A tetovált bunkó
Nyelv(es) irodalom 2.

2017.07.20.3 hozzászólás

„Én egy tetovált bunkó vagyok” – olvasom az előttem haladó autó hátsó szélvédőjén.

Érdeklődésemet felcsigázta, tehát gyorsítok és mellé érve bekukkantok: hát tényleg.

Gondolkodom, miért is közli ezt előre velem. Nyilván azért, hogy szedjem össze magam, mert ő nem fogja. Ő szabad ember, bármit megtehet. Jó, ha tudom. Ez most fenyegetés vagy gesztus?

Tudjuk, hogy a görögben és a héberben nincs külön kifejezés a szóra és a tettre. Buffontól azt tanultam, hogy „Le style c est l homme”, a stílus maga az ember. Tájékozódni próbálok, vajon ő mit gondol a saját szabadságáról meg az enyémről.

Az élet felleltározhatatlan, tanítják a jogi karon. A Biblia megpróbál ennek a cáfolata lenni.

„A szabadság iránti vágy az európaiból soha nem vész ki” – biztat Chesterton, de mit jelent itt most a szabadság? A szabad és a nem szabad szembeállításából rám semmi jó nem származhat ebben a pillanatban. Tudja-e az őszinte tetovált, hogy az emberi létezéshez nélkülözhetetlenek a korlátok, hogy kell egy mérce, amellyel meg tudjuk mérni magunkat. Nem miattam, önmaga miatt. Mert bármi is történjék, „a vonal mindig egyenes marad”- ahogy De Gaulle gimnáziumának falán olvasható. Tudja-e a kedves kopasz, hogy az önmegvalósítás szép dolog, de a jót és a rosszat egyaránt elszabadítja, kiárasztja. Hány színházi rendező bizonyította már ezt nekünk…

Otthon mire taníthatták? Eszembe jut egy templomi jelenet. Öt év körüli kisfiú próbálja maga mellé ültetni a plüsskutyáját a padban. Nem sikerül, mert közte és édesanyja között nincs annyi hely. A fiúcska tombolni kezd a mise kellős közepén. Az anyuka mosolyogva megsimogatja az őrjöngő buksiját, majd kiszáll a padból és letérdel a kőpadlatra a helyére befészkelődő plüsskutya mellé. Élesen emlékszem a gyerek karján a sok kis színes matrica-tetkóra…

Reménykedni most már csak abban lehet, amit Antall József mondott egykor, hogy „Európában még az ateista is keresztény”.

3 hozzászólás

#1 Kata 2017. 07. 22. 18:49:20

Ám az is lehet, hogy a felirat csak önirónia… Önmagában a tetoválás nem bunkóság, legföljebb ha párosul más jelenségekkel, mondhatni a “családi hasonlóság” alapján

#2 Kéri Zita 2017. 08. 6. 12:39:40

A strandokon egyre több tetovált embert látni. Nem mondom, hogy nincs köztük művészi, ízléses, de a többségnél valóban csak valami primitív álca, sajnálatra méltó tetszeni vágyás.

#3 Béla 2017. 08. 8. 19:42:29

Azért vannak esztétikus tetoválások is

Új hozzászólás