Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Norma és szabadság a médiaüzenetek szerkezetében

2017.05.31.nincs hozzászólás

Bevezetés

A kommunikációs üzenetek ismeretszerzésünk legfontosabb forrásai. Kommunikatív cselekedetekhez köthetők, hiszen mindennapi diskurzusaink során üzeneteket alkotunk, s azok megértésére törekszünk.

Ezek az üzenetek mutatnak bizonyos ismétlődő jellemzőket, szabályszerűségeket, amelyek a kommunikációs helyzethez igazodva meghatározzák szerveződésüket is. A szerveződés formája tehát biztosítja a tartalom keretét, ugyanakkor a közléshelyzetek reprezentációjaként is szolgál. Az üzenetek, szövegek vizsgálata, kategorizálása régóta meghatározó témája a tudományos diskurzusnak, s egyre szélesedik a kutatások köre (vö. Andok 2013, Aczél 2012, Gripsrud 2007, Silverstone 2008, 2010). A médiaüzenetek jellemzői közül most csupán a szerkezeti jellemzők feltárására szorítkozom. Az általános szövegszerkezet a hírek esetében a legkidolgozottabb, de találunk a kutatások között az interjú, riport felépítésére vonatkozóakat is. Érdekes lehet azonban a tudósítások – mint a hétköznapi elbeszélések médiabeli megfelelői – struktúrája is, így ezzel kívánok részletesebben foglalkozni[1].

IMG_8860

Struktúra

A médiaüzenet megformálásakor minden esetben számításba vesszük annak befogadóját, hiszen számítunk előzetes ismereteire, amellyel hozzájárul az üzenet megértéséhez. Föltételezzük, hogy ezek az ismeretek segítik a műfaj reprodukálásában, bizonyos szabályszerűségek felismerésében és alkalmazásában. Föltételezzük tehát, hogy azok a jelentések, amelyeket a média közvetít, keverékei azoknak az ismereteknek, amelyekkel az üzenetek befogadásakor már rendelkezünk, s azoknak, amelyekkel az üzenetben újként találkozunk. Silverston úgy véli, hogy a jelentések közvetítése olyan, mint a játék, ami a mindennapi élet része, de el is válik attól. Rendet biztosít, szabálya van, ahogyan minden játéknak is, ugyanakkor szabadságot is nyújt. A játék, ahogyan a média által közvetített valóság, másodlagos realitás. „A játék központi helyet foglal el, vagy legalábbis úgy tűnik, a médiatapasztalatok között. Forrása részben a műfajiság és a műsorstruktúra, részben a befogadás mint cselekvés. A játék, miként a retorika, kétoldalú részvételt feltételez. A játékosok és közönségük, a néző, aki csak egy lépésre van attól, hogy maga is játékossá váljon, közösen vesznek részt a média által felkínált és megkonstruált diskurzusokban, amelyek tarkítják és meg-megszakítják mindennapi életünket” (2008: 81).

A jelentést, a műfaj jelentését és jelentőségét Aczél Petra (2009: 86) teljesen más oldalról közelíti meg. Úgy véli, a jelentés kialakításában és megértésében tartalom és forma vegyülése játszik szerepet, hiszen a formát a tartalom szimbolizálásának észleljük. Carolin Miller nyomán a jelentés hierarchikus megközelítését javasolja, e szerint a kommunikációs esemény megértése a következő egymásra épülő szintek segítségével lehetséges. Ebben a hierarchiában a műfajnak önálló helye van, amely egyszerre jelenti az alsóbb szintek kontextusát és a közös emberi vonások egyedi szemantikai értékét (vö. i. m. 121).

039

A médiaszövegnek a gondolkodásmódok hasonlóságán alapuló formális szerveződése tehát a reprezentációt segíti, hozzátartozik a megértés keretéhez.

A tudósítás – mint ahogyan arra már utaltam – a hétköznapi elbeszélések médiabeli megfelelője. A hétköznapi elbeszélő szövegek felépítése kronologikus, követi az események időrendjét. Mindezt disztribúciós elemzések is igazolják, hiszen ez az elrendezés az alapja annak, hogy a narratív séma nem csupán a külső történések, hanem a belső élmény rendező elve is lehet. A történetek szerkezeti sémáinak tehát a befogadásban, felidézésben legalább olyan fontos szerepe van, mint a szövegalkotásban. A felidézés során ugyanis nem teszünk mást, mint hogy a meglévő cselekvési sémáinknak megfelelően rekonstruáljuk a történteket. Ezek között a sémák között létezik egy kitüntetett, amivel már gyermekkorban is rendelkezünk, s erre épül rá egy perspektívaadó elbeszélési mintázat, ami lehetővé teszi, hogy számunkra idegen, szokatlan elbeszélői kommentárokat, történeteket saját racionális sémáinknak megfelelően adjunk vissza (Pléh 1996: 71).

A hírekben, tudósításokban az elbeszélés rendje más séma szerint alakul: legtöbbször fordított időrendet követ. A történet lineáris rendjét megtöri a hírérték, ezért az események legfontosabb részlete, vagyis a végkifejlet kerül a kommunikátum elejére, mert ez az, ami a legnagyobb hatást képes kiváltani. Az újságíró szakmában ezt a struktúrát fordított piramis szerkezetnek nevezik. Kialakulására Andok Mónika két, egymástól eltérő magyarázatot is bemutat (2013: 69–70). Az egyik szerint valamikor az 1880-as években jelent meg az amerikai sajtóban, mások pedig azt vallják, hogy az amerikai polgárháború idején jött létre, a csatatérről tudósító újságírók ugyanis attól tartottak, hogy amennyiben időrendben írják meg a történetet, a távíró-szolgáltatás sérülékenysége miatt annak lezárása, vagyis a csata eredménye sosem jut el a szerkesztőségbe.

Tolcsvai Nagy Gábor (2001: 314) a szöveg általános szerkezetének jellemzésekor két fontos megállapítást emel ki:

  1. a) a szöveg kezdete és vége nyelvi és nem nyelvi eszközökkel is jelölve van
  2. b) akár monológról, akár párbeszédről van szó, a szöveg szerkezete tagolódik, aminek okát a szöveg lineáris voltában, a feldolgozás megkönnyítésében, az emlékezeti korlátokban és konvenciókban látja.

Az általános szövegszerkezet a médiaszövegek közül a hírek esetében a legkidolgozottabb (vö. van Dijk 1988, Bell 1991, Tolcsvai 2001, Andok 2013, Jakusné 2002). Az egyik legtöbbet idézett struktúra a van Dijk-féle[2] (1988), melynek egyes szerkezeti egységei a hírszöveg egységeinek leggyakoribb megvalósulási sorrendjét mutatják. A séma a következő, hierarchikusan egymásra épülő kategóriákból áll: összefoglalás, ami vezércímből és leadből áll. Feladatuk a hír fő témájának kifejtése. Az összefoglalást követő történet a szituáció leírásából és az értékelésből áll. A szituációhoz tartozik az epizód, illetve a háttér. Az epizód tovább bontható fő eseményre és következményre, a háttér pedig kontextuális és történeti részre. A kontextusba tartoznak a körülmények és a korábbi események. A kommentárhoz pedig a verbális reakció és a konklúzió. Van Dijk a konklúzión belül megkülönbözteti a várakozásokat és a kiértékelést:

1

Tolcsvai a szerkezeti egységek elkülönülésének funkcióját a következőkben látja (2001: 317):

– tipikus tartalmi egységet jelölnek

– szerkezeti viszonyban vannak a többi egységgel

– utalnak a beszédhelyzetre

A hírek és tudósítások szövege nagyon kevés mozzanatban különbözik egymástól, s mivel van Dijk sémája elsősorban a hosszabb, részletezőbb hír struktúráját mutatja be, kíváncsi voltam, alkalmazható-e a tudósítások szerkezetének feltárására is. A megállapítások igazolásához három-három választott tudósítás szerkezeti részeit mutatom be egy táblázatban mindegyik típusnál[3].

Politikai tudósítások

Szövegszerkezeti szempontból két nagyobb csoportra lehet osztani a politikai tudósításokat. Az egyikbe a politikai cselekvéseket, cselekvéssorokat bemutató tudósításokat lehet sorolni. Ezek szerkezete többnyire megfelel a van Dijk által fölállított sémának, persze előfordul, hogy bizonyos szerkezeti egységek elmaradnak. Ilyennel találkozunk a Botka, Szanyi vagy egy civil jelölt címmel megjelent médiaüzenetben (Magyar Hírlap, 2017. január 18.).

A másik csoportba sorolhatók azok a szövegek, amelyek valamilyen politikai beszédről, sajtótájékoztatóról számolnak be. Ezek szerkezete ugyanis módosul, s az összefoglaló részt, vagyis a címet és leadet követően a beszédek tartalmi összegzését adják. Tehát kiemelik a legfontosabb gondolatokat, s azt többnyire idézettel is alátámasztva közlik. A tudósítás ekkor is tartalmazhat kommentárt, ami lehet az egyik politikai ellenfél verbális reakciója, de lehet a témában megkérdezett politikai szakértő-elemző kiértékelése is.

A politikusok által mondott beszédek tehát részét képezhetik a tudósításoknak is. Ennek a prezentálásnak a megjelenése Kossuthhoz, illetve az általa meghonosodott vezércikkhez köthető. Az 1870-es évekig a vezércikket politikusok írták, s ebben fogalmazták meg politikai programjukat, majd a vezércikk megírását átvették az újságírók, a politikai beszédeket pedig a hír, illetve a tudósítás formájában közölték. Igaz, akkoriban (egészen a 20. század elejéig) ezek megfogalmazásának módja eltért a ma megszokottól. Akkoriban ugyanis megengedhető volt ezekben az írásokban a minősítés. A politikai beszédek sajtóbeli közlése ma is többnyire tudósítás formájában történik. A tudósítások rövid tartalmi összegzését adják, amelybe olykor egy-egy idézett mondatot is illesztenek, amelyek növelik az írás hitelességét (Andok 2013: 77).

2

Tehát az elemzés is alátámasztotta, hogy a politikai beszédekből íródott tudósításban megmaradt a cím, a lead, majd következik a politikai beszéd legfontosabb elemeinek megemlítése. Ezek közül az elemek közül valamelyiket szó szerinti idézet formájában mutatják be. A táblázatban bemutatott – sajtótájékoztatón készült – tudósítás részletesebb, s tartalmaz háttér információkat is, amelyben korábbi eseményekre (az amerikai elnökválasztás), körülményekre találunk utalást. Mindkét csoportba tartozó tudósítások szerkezében fölcserélődhetnek elemek.

Tüntetésekről szóló beszámoló

Szövegszerkezetük alapján a tüntetésekről szóló tudósítások a politikai tudósítás két formája közé helyezhetők el, mégpedig azért, mert megtalálható bennük a cselekményleírás és a beszédekből származó tartalmi összegzés egyaránt. A tudósítások többnyire kronologikus rendben tárják föl az eseményeket a gyülekezéstől a felvonulásokon át egészen a fölvonulás végén megtartott beszédekig. Van Dijk elnevezéseit megtartva, a tudósításokban a következő szerkezeti egységeket találtam:

3

Tehát amint az látszik is, mindegyik vizsgált tudósításból hiányzik a kommentár rész, viszont kettőben találhatunk a tüntetésen elhangzott beszédből tartalmi összegzést, idézetet, amit tekinthetünk akár értékelésnek, verbális reakciónak is. A történtekkel kapcsolatban a tüntetésekről szóló tudósításokban is megszólaltathatnak szakértőket (például egy politikai tüntetés kapcsán politológust, politikust, jogászt stb.), s ebben az esetben mindkét szerkezeti egység – tehát a beszéd tartalmi összegzése az idézettel, illetve a kommentár rész – megtalálható lesz a szövegben.

Bűnügyi tudósítások

A bűnügyi tudósítások szinte mindig teljes egészében tartalmazzák a bemutatott szövegstruktúra minden szerkezeti egységét, sőt olykor kiegészítést is találunk. Andok Mónika (2013: 94) a bűnügyi hírek szerkezetéről elmondja, hogy a kommentár rész azokból rendszerint hiányzik, viszont megjelenik egy új elem. a felhívás, ami szövegszerkezeti szempontból is elkülönül a hírszöveg többi részétől. Ilyen kiegészítésre a tudósítások esetében is találhatunk példát, bár nem minden esetben elkülönülten, hanem a szövegtestbe épülve is szerepelhet a kommunikátumban (pl.: Vérfürdő a veszprémi éjszakában, Magyar Nemzet, 2009. február 9.). A most vizsgált tudósítások egyáltalán nem tartalmaztak ilyen szövegrészt, hiszen kivétel nélkül korábbi bűnügy fejleményét, a nyomozás újabb eredményét mutatták be. A kommentár a tudósítások fontos része, a közlő ugyanis itt szólaltathat meg szemtanúkat, szakértőket.

4

A bűnügyi tudósításban nem érvényesülhet az időbeli és térbeli proxemitás, a közlő rendszerint az esemény megtörténte után megy a helyszínre, ezért a szemtanú – ha van – megszólaltatása fontos hitelesítője lehet a történetnek. A bűnügyi tudósítások közül az egyik legteljesebb struktúrával rendelkező típus, amiben fontos szerepet kap a körülmények bemutatása, illetve a szemtanúk megszólaltatása mellett a szakértői vélemények prezentálása is.

040

Katasztrófákról szóló beszámoló

A katasztrófatudósítások struktúráját maga a tartalom adja: az összefoglalás után legtöbb esetben a történtek sorrendi bemutatása. Az elbeszélés rendje tehát megegyezik a katasztrófahírekével: mindig első helyen említik meg a katasztrófa következtében elhunytak számát, a sérülteket és az anyagi kár nagyságát. Ez a három elem minden egyes katasztrófáról szóló tudósításban megtalálható. Császi a legfontosabbnak az időbeli és térbeli proxemitás elvének érvényesülését tartja (2002: 151). Erre azonban a közlőnek nincs minden esetben lehetősége. Például a 2006. augusztus 20-i természeti katasztrófa idején, ahol – miután a tűzijátékot a média közvetítette volna – valóban a helyszínen tartózkodtak a tudósítók, viszont az általam vizsgált időszak buszbalesetekor a történtek természeténél (körülményeinél) fogva nem lehetett a helyszínen a tudósító. További fontos körülmény a vizsgált eseménnyel kapcsolatban, hogy hétvégén történt, tehát nyomtatásban csak a hétfői lapokban olvashattak róla.

A másik fontos elemnek Császi a drámai szerkesztésmódot tekinti, vagyis azt, hogy az események interpretációjánál a váratlanság és fenyegető veszély nagysága legyen a történet kerete. Ez a szerkesztésmód különösen bulvárlapok tudósításaiban figyelhető meg. Katasztrófák, balesetek kapcsán is gyakori valamilyen szakértő megszólaltatása, szemtanúk tapasztalatainak közlése vagy sajtótájékoztatón elhangzott beszéd tartalmi összegzése. Ezekre a vizsgált tudósításokban is találtam példát.

5

Amint az a táblázatból is kitűnik, a történtek bemutatásában nem kap helyet korábbi eseményekre való utalás, történelmi háttér. Ez a vizsgálati eredmény megerősíti Császi azon megállapítását, hogy minden katasztrófa előzmény nélküli. A kommentár rész a katasztrófa prezentálásának mindegyik fázisában fontos: az elsőben a szemtanúk tapasztalatait, szakértők véleményét tartalmazhatja, a másodikban a felelősök felkutatására irányul, a harmadikban pedig a történtek kiértékelése történhet ebben a szerkezeti egységben.

Sporttudósítások

A sporteseményről szóló beszámolók megfelelnek a van Dijk-féle struktúrának. A legtöbb esetben a verseny vagy a mérkőzés végeredménye kerül az összefoglalásba (ami előfordul, hogy tipográfiailag nincs elkülönítve a szöveg további részétől), majd időrendben haladva mutatják be a verseny menetét, dramaturgiáját, kiemelve a legjellemzőbb akciókat, legizgalmasabb pillanatokat.

Minden esetben találunk háttérinformációkat is a szövegben, amelyben a szerző bemutatja a körülményeket: lefesti a verseny hangulatát, tudatja a csapat vagy sportoló korábbi eredményeit. A kommentár részben idézhetik a sportoló, csapattag vagy szakértő véleményét, amely egyúttal értékelése is lehet a látottaknak, illetve megfogalmazhatják várakozásaikat is: milyen további eredményre lehet számítani, mikor láthatjuk újra pályán a csapatot vagy a sportolót.

Az egyes részek a sporttudósításokban is fölcserélődhetnek: az általam elemzett tudósítások között több olyat is találtam (nem ugyanabban a lapban jelentek meg), ahol a körülmények leírásával indult a szöveg (Túlórázva nyert a horvát Ivo Karlovic, Francia kalapemelés, dán meghajlás). Ezekben az esetekben vagy a sportesemény hangulata, azt megelőző várakozás volt kiemelt fontosságú, vagy a verseny végeredménye volt annyira váratlan, hogy ezt a tudósító igyekezett a befogadókkal is érzékeltetni. A szerkezeti egységek fölcserélésének célja tehát az izgalom fokozása.

6

A bűnügyi tudósítás mellett a másik legteljesebb szerkezettel rendelkező típus.

Kulturális tudósítások

A legritkább típus, csupán elvétve lehet kulturális eseményről szóló tudósítást találni, ami mutatja, hogy a kultúrának nem ez a jellemző prezentálási módja. Ha találkozunk ilyennel, akkor az valamilyen tárlat, kiállítás megnyitójáról szóló beszámoló, s ez a cselekvésjelleg meghatározza a szerkezeti konstrukciót is. A szöveg szerkezete ugyanis többnyire eltér a van Dijk által vázolt sémától, s az összefoglalást a megnyitón elhangzó beszédek tartalmi összegzése követi. Megmaradhat viszont a tudósítás végén a konklúzió, várakozás és kiértékelés egysége.

7

Összegzésképpen megállapítható, hogy a tudósítások struktúráját alapvetően a tartalom határozza meg, vagyis az, milyen témában íródott. A vizsgálathoz alkalmazott hipotetikus szerkezeti séma ezért szituációs-tematikus variánsai szerint módosult, maradéktalanul – tehát mindegyik szerkezeti egységet megtartva – egyik tudósításban sem valósult meg. Az elemzés alátámasztja azt a hipotézisemet, hogy a tudósítás elsősorban nem szövegközpontú fogalom, hanem bizonyos konvenciókhoz igazodó, társadalmi cselekvéseket reprodukáló társadalmi-kulturális konstrukció.

Felhasznált szakirodalom

Aczél Petra 2009. Új retorika. Közélet, kommunikáció, kampány. Kalligram Kiadó. Pozsony

Aczél Petra 2012. Médiaretorika. Magyar Mercurius. Budapest

Andok Mónika 2013. A hírek története. L’Harmattan Kiadó. Budapest

Bell, Allan 1991. The Language of News Media. Blackwell Oxford – Cambridge

Császi Lajos 2002. A média rítusai. Osiris Kiadó. Budapest

Gripsrud, Jostein 2007. Médiakultúra, médiatársadalom. Új Mandátum Kiadó. Budapest

Jakusné Harmos Éva 2002. A nyomtatott sajtó hírei a diskurzuselemzés szemszögéből. In: Magyar Nyelvőr 126/2 (142–156)

Pléh Csaba 1986. A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Akadémiai Kiadó. Budapest

Silverstone, Roger 2008. Miért van szükség a média tanulmányozására? Akadémiai Kiadó. Budapest

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest

2015 . Tomesz Tímea 2015. A tartalomhoz forma. Líceum Kiadó. Eger

Van Dijk, Teun A. 1988. News as Discourse. Lawrence Erlbaum Associates Inc.

[1] A tanulmányhoz korábbi kutatásom eredményeit, megállapításait is felhasználtam (A tartalomhoz forma. Líceum Kiadó. Eger 68–78.)

[2] Magyarul bemutatja Tolcsvai (2001: 316), az egyes kategóriák elnevezésében én Andok Mónika fordítását követem (2013: 70)

[3] Három napilap – Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap – 2017. januári tudósításait vizsgáltam.

Új hozzászólás