Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Hogyan lett a transzszilvanizmusból transzilvanizmus?

2017.05.29.nincs hozzászólás

Állampolgári javaslatra. Péntek János korábbi javaslatát Balázs Imre József karolta föl, és vitte végig.

Először az Élet és Tudománynak írt, azután az akadémiai helyesírási portálnak, végül győzött: a 2015-ös szabályzat szójegyzékében már ez szerepel: transzilvanizmus. De haladjunk sorjában! (A dokumentumokat Balázs Imre József bocsátotta rendelkezésünkre.)

2003 Első levél a transzról

Tisztelt Grétsy László, tisztelt Holczer József!

Balázs Imre József vagyok, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanársegéde, a Transzszilvanizmus nevet viselő tantárgy oktatója. 1999 óta a Korunk irodalmi rovatát is szerkesztem.

Nem jelentkeznék, ha az Élet és Tudomány március 28-i számában nem került volna újra terítékre a „transzszilvanizmus” írásmódjának kérdése, olyan megvilágításban, amellyel több érintett irodalmár- és nyelvészkollegámmal együtt nem érthetünk egyet. Transsz… vagy transzsz…? című cikkében Holczer József többek között a “transszibériai”, illetve a “transszilván” írásmódok hibás voltát igyekszik bizonyítani, egyértelmű analógiát tételezve a két, példaként említett szó írásmódja között. Azt rögtön előrebocsátanám, hogy egyetértek Holczer Józseffel abban, hogy az általa kifogásolt írásmódok valóban hibásak. A továbbiakban amellett szeretnék érvelni, hogy a két szó írásmódja mégsem tekinthető analógnak, egyszersmind pedig, az érvényben levő Helyesírási kéziszótár által javasolt változat ellenében is, a „transzilvanizmus” írásmód mellett próbálnék néhány érvet felhozni.

A Korunk 2000. júliusi számában Péntek János nyelvészprofesszor meggyőzően foglalta össze az írásmód előzményeit, utalva arra, hogy a kifejezés kodifikációja, szótárakba való illesztése korábban „gyanús ideológiai tartalma” miatt a rendszerváltás utáni évekre maradt. Ekkorra már több változatban terjedt el a terminus írásmódja, a leggyakrabban használt főváltozat azonban, amely az erdélyi kiadású irodalomtankönyvekben, kézikönyvekben (így például Kántor Lajos és Láng Gusztáv több kiadást megért Romániai magyar irodalom 1945–1970 című irodalomtörténetében is) a „transzilvanizmus” lett. A gondolatkör mindmáig egyetlen monográfusa, Pomogáts Béla szintén egyetlen sz-szel írta könyve címében a szót, igaz, ő kissé archaizálva a “transzilvánizmus” változatot használta. (L. Pomogáts Béla: A transzilvánizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája. Bp., Akadémiai, 1983.) Ezzel az írásmóddal kapcsolatban annyit jegyeznék meg csupán, hogy talán az orgánum–organizmus–organikus és az ehhez hasonló írásmódok logikája mentén lehetne átírni “transzilvanizmus”-sá.

Ehhez képest meglepetésként érték az irodalomtörténészeket, könyvkiadókat a Helyesírási kéziszótár 1991-es kiadásába felvett transzszilvanizmus, transzszilvanizmusa szóalakok. A továbbiakban természetesen számos kiadó, szerkesztő a kodifikált változatot igyekezett követni Magyarországon és Erdélyben egyaránt, de akadtak olyan kiadványok is, amelyekben továbbra is az egyszerűbb, transzilvanizmus változat jelent meg.

Csupán helyesírás vagy annál több? című, említett Korunk-cikkében Péntek János egyrészt felhívja a figyelmet az Idegen szavak és kifejezések szótárának latinos, de egyetlen s-szel írott Transylvania szóalakjára. (Ehhez hozzá lehetne tenni például a közkézen forgó, Országh-féle angol–magyar szótárak azonos szóalakját.) Másrészt felveti, hogy a transzjordániai vagy transzszibériai szavak használata jelentősen eltér a viszonylag elhomályosult transzszilvánétól. Az analógia a két összetétel között ott sántít tehát, hogy míg a második összetevő (a Szibéria, Jordánia, avantgárd stb., lehetne gyarapítani a példákat) önmagában is használatos az előbbi esetben, a „Szilvánia” vagy „szilvanizmus” önmagukban nem használatosak. Ez is jelzi az összetétel elhomályosult jellegét.

Az érvényben levő Helyesírási kéziszótár tehát a szóelemző írásmód logikája mentén lemondott egyrészt az „egyszerűsítő írásmód” elvéről ebben az esetben, ugyanakkor, ha úgy tetszik, a „hagyományos írásmód” elvéről is, amennyiben elvetett egy viszonylag széles körben (és ami fontos: szakmai körben is) leülepedett írásgyakorlatot. Saját álláspontom ebben az esetben megegyezik a Péntek János professzoréval, aki így zárja cikke gondolatmenetét: „a késői kodifikáció szembekerült egy viszonylag leülepedett írásgyakorlattal, azaz a nyelvhasználattal: a transzszilvanizmus a transzilvanizmussal. (…) Magam fontos eredménynek tartom, hogy a szó végre bekerült a helyesírási szótárba, saját írásgyakorlatomban követtem is a szótár ajánlását, őszintén szólva egyre kevesebb meggyőződéssel. Ugyanis a gyakorlaton, a hagyományon kívül fontosnak érzem az egyszerűség szempontját is. (…) A szabályozás nem örök időkre szól. Elképzelhető, hogy a helyesírási szótár következő kiadásaiban a szerkesztők az általánosabb és nagyobb múltú gyakorlathoz igazodnak.”

A probléma megnyugtató megoldását valóban abban látnám magam is, ha a kérdéses szó írásmódját a létező szakirodalom áttekintésével, a felvetett álláspontok figyelembe vételével újratárgyalná a helyesírási szótár szerkesztőbizottsága. Ezúton ajánlanám tehát a problémát a széleskörű szakmai nyilvánosság figyelmébe. A javaslatom röviden így összegezhető: transzszibériai, de transzilvanizmus.

Tisztelettel: Balázs Imre József, Kolozsvár, 2003. május 22.

2013 Újabb levél a transzról (Nyelvtudományi Intézet)

Jó napot kívánok!

A transzilvanizmus/transzszilvanizmus szó írásmódjával kapcsolatban szeretnék szakvéleményt kérni. A probléma személyesen érint, ugyanis a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a Transzszilvanizmus című tantárgy oktatója vagyok, ugyanakkor nem értek egyet a szónak ezzel az írásmódjával.

Alább beiktatom egy 2003-ban a tárgykörben írt olvasói levelemet, amelyet az Élet és Tudomány szerkesztőségéhez írtam egy cikk kapcsán, amely a transzszilvanizmus írásmódját a transzszibériai szó írásmódjával tartotta analógnak. Az olvasói levél végül nem jelent meg, bár beérkezéséről visszajelzést kaptam.

Csatolom ezen kívül Péntek János nyelvészprofesszornak a Korunk 2000. júliusi számában ezzel kapcsolatban megjelent (olvasói levelemben is hivatkozott) írását, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2010-es kiadásának transzilvanizmus-szócikkének első oldalát (a szócikket Dávid Gyula fogalmazta), amely a szó írásmódjának problematikusságára hívja fel a figyelmet.

Tisztelettel, Dr. Balázs Imre József egyetemi adjunktus, BBTE Kolozsvár Magyar Irodalomtudományi Intézet

2015 A magyar helyesírás szabályai: transzilvanizmus

 

Szakirodalmi tájékoztató és megjegyzés:

Péntek János írása időközben egy kötetébe is bekerült, elektronikus formában itt elérhető: http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?akod=1719

Dávid Gyula transzilvanizmus-szócikke a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 2010-ben megjelent kötetéből itt olvasható elektronikusan: http://lexikon.kriterion.ro/szavak/4785/

Az elektronikus változatból viszont lemaradt az a(z egyébként szerintem tárgyi tévedést (az 1999-es dátumot) tartalmazó) lapalji jegyzet, amelyik a szimpla sz-es írásmódot indokolja a Lexikonban. Az, hogy Dávid Gyula a Lexikonban szembement az akkoriban még kodifikált “transzszilvanizmus” szóalakkal (pontosabban: visszatért az 1989 előtt általános szóalakhoz), mintegy utólag is igazolta Péntek János tanár úr cikkben kifejezett aggodalmát: “Külön transzilván helyesírást, gondolom, senki nem óhajt.” Azt gondolom, az új szabályozás folytán ezt sikerült megnyugtatóan rendezni.

 

 

Új hozzászólás