Skip to main content

„Édesek” – Spiró György: Édes Otthon, Egressy Zoltán: Édes életek

- 2017. 05. 25.

Ha nagyon nyersen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy Spiró György: Édes Otthon című komédiája arról szól, hogy a külföldiek levadásszák a nyugdíjasotthon kertjében az öregeket. Ezzel mindenki jól jár: a vadászok, akik „Vadásznak az égvilágon mindenre, madárra, négylábúra, kétlábúra, csak egzotikus legyen.”, és a nyugdíjasok gyermekei, akiknek megoldódik gondjuk. Arról nem is beszélve, hogy jöhetnek az újabb kisöregek, mivel felszabadul a hely. Már-már abszurd. Hiszen kinek jutna az eszébe, hogy egy kastélyt, amely kezdetben teljes egészében az idősek elhelyezésére szolgált, elfelezzen, és az egyik felében külföldi vadászoknak luxusszállodát alakítson ki?! S ami még fontos: tartozik hozzá egy óriási, vadászmezőnek számító kert is.

Ha nagyon nyersen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy Egressy Zoltán Édes életek című tragikomédiája mindenről szól, csak édes életekről nem. A társadalomnak szinte minden képviselője jelen van egy rozoga hajón, akik egyúttal a násznépet is megtestesítik. Ugyanis egy esküvőről szól, illetve nem szól a mű.

Mindebből következik az, hogy megegyeznek abban a művek, hogy mindkettőben az édes szó idézőjelbe teendő, hiszen épp ellenkező az értelme.

Az Édes Otthon (előadáscímként Príma környék) alapszituációja a következő: A minimális cselekmény egy vidéki öregek otthonában játszódik, melynek a neve igen bizalomgerjesztő. Spiró nem a kedves vagy nehéz sorsú öregekről ír, hanem azok legközelebbi hozzátartozóiról, akik hosszú idő után most látogatják meg szeretteiket újra. A darab akár egy hétköznapi látogatás története is lehetne, ám a háttérben különös, titokzatos események zajlanak a vadászterület közepén fekvő otthonban. A vi­dé­ki kas­tély, fel­te­he­tő­en va­la­hol Ke­let-Ma­gyar­or­szá­gon, mint mond­ják, az Is­ten há­ta mö­gött van. Ere­de­ti­leg idő­sek ott­ho­ná­ul szol­gált, de ami­kor a cse­lek­mény kez­dő­dik, a kas­tély­nak már csak egy ré­szé­ben mű­kö­dik az „Édes Ott­hon” ne­vű in­téz­mény, mert fél év­vel ko­ráb­ban a má­sik épü­let­szár­nyá­ban szál­lo­da nyí­lott, fő­ként né­met és orosz va­dá­szok szá­má­ra – ext­ra szol­gál­ta­tá­sok­kal. Hogy mik is ezek, az a kas­tély fo­ko­za­to­san fel­tá­rul­ko­zó tit­ka.

Az előadás színlapja
A Príma környék színlapja

Az Édes életek alapszituációja a következő: Esküvő utáni lagzi a Balatonon egy Bittner G. nevű rozoga hajón. Felhőtlen ég, felhőtlen jókedv. Az alkohol és az egyre baljósabbá váló események közepette lassan derülnek ki a furcsa viszonyok: mindenkinek van köze valakihez a hajón. Éjfél előtt a legénységnek magányos fürdőzőt kell kimentenie a vízből. Vajon bajban van, vagy konkrét céllal került a fedélzetre? Vihar közeleg, a hajóról pedig kiderül: nincs a legjobb állapotban.

A szereplők korosztálya teljességgel eltérő: az Édes Otthoné az idősek, az Édes életeké a fiatalok. Utóbbiak nem is kevesen, közel húszan szerepelnek a műben, azonban ahogy Lőkös Ildikó a mű Előszavában írja: „Egressy, persze, annál sokkal jobb drámaíró, hogy csupán afféle tablót rajzoljon – izgalmasan fonja össze és szálazza szét a különféle történetek színét és fonákját, újabb és újabb váratlan fordulatok helyezik más megvilágításba a szereplők viszonyrendszerét.” Például a fiatalok többségéről kiderül, hogy keresztbe-kasba volt már viszonyuk egymással.

Mindkét mű helyszíne zárt: egy – mondjuk így – szeretetotthon, illetve egy hajó.

A Spiró-mű „szódráma”, különböző karakterek mentegetik magukat amiatt, hogy beadták a szülőt az otthonba, és nem látogatták őket – amolyan lelkiismeret-furdalásuk megszüntetését célzó „védőbeszédeket tartanak”.

Az Egressy-mű viszont tartalmaz cselekménybeli fordulatot is: eltűnik a hajóról a Balaton közepén a vőfély, illetve a második felvonás kezdetén előbukkan a vízből egy újabb, régi „szerelem”.

Az Egressy-darab mottója ugyancsak Lőkös Ildikó szerint egy elcsépelt emlékkönyversike lehet: „Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén! Legyen erőd tovább evezni, és a boldogság szigetén kikötni!”

A Spiró-darab kohézióját egyrészt a kulcsszó teremti meg, és ez a csenderes. Ez a kiserdő, még pontosabban olyan bokros, fás rész a mezőn, ahol a vadak rejtőznek. „Ahol va­dász­ni szoktak. Ez a szó­ér­tel­me­zés meg­fe­lel az ér­tel­me­ző szó­tár meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak, sőt, mint­ha a Czuczor–Fogarasi-szó­tár egyik szó­szár­ma­zé­ka is be­ha­tol­na sej­te­tő üze­net­ként je­len­tés­tu­laj­do­ní­tó igye­ke­ze­tünk­be. A »csenderítés« alig ész­re­ve­he­tő érin­tés, amely egyút­tal »alat­to­mos el­csí­pés, cse­nés«. Ugyan­ez a szó a táj­szó­tár sze­rint a be­fo­gott lo­vak­ra mért os­tor­csa­pás, csat­tan­tás. Hát er­ről van szó.” (12http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2777/a-csenderes)

Másrészt az összetartó és a feszültséget fenntartó erő a folyamatos  sejtetés, a ki nem mondott igazság, az, hogy a németek és az oroszok a nyugdíjasokra (is) vadásznak.

„NŐ: A kastély maga nem is annyira, de a kert [szép]!”

„SUNYI: Nem jó, ha a vendégek meg az édes kicsi öregek idő előtt találkoznak… Ki van adva, hogy csak a csenderesben futhatnak össze.”

„SUNYI: Két hónap alatt volt már mennyi is, öt vadászat… Két hónapig eltartott, amíg az első csoport meglett… Utána már ment minden magától… Az körülbelül huszonöt-harminc kisöreg, a fél év alatt…”

„ÖREG: Akik nem jöttek vissza. Kivitték őket, és nem jöttek vissza.”

„ÖREG: Kivitték őket levegőzni… Nem jöttek vissza…

FELESÉG: A háborúról beszél… Gyerek volt, de jól emlékszik…

ÖREG: Lelőtték őket.”

„(Jobbról a három hajtó betol három kerekes széket, rajtuk egy-egy idős nő ül, takarókba vannak bugyolálva. Megállnak.)

JOLIKA: Majd tegyék rájuk a sapkákat. A pirosat.”

Ennek ellenére van rajongója az otthonnak, ezt a nevével is megerősíti:

„ANYA: Már a neve is: „Édes Otthon”… A többinek vagy nincs neve, vagy valami giccses… „Tündérkert”… „Gyöngyfüzér”… „Őszikék”… „Oázis”… „Szépkorúak Háza”… Miért nem bírják kimondani, hogy öregek otthona? Minek ezt a dolgot becézni? „Őszirózsa”… „Gyémántkapu”… „Napsugár”… „Szép Alkony”… Olyan is van, hogy „Derű Háza”!… Csupa nóta és kacagás… „Esthajnal”… „Ezüsthíd”…”

Ugyanakkor Spiró megelőzi a korát, a fenntartható magyar valóságot, amikor leírja a törődési igazolás rendszerét

„JOLIKA: (Lányhoz) A látogatók adatainak rögzítése alkalmassá tesz minket, hogy kérésre igazolást adjunk, miszerint a leszármazott a szülőjével törődik. Ezért az igazolásért illetéket nem kérünk, csak a postaköltséget számítjuk fel. Egyes támogatásokat a jövőben valószínűleg csak a törődési igazolás megléte esetén fognak odaítélni. Az állam törekvését helyeslem, a család a társadalom alapja. És ha most megkérdezik, hogy férjnél vagyok-e, nem vagyok. Még nem találtam meg az igazit. (Csönd)

És ha még ez nem volna elég, a jóságos Jolika, az igaz­ga­tó (és tu­laj­do­nos?) ki­dol­goz­ta ter­vét, amely­nek cél­ja az ott­hon la­kó­i­nak lik­vi­dá­lá­sán kívül hi­tel­csap­dák konst­ru­á­lá­sá­val va­gyo­nuk, la­ká­suk meg­ka­pa­rin­tá­sa is. Így teljes a kép. Így keveredik a groteszk a hiperrealizmussal.

Az Édes életek színlapja
Az Édes életek színlapja

Az Édes életek egyik szövegösszetartó eleme paradox módon a nyelvi sokszínűség.

A keletről érkezett vőfély töri a magyart, és mintha a Tápai lagziból pattant volna elő:

„VŐFÉLY: Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, / Étellel terhelve vagyon mindkét kezem. / De mielőtt hozzányúlnának kanálnak, / Buzgó szívvel hálát adjanak Úrnak! / De hogy én itt most már tovább ne papoljak, / És a forró táltól sebeket ne kapjak, / Vegyék el kezemből forró tálat, / Melyet ujjaim tovább már nem állnak.”

„VŐFÉLY: Most pedig szavalok vőlegénynek! (Lacinak) Ha puha ágyba szépséges nejedet / lakodalom után végre lefekteted, / biztosan tudod, mit kell vele tenni? / Hol két dombja feszül, ott ő eleje, / aztán lejjebb érve, ott lába között, / hová mohó vágyad ördöge költözött, / az kicsi pázsit boldogság kútja, / ha működőképes, nálad van rúdja!”

Az örömanya, Bözsi beszéde morbid és naturalista:

„A Bözsi néni is mondana pár szót. Falun keményebb az élet, mint a városban. Nekem különösen az volt. Elég annyit mondanom, hogy kamionsofőr voltam. Vadbarom férfiak közt. Otthon is kemény világ volt. Luca [a lánya, a menyasszony] kapott a pofájára, ha szükség volt rá. Megszenvedtem az apáidat is. Az elsőt főleg. Mikor féltékenykedni kezdett. Ki is dobtam. Mindent elkövetett, hogy visszafogadjam. Sírt, forgolódott, négy pizsamát elnyűtt. A szomszéd azt mondta: Bözsikém, ha Istent ismersz, visszafogadod. A csillagokat lehozta volna nekem akkor már, de ha én eltökélek valamit, akkor nálam kész. Nemigen tudnak vidéken az asszonyok mit csinálni, nincs elég eszük kilépni. Én voltam egyedül bátor, aki el mert válni. Találkoztunk később, én annál az embernél boldogtalanabbat nem láttam. Fittyedt a szája, a szeme belebágyadva a világba, mint aki várja a halált, vagy utálja magát. Meg is halt. A második férjem, akit úgy szerettél, az is meghalt. Lacit [a vőlegényt] most megpártoltad. Én nem szólok bele. De annyit mondok: addig legyetek együtt, míg jó. Ez az anyai tanácsom. Ennyit akartam.”

Sajátos ellenpontja ennek a pap bölcs idézeteivel.

„Baltasar Gracián egy tizenhetedik századi jezsuita. Sok megszívlelendőt írt. Például hogy az okosság sohasem azt teszi, amit várnak tőle, csak ámít azzal, amit előre jelez. Közben cselez, aztán nem várt helyen sújt le, így tévesztve meg az ellenfelét.”

„Semmilyen jónak nincs határa önmagában. Csak az ellentétével való találkozás korlátozza. Nüsszai Szent Gergely”

Kiemelendő még a sejtelmes Dávid, a különböző mitikus, szürreális legendáival.

„DÁVID: Apja sziklával akart emléket állítani a lányának, de a szikla maga alá temette. Szörnyű vihar támadt, olyan, mint az előbb, mintha a pokol minden ördöge kiszabadult volna. A kimozdított szikla helyén örvény tátongott, zúgott belőle a víz, miközben az égből ömlött az eső. A hullámok elborították a hegyek alatti, teknő alakú síkságot – így keletkezett a Balaton. Az utolsó óriás ma is ott pihen a tó mélyén. És van egy koporsó alakú hegy az északi parton. Úgy hívják, Haláp.”

Viharba kerül a hajó, megszületik egy gyerek rajta, és ezt a teljes (nyelvi) káoszt biztos kézzel fogja össze a szerző.

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x