Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások c. 1896-os gyűjteménye mindmáig a legteljesebb magyar szólás- és közmondásgyűjtemény, az Akadémiai Kiadó reprint sorozatában megjelent egy újranyomása is, 1990-ben.

Kezdjük hát Jánossal! Jancsis-jankós-jánosos hívószavakkal van néhány közmondásunk. Az amit Jancsi nem tanult meg, azt János sem tudja, német megfelelése (és vélhetően előképe) a was Hänschen nicht lernt, lernt Hans nimmermehr. Közép-Európában mindenütt elterjedt, néhány példa (a szlovénben tagadó helyett állító forma van) olyan nyelvekből, ahol a magyarhoz hasonló tükörfordítást találunk:

szlovén Kar se Janezek nauči, to Janez zna.

szlovák Čo sa Janko nenaučí, to sa Jano nedoučí.

észt Mida Juku ei õpi, eda Juhan ei tea.

Hasonló párok a magyarban: mihez szokott Jancsi, János se hagyja,– azaz nagy úr a megszokás, meghatározó a személyiség formálódásában a gyermekkor; János bátya is Jankó volt még akkor – mindenki volt gyerek. Kedves rímes jánosos tréfa az alábbi: csikó is János, mikor bojtorjános. A bojtorján illatos gyógynövény, Kovács testvérrel, a pásztyi református pappal magam is jártam kiskoromban a Pásztó meg Zalaba közti bojtorjánosokban, nyilván nemcsak a parasztok, a pacik is szerették, ha szerét ejthették. Valaha elterjedt volt az igyuk meg a Szent János áldomását, azaz ürítsünk egy búcsúpoharat (nagy elválások, nagy utak előtt mondták).

Aranyból a bőség zavara… Azt hiszem, az asszony talán a legnagyobb szócikk Margalitsnál, de az arany szócikke is benne van terjedelem és kulcsszó-gyakoriság szerint az első tízben. Aranyra szinte mindenki vágyik, az arany mozgatja a világot. Talán mert annyi fájdalom, vér és keserű tapasztalat tapad hozzá, a frazémákban mégis gyakoribb ironikus vagy kifejezetten negatív értelemben: latornak aranylánc, jámbornak nehéz tánc – ehhez nem kell magyarázat, miként az örök korrupciót kifigurázó szólásokhoz sem: adj a bírónak aranyat, tiéd az igazság; arany kereken forog a törvény. Ezekből elég is ennyi.

Az összes aranyas frazéma szűk negyede az, melyben az arany egyértelműen pozitívat jelent, és itt mindannyiunknak eszébe ötlik a ki korán kel, aranyat lel elcsépelt bölcsessége, mellyel a kora reggeli órákon ásítozó elsőosztályosok kénytelen-kelletlen megismerkednek. Aki nem bagoly-típus, felnőttként persze osztja ezt az igazságot. Én is jobban tudok dolgozni kora reggeli napsugárban, mint éji sötétben. Népmesei forrást gyaníthatunk az aranyat mint a szerencse jelképét bemutató szólásainkban: aki elnyerte az aranyalmát, aki megfogta az aranyhalat, az szerencsés ember. Az előbbi valaha egy gyönyörű királykisasszony kezét fele királysággal elnyerő szegény sorsú, ám annál vitézebb ifjú lehetett, aki a templom csúcsáig is fel tudott ugratni táltoslovával az aranyalmáért. Arany elmének gyöngy a gondolatja, másik szép közmondásunk szerint, s ez Arany Jánosra kis és nagybetűvel is egyként igaz.

Leginkább az lepett meg tengernyi ironikus-aranyas szólásunkban, hogy az arany véres-verítékes felszínre hozatalával egy sem foglalkozik, és így sem a felső-magyarországi, sem a valamikori börzsönyi aranybányák emléke nem őrződött meg a folklórban, legalábbis a dokumentált frazémaanyagban nincs aranybányához, bányavárosok nevéhez kötődő aranyas mondás, ha csak ezt a (felszíni) aranymosásra utalót nem nézzük annak: aranyat is sárból szoktak kikaparni. Ám sehol Selmec, Körmöc, (Nagy)börzsöny s a többiek. Csak egészen áttéttelesen, márcsak a körmöci aranyból vert pénzen keresztül említi Körmöcbányát a zsidó is szereti Máriát körmöci aranyon, s ezzel be is fejezem, mert bár rengeteg az aranyas mondás, a nagy középkori aranyláz emlékét, a mély és forró tárnákban, mezítáb rabotázó szegény bányászok emlékét mintha nem őrizné mondás. Vagy csak nem gyűjtötték őket idejében…

Én persze cseppet sem, bánnám ha egyszer az efféle, életeket oltó aranyláz alábbhagyna a Földön. Jobban örülnék a magyarok Arany-lázának, attól csak nemesedhetünk. Erre most itt is a kiváló alkalom. Úgyis szeretjük az évfordulókat, ez ráadásnak még Aranyos is.

Kép: wikipedia.hu