Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások
Balázs Géza

Irodalmunk legszebb sorai… Tetten ért szavak 96.

2017.04.10.2 hozzászólás

Április 11.

Mint alvadt vérdarabok, / úgy hullnak eléd / ezek a szavak. / A lét dadog, / csak a törvény a tiszta beszéd. (…) Visz a vonat, megyek utánad, / talán ma még meg is talállak, / talán kihűl e lángoló arc, / talán csendesen meg is szólalsz: / Csobog a langyos víz, fürödj meg! / Ime a kendő, törülközz meg! / Sül a hús, enyhítse étvágyad! / Ahol én fekszem, az az ágyad.

(József Attila: Óda)

HPIM0359.JPG

József Attila sírja a Fiumei úti temetőben (A szerző felvétele)


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, / Fejfámra sötét lobogóul akaszd, / Én feljövök érte a síri világból / Az éj közepén, s oda leviszem azt, / Letörleni véle könyűimet érted, / Ki könnyeden elfeledéd hivedet, / S e szív sebeit bekötözni, ki téged / Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. Petőfi Sándor: Szeptember végén)


Este van, este van… a tűz sem világit, / Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen, / Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; / Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát… / S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(Arany János: Családi kör)


Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – így végzed hát te is, – / súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. – / Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31. Radnóti Miklós: Razglednicák)


Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.

(Pilinszky János: Négysoros)

Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.
Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborús éjjel.
És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.

(Ady Endre: Az Úr érkezése)


Mint egykor Herkulanum és Pompeji / Végnapján, lávatemető alatt,
Volt még egy hű, valódi római, / Ki mozdulatlan őrhelyén maradt;
Ha majd kiásnak a hamuözönből / Álmélkodó késő évezredek,
Találnak ott – s majd rám ismernek erről – / Egy fölemelt főt s egy üres kezet!…

(Vajda János: Sodoma)


Mert benne élsz te minden félrecsúszott / nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben / és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben / élsz és uralkodol örökkön. Amen.

(Juhász Gyula: Anna örök)


A költészet napján a magyar irodalom legszebb sorait idéztem fel. A válogatás teljességgel személyes, de mindenki továbbgondolhatja, kiegészítheti. A bölcsek azt mondják, hogy lehet költészet nélkül élni. De nem érdemes.

2 hozzászólás

#1 Makao 2017. 05. 5. 16:27:50

A Négysorost persze jó lenne négy sorba tördelni

#2 Tóth Erzsébet 2017. 05. 13. 01:20:02

Gyönyörű sorok, remek válogatás. A Makao hozzászólásához pedig: Jó lett volna tenni pontot a sor végére…

Új hozzászólás