlékei között, s rávezet arra, hogy az a reformáció, amely a maga korában feldúlta a homogén európai vallást, számos konfliktust hozva magával, mennyi kulturális, tudományos és művészeti értéket adott az emberiségnek. És rájövünk arra is, hogy évszázadok alatt a magyar kultúra formálójává és egyik alappillérévé váltak a protestáns egyházak.

 

Felhasznált irodalom:

Kiss Erika: Ige-idők – A reformáció története. In: Artkalauz, VII. évf. 2. szám. 12-13.

A kiállítás képeit a szerző készítette.

Új hozzászólás