Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Szociolingvisztikából, nyelvpolitikából – elégtelen

2017.06.20.nincs hozzászólás

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet 2016-ban Jogalkotás érthetően – a pontos fogalmazás művészete (Clear Writing) címen konferenciát szervezett, anyagát hasonló címen könyvformában is publikálta.

Az olvasó meghökken az „érthetően” szón, hiszen nehezen feltételezhető, hogy a jogalkotók szándékosan nem érthetően (zavarosan) fogalmaznának. Tüzetesebben olvastuk át tehát a konferencia célkitűzéseit (a hátsó borítón, illetve a szerkesztői előszóban):

„A Magyar Nyelvstratégiai Intézet azért jelenteti meg a Pontos Fogalmazás Művészete [sic] konferencia kötetét, hogy belülről is ösztönözze a magyar jogi nyelv megújítását, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a jogalkotók, a jogalkalmazók és a jog érintettjei ugyanazt érthessék a jogszabályokon, és az állampolgárok jogászi végzettség nélkül is megérthessék a jogszabályokat, közigazgatási rendeleteket és határozatokat. Ez a törekvés szoros összhangban van a kormány közigazgatás-fejlesztési programjával és magyar részről hasznára lehet az Európai Unió horizontális jogharmonizációs törekvésének is.”

A „belülről is ösztönözze a magyar jogi nyelv megújítását” leginkább úgy értelmezhető (a könyv egészének átolvasása után), hogy az EU-s ösztönzés mellett saját erőre számítunk. Egyfelől egy alig 120 oldalas könyvtől (ami valójában csak 60 oldal, mert minden előadás angol és magyar nyelven olvasható) ezt remélni – naivitás (annál is inkább, mert az intézetnek a ma napig nincs szociolingvisztikában és szaknyelvelméletben járatos munkatársa). Másfelől a tartalom sem igazolja a célkitűzéséket: a tanulmányok szinte kizárólag fordítási kérdésekkel foglalkoznak.

Az „állampolgárok jogászi végzettség nélkül is megérthessék a jogszabályokat, közigazgatási rendeleteket és határozatokat” – hangzik a másik cél. A szóban forgó kívánalom ellentmond a mindennapok logikájának, de szaktudományoknak (szociolingvisztikának, szaknyelvelméletnek) is. Egyfelől az állampolgár nemcsak jogi (közigazgatási) eljárás, hanem egészségügyi (megbetegedhet, műtétre szorul stb.), pénzügyi (hitelfelvétel stb.) műszaki (autóvásárlás építkezés) stb. műveletek részese is. A felsorolt (és fel nem sorolt) területeken állampolgárunknak természetesen nincs „végzettsége”. Az orvosi konzílium nem olyan magyar nyelven folyik, amit az állampolgár (ha éppen beteg, és jól figyel) könnyedén megért. Az orvosok a szakmai tanácskozás eredményét később a beteg számára is érthető magyar nyelvre fordítják (a beteg aláírásával igazolja, hogy megértette és elfogadta a rá váró egészségügyi eseményeket). A szociolingvisztikában ezt nevezik intralingvális fordításnak, amely során egy és ugyanazon eseményt (helyzetet stb.) többféle „magyar nyelven” fogalmaznak meg. Az intralingvális fordításra egyetemi kurzus (Igazságügyi nyelvészet) anyagából idézünk példát, fordított utat bejárva: köznyelvi szöveg (gyermekmondóka) miként hangzana a jog nyelvén.

„Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén jelentkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki.” (Csigabiga)

Egy másik mondóka jogi nyelven:

„Haladjunk, haladjunk tisztelt éretlen fanyúlvány és annak légzőszerve, nincs itt semmi látnivaló.
Felhívom figyelmét, hogy megnyitott az Aranyosan Csillogó Érc Üzletház, és oda kéne behaladni. 
Gyerünk kérem igyekezni, mert súlyos építésügyi baleset történt a szénatárolóban!
Szakembereink még nagy erőkkel keresik a fent említett intézményben rekedt kis testű emlőst.” (Bújj, bújj zöld ág)

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy nincs „egységes jogi nyelv”. Megkülönböztetnek: jogtételezést, jogkikényszerítést, jogdogmatikát és jogtudományt, melyek nyelvezete eltérő.)

A betörés egyik fajtáját fogalmazza meg a Btk. 22. paragrafusa (példáinkat Szabó Miklós szerk. A jog nyelvi dimenziói. Miskolc, 2015. tanulmánykötetből kölcsönözzük):

(1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindultságból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

A fentiek (az „átlag állampolgár” számára érthető) köznyelvi intralingvális fordítása:

A jogtalan támadás megelőzése céljából telepített eszköz továbbra sem lehet alkalmas az élet kioltására, vagyis nem áshat senki a kertje végébe egy három méter mély, kihegyezett karókkal telerakott gödröt, remélve, hogy az uborkatolvaj beleesik.

Az új Btk. bizonyos esetekben kimondja „a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna”. Ezekben az esetekben ijedtségre vagy felindulásra nem kell hivatkozni: ha valaki éjjel bejön a lakásba, azt potenciális gyilkosnak kell tekinteni, és baltával vagy konyhakéssel lehet fogadni.

A jogos védelem ugyanakkor továbbra sem lehet a bosszú eszköze. A kertbe bemászó tolvaj ellen csak akkor lehet minden eszközt bevetni, ha fegyver van nála, vagyis a terménylopást továbbra sem lehet életveszélyes eszközökkel megtorolni. Nem ússza meg a felelősségre vonást az sem, aki a már menekülő tolvaj hátába vágja a baltát, hiszen ilyenkor már nincs veszélyben az élete.

Az intralingvális fordítás szerepe növekszik gyerekek esetében, akik – fájdalom – nem kevés esetben részesei (gyakran áldozatai) különböző jogi eljárásoknak. Létezik A gyermekek jogairól szóló egyezmény (Convention on the Rights of the Child (New York 1989., magyar fordítás 1991). Esetükben egy másodlagos (8-12 éves gyermekek számára érthető) fordításról is gondoskodni kell.

Nem lehet tehát a szaknyelveket köznyelvivé oldani, hanem intralingvális fordítás(ok) segítségével kell az állampolgár számára a szaknyelvi tartalmakat érthetővé tenni. Eközben azonban – más tényezők mellett – figyelembe kell venni az iskolázottságot. Az intralingvális fordítás(ok) más-más absztrakciós szintje szükséges attól függően, hogy diplomások, érettségivel rendelkezők vagy általános iskolai tanulmányaikat befejezők a célzott közeg. Az érintettség alapján a szaknyelveket, illetve ezek intralingvális fordításait tipizálni, hierarchizálni szükséges. A leggyakoribbakat, a szinte minden állampolgárt érintő dokumentumokat (adóbevallás, egészségügy stb.) kell a legalacsonyabb absztrakciós szinten megfogalmazni.

Jelen kiadvány vesztese a kormány, a kormánykörök. A nyelvtudomány könnyedén elhárítja a szakmai szamárságokat, de a kormánynak már nem áll módjában (vagy csak körülményesen) ellenőrizni: vajon nyelvstratégiai, nyelvpolitikai szempontból helyes tanácsokat, ajánlásokat kapott-e.

 

Megjegyzés: A Magyar Nyelvstratégiai Intézet második kiadványa olvasható itt.

Új hozzászólás