A helyesírási szabályzat nem törvénykönyv, inkább illemkódex.
Ajánlásait mégis megfogadjuk – egyrészt mert helyesen írni izgalmas, intellektuális játék. Másrészt mert gyakorlati haszna is van: az egységes írásmód az anyanyelvi közösség összetartozását demonstrálja, s a félreértések számát is csökkenti. Ki ne szeretne megtanulni késsel-villával írni? Aki azonban nem akar vagy nem tud (s más-más fokon, de mindegyikünk ilyen!): kíméletet érdemel. Előíró-nyelvművelő szigor helyett a leíró-megengedő nyelvészet derűjét. Szerencsére Nádasdy Ádámtól Ludányi Zsófiáig tele van az ország két nyelvésszel, aki hasonlóan gondolkodik. (Ilyen az, amikor az igazság javára lódítunk.)
3 hozzászólás
Kedvelem Halmai Tamás verseit, örülök,hogy most itt is találkozom írásaival. Nem tudtam, hogy a helyesírásban is otthon van. Az Amsterdam blue – régi kedves versem. Csak így tovább!
Aki nem akar vagy nem tud, további tanórákat érdemel. Melyik igazság javára lódít, s ha már igazság, miért lódít az érdekében?
Gondolja csak tovább ezt a kíméletesdit: buksisimogatással fog célt érni? Kétlem.
Kímélni azt, aki nem akar… Uram! A ki akar magától dolgozni? Ki akar magától adózni? Hol él?