Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

A megértés természetéről
Takázás 24.

2017.06.5.1 hozzászólás

Sokat gondolkodom mostanság a megértés természetéről.

Nem értjük egymást, elbeszélünk egymás mellett. Látszólagos párbeszédeket folytatunk, de nem oda–vissza történő gondolatcseréről van szó, hanem párhuzamos monológokról, melyek a felszínen valóban tartalmaznak közös kulcsfogalmakat, de nem jön létre a másik nézőpontjának az elfogadása, nem valósul meg a dolog lényegének felismerése. Egyre inkább úgy gondolom, hogy a megértés valami olyasmi, amihez folyamatosan szükség van diádikus kapcsolatokra: adóra és vevőre; figyelemre és akaratra; értelemre és érzelemre; külső nézőpontra és belső nézőpontra; szubjektivitásra és objektivitásra.

A megértés azt is jelenti, hogy felismerjük valaminek a jelentőségét, összefüggéseit; képesek vagyunk belehelyezkedni, sőt, beleilleszkedni a másik érzelem- és gondolatvilágába. Így a megértés valami olyasmi kellene, hogy legyen, mely tevékenység révén a másik embert magam mellé helyezem, egy szintre velem, úgymond szimmetrikus viszonyt hozok vele létre. Azaz van az én és van a te, de a megértésben ez mi-ként realizálódik, mert ha nem így van, akkor az nem megértés.

A szerző fényképe.

A szerző fényképe.

A megértés olyan, mint a kötéltánc: folyamatosan egyensúlyozni kell, különben kibillenünk, észre sem vesszük, és már le is zuhantunk.

Egyre inkább azt tapasztalom, a megértés nem kint van és nem is bent – az ember legmélyén – , hanem valahol egy határon. Nem a nyelvben, nem a nyelvtudásban, nem a megfelelő nyelvváltozat használatában, de nem is a szavak mögötti (melletti?) világban, hanem egy szándékban. A viselkedésben. A figyelni tudásban, mely az akarat révén jön létre. Az értelemben, mely az érzelem befolyásával is számol. Ott jön létre, ahol az én és a te folyamatosan szerepet tud cserélni, valahogyan énte-ként és teén-ként működik.

A megértés akkor jön létre, ha van (meg)hallgatás, de van beszéd is. Kell hozzá a kérdés is, sok-sok kijelentés, de annak bátorsága is, hogy éljünk a felszólítás lehetőségével.

Annyit foglalkozunk mostanában a szövegértéssel – főleg az írott szövegek értésével. Tapasztaljuk is, hogy gond van. Én úgy látom, mélyebbre kellene ásni: a megértéssel lehetne többet foglalkozni. Azt kellene tanítani, gyakorolni, kutatni stb., hogy a megértéssel mint kognitív – affektív – közösségi folyamattal hogyan is állunk.

Néhány éve tábort szerveztem, velünk jött egy román kisfiú is, aki nem tudott magyarul, a mi gyerekeink közül pedig nem mindenki beszélt románul. Az egyik nap a közeli erdőbe kirándultunk. Pihenő volt. A kolléganőmmel ültünk egy farönkön, mikor felfigyeltünk a következő jelenetre: a román kissrác és az egyik magyar kislány élénk „párbeszédet” folytatott egy giliszta fölött. A fiú románul, a lány magyarul mondta a magáét. De a dialógus teljes értékű volt: egymás kérdéseit válaszolták meg, folytatták egymás mondatait. Két külön nyelven. Figyeltek egymásra. Beszélgetni akartak. Akkor tapasztaltam először, hogy van a nyelven is túl valami, ami a megértést létrehozhatja. Valami emberi tényező, igazából tényezők kapcsolata.

Azok a gyerekek játszani akartak együtt. Tenni akartak valamit közösen – és mivel ez mindkettőnek szándékában állt, le tudták győzni a köztük lévő nyelvi korlátokat. Még egy giliszta miatt is.

1 hozzászólás

#1 Kiss Rozi 2017. 06. 5. 08:48:38

Hadd osszak meg valamit Magyari Sára tanárnővel: most hallottam, hogy Szengyörgyi Albert Nobel-díjas tudósunk idős korára elvesztette hallását (vagy nagyon elromlott a hallása). Amerikában élt, ha angolok szóltak hozzá, nem értett semmit, de ha magyarok, akkor igen… A megértés tehát – ahogy Tanárnő is mondja – nemcsak nyelvi! Szeretettel üdvözli: Kiss Rozi

Új hozzászólás