Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A tetovált bunkó
Nyelv(es) irodalom 2.

2017.07.20.3 hozzászólás

„Én egy tetovált bunkó vagyok” – olvasom az előttem haladó autó hátsó szélvédőjén.

Érdeklődésemet felcsigázta, tehát gyorsítok és mellé érve bekukkantok: hát tényleg.

Gondolkodom, miért is közli ezt előre velem. Nyilván azért, hogy szedjem össze magam, mert ő nem fogja. Ő szabad ember, bármit megtehet. Jó, ha tudom. Ez most fenyegetés vagy gesztus?

Tudjuk, hogy a görögben és a héberben nincs külön kifejezés a szóra és a tettre. Buffontól azt tanultam, hogy „Le style c est l homme”, a stílus maga az ember. Tájékozódni próbálok, vajon ő mit gondol a saját szabadságáról meg az enyémről.

Az élet felleltározhatatlan, tanítják a jogi karon. A Biblia megpróbál ennek a cáfolata lenni.

„A szabadság iránti vágy az európaiból soha nem vész ki” – biztat Chesterton, de mit jelent itt most a szabadság? A szabad és a nem szabad szembeállításából rám semmi jó nem származhat ebben a pillanatban. Tudja-e az őszinte tetovált, hogy az emberi létezéshez nélkülözhetetlenek a korlátok, hogy kell egy mérce, amellyel meg tudjuk mérni magunkat. Nem miattam, önmaga miatt. Mert bármi is történjék, „a vonal mindig egyenes marad”- ahogy De Gaulle gimnáziumának falán olvasható. Tudja-e a kedves kopasz, hogy az önmegvalósítás szép dolog, de a jót és a rosszat egyaránt elszabadítja, kiárasztja. Hány színházi rendező bizonyította már ezt nekünk…

Otthon mire taníthatták? Eszembe jut egy templomi jelenet. Öt év körüli kisfiú próbálja maga mellé ültetni a plüsskutyáját a padban. Nem sikerül, mert közte és édesanyja között nincs annyi hely. A fiúcska tombolni kezd a mise kellős közepén. Az anyuka mosolyogva megsimogatja az őrjöngő buksiját, majd kiszáll a padból és letérdel a kőpadlatra a helyére befészkelődő plüsskutya mellé. Élesen emlékszem a gyerek karján a sok kis színes matrica-tetkóra…

Reménykedni most már csak abban lehet, amit Antall József mondott egykor, hogy „Európában még az ateista is keresztény”.

3 hozzászólás

#1 Kata 2017. 07. 22. 18:49:20

Ám az is lehet, hogy a felirat csak önirónia… Önmagában a tetoválás nem bunkóság, legföljebb ha párosul más jelenségekkel, mondhatni a “családi hasonlóság” alapján

#2 Kéri Zita 2017. 08. 6. 12:39:40

A strandokon egyre több tetovált embert látni. Nem mondom, hogy nincs köztük művészi, ízléses, de a többségnél valóban csak valami primitív álca, sajnálatra méltó tetszeni vágyás.

#3 Béla 2017. 08. 8. 19:42:29

Azért vannak esztétikus tetoválások is

Új hozzászólás