Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Vabarna, a szetu eposz szerzője
Levelek a Borostyánkőútról 50.

2017.06.1.1 hozzászólás

Egyre hosszabb a finnugor nyelvű népek eposzainak listája. A finn Kalevala és az észt Kalevipoeg után a 20. század elejétől szinte napjainkig jelennek meg oroszországi finnugor eposzok.

A szetuk eposzát, a Pekót (Peko) még a múlt század 20-30-as éveiben jegyezték le az írástudatlan Anne Vabarnától. A pogány természetistenről szóló eposzban keveredik a pogány hiedelemvilág és az (ortodox) keresztény vallás. Az eposz magyar fordítása várhatóan augusztus végén lát napvilágot. De most nem az eposzról, hanem annak szerzőjéről, Anne Vabarnáról akarok néhány mondatot írni.

Vabarna 1877. december 21-én született – a régi naptár szerint (ne feledjük, Észtország, benne Szetuföld is akkor még az orosz birodalom része). Abban az időben a szetuk a lányok iskoláztatását luxusnak tartották, a fiúk közül is csak kevesen végezték el az elemi iskola néhány osztályát. Anne Vabarna sem járt iskolába. (Szetuföldön az 1910-es években jelentek meg az első koedukált iskolák, az oktatás nyelve az orosz volt.)

Vabarna gyermekkorában kapcsolatba került a (morva) protestáns pietista örökséggel, amelyik gyökeresen különbözött a szetu ortodox hagyománytól. A falujukban élő, a morva testvériség hagyományait követő molnár családtól Anne Vabarna szülei és nagyanyja elsajátította azt a szokást, hogy észtül imádkozzon és egyházi verseket tanult tőlük.

A neves finn zenekutató és folklorista, Armas Otto Väisänen fedezte fel Anne Vabarna énekesi tehetségét 1923-ban. Mivel Vabarna mint bába volt ismert a környezetében, Väisänen a születéssel összefüggő hagyományok után kérdezte. Eközben derült ki Vabarna gazdag énekszöveg-ismerete. Väisänen 8.800 sort jegyzett le tőle, az 5658 soros Nagy nászt és A lány haláldalát (mindkettő olvasható magyar fordításban is). Väisänen több írásában is beszámolt erről a felfedezésről, és Anne Vabarna Észtország-szerte ismertté vált.

1927 februárjában a fentebb már említett Voolaine elküldte Vabarnának a Pekóról írandó szetu eposz vázlatát, 100 kidolgozandó témát jelölve meg. Vabarna ezekből kiválogatta azokat a témákat, amelyeket maga is átélt. A tervezetben sikeresen ötvöződött a hős, a szetuk királya és a néphagyományban ismert termékenységisten, Pekó alakja. Ezt a pogány istent Jézus szolgálójává tették, így eltűnt a pogányság és a kereszténység ellentéte. Voolaine néhány motívumot a Kalevalából merített (a hős szánt, megtisztítja az erdőt a vadaktól).

Vabarna több epikus éneket is költött (Rettenetes Iván, A tavasz éneke, A tölgy éneke, A nyírfa éneke). Ezeknek és az 1930-as években keletkezett későbbieknek is (A fenyő éneke, A boróka éneke, A szél éneke, A tűz éneke, A víz éneke stb.) a szerkezete hasonló (természeti jelenségek vagy fák találkozása, beszámoló a munkájukról, bánatukról, szórakozásukról, sorsuk fontos eseményei stb.).

Észtország szovjet megszállása után Anne Vabarnának új gazdasági és ideológiai helyzettel kellett megismerkednie. Spontán dalai között Sztálint, a kollektivizálást, a szovjet békepolitikát dicsőítők is vannak.

Anne Vabarnától összesen több mint 142.000 sornyi dalt jegyeztek le: gyermekdalokat, esküvői dalokat, különböző üdvözlő dalokat (folkloristáknak, államférfiaknak, orvosoknak, vendégeknek – több mint 20 ezer sor), imákat, epikus énekeket, meséket.

Érdemes összehasonlítanunk énekesünk szövegtudását más eposzi alkotókéval! Homérosz eposzai, az Iliász 16 ezer, az Odüsszeia 12 ezer hexameterből áll. Az inkeri Larin Paraskétól, a balti finn népek – Vabarna előtti – legnagyobb tudású énekesétől körülbelül 32 ezer verssornyi szöveget jegyeztek le. A Kalevala összeállítója, Elias Lönnrot nagy örömmel számolt be gyűjtőútja sikeréről, hogy rátalált Arhippa Perttunenre, akitől mintegy ötezer verssornyi népköltészetet tudott lejegyezni. A legnagyobb Kalevala-énekesnek Lönnrot saját magát tartotta. Amikor megvádolták, hogy az eposz szerkesztése közben verssorokat egészített ki, pótolta a parallelizmus megkövetelte, ám hiányzó sorokat, sőt, egy-két dalt ő maga költött, s ezeket beillesztette az eposz megfelelő helyére, azzal védekezett, hogy ő a legnagyobb tudású Kalevala-énekes, hiszen tudja mind a közel 50 ezer sort, amelyekből végül létrehozta a végleges Kalevala közel 23 ezer sornyi 50 énekét. Az észt eposz, a Kalevipoeg terjedelme 19 ezer sor, a Pekóé 7982.

Legközelebb innen folytatva magáról az eposzról is szólok.

1 hozzászólás

#1 Pölöskei 2017. 06. 5. 08:56:22

A cikk nagyon érdekes, de nem hiszem, hogy sok olvasó tudná, kik is azok a szetuk. A cikk alapján annyira lehet következtetni, hogy egy észt nyelvjárás.

Új hozzászólás