Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Slampos szaftcsacsi
Színház és nyelv 29.

2017.02.25.nincs hozzászólás

Funkciótlan neologizmusok és szóferdítések

2008 nyarán a Google hapaxgyártó versenyt hirdetett. A feladat az volt, hogy az internetes felhasználók küldjenek olyan magyar szavakat, amelyekre a kereső csak egy találatot hoz ki. Többek között a következő kifejezések érkeztek: elblogolgat, őzillatú, kikorrumpálta, anyaszú, zsírtigris, űrfő, sünfos, csóklé, műbőrharisnya, kabalakalap. Ezek kommunikációs szükségletet nem elégítenek ki, sem stilisztikai célt nem szolgálnak, mint például egy szépirodalmi műben a hapax legomenonok. Ezért nevezhetjük őket fiktív, funkciótlan neologizmusoknak, új szavaknak.  Efféle kifejezések egy dráma megalkotásban is szerepet játszottak.

„Nekem a Fél nap Ferdinánddal viszonylagos kudarca adta a végső lökést ahhoz, hogy komolyan vegyem a drámaírást, mint szakmát, és elkezdjem kutatni, mitől működik egy szöveg színpadon és mitől nem.” Ezt a mondatot Tasnádi István fogalmazta meg egy vele késztett interjúban, 1994-ben, amikor is megnyerte az Egyetemi Színpad drámapályázatát a Fél nap Ferdinánddal című művével. Nevezte a szerző ezt még abszurd agymenésnek, valamint nagyképű, szétzuhant, posztmodern, tűzijáték jellegű szövegnek is. Be is mutatták, profi színészekkel. Szép nagy bukás volt…

„Tisztelet és részvét a színpadra állítóknak.” Ez az utolsó mondata a Tasnádi-drámának. Hogyan nyerhet díjat egy ilyen mű? S egyáltalán miért ilyen önkritikus maga szerző is? A válasz a következő lehet: ez egy abszurd alkotás, s képtelen volta nemcsak a lehetetlen és hihetetlen szituációkban, eseményszilánkokban rejlik, hanem nyelvezetében is. Bőséggel találunk benne egyéni, eredeti újításokat, amelyek kizárólag erre az alkalomra születtek. Íme, egy részlet ennek bizonyítására. A szereplők a következőképpen szidják egymást: „Impregnált harcsatincs!” Mire a replika: „Slampos szaftcsacsi!”

A drámában, amelynek a tartalmát lehetetlen volna elmondani, olvashatók olyan kifejezések, amelyek szándékos szóferdítéssel jöttek létre. A klasszika filológus helyett klasszika fülológus szerepel. Gyakori az idegenszerű halandzsaszó, mint például a degazsirozom és a dzsiggetáj. Arra a kérdésre pedig, hogy mit szabad felszolgálni reggelire, a főhős így válaszol: kövirózsát és petepitét. Mit mondhatunk erre? Jó étvágyat kívánunk!

Új hozzászólás