Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Megmarad-e a mari nyelv a XXI. században?
Levelek a Borostyánkőútról 44.

2016.12.1.2 hozzászólás

Ezt az aggódó kérdést tette fel egy konferencia-kötet számára írt tanulmányában az egykori szombathelyi Uralisztikai Tanszék egykori mari lektora, Margarita Kuznyecova, aki már jó néhány éve újra odahaza él és éli át anyanyelvének nehéz helyzetét.

Múlt havi írásomban a Komi Köztársaság nyelvi koncepciójával foglalkoztam. A helyzet hasonló Oroszország egyéb etnikai területein is, ezért érdemes megismerkedni a Mari Köztársaság nyelvi helyzetével.

Ismeretesek a világ nyelvi képének változására vonatkozó jóslatok. A legborúlátóbbak, ám valószínűleg a valós helyzeten alapuló előrejelzések szerint a jelenleg beszélt nyelveknek akár 80-90%-a is eltűnhet századunk végére. Vajon hány finnugor nyelv kerül ebbe a helyzetbe?

Urals_mari
Mari nők (Forrás:Bobrikhin A., Wikimedia Commons)

 
Visszaemlékezem a finnugor népek 2004-es tallinni világkongresszusán tartott plenáris előadásom egyik mozzanatára: az 1989-es és a 2002-es szovjet, illetve orosz népszámlálás közti tendenciát alapul véve mechanikusan kiszámoltam, hogyan alakul(hat) az oroszországi finnugor nyelvű népek létszáma századunk végére. Figyelemfelkeltés volt a célom, egyfajta riadó, mivel láttam, hogy az 1989-ben még több mint egy milliós mordvinság lélekszáma 2002-re 800 ezer körülire csökkent, s ezt a tendenciát alapul véve századunk végére nem éri majd el a 200 ezret. Az előadás után odajöttek hozzám a mordvin delegáció tagjai, s azt mondták, túlságosan optimista vagyok. Ők a demográfiai folyamatok alapján kiszámolták, hogy a 2060-as években hal meg az utolsó mordvin, aki még beszélte – erza vagy moksa – anyanyelvét.

Margarita Kuznyecova az anyanyelvét félti. Van miért! Fogy a nyelvet még használó falusi népesség, nagyrészt a városba költözés miatt, s a városban szinte automatikusan áttérnek a többségi – orosz – nyelvre. A mari nyelvnek nincs presztízse. Nem használják az államigazgatásban, a társadalmi-politikai életben, csak korlátozottan használatos az oktatásban és a tömegtájékoztatásban. Nincs egyetlen iskola sem, amelyben legalább kísérletképpen tanítanának néhány tantárgyat mari nyelven. Vannak ugyan tantárgyi terminológiai szótárak (nyilván a NH-Collegium Fenno-Ugricum Terminologia scholaris programjára gondolt), ám hiányzanak a tantárgyak mari nyelvű tankönyvei, nincsenek anyanyelven tanítani képes pedagógusok.

A helyzetet jól jellemzi, hogy a mari nemzetiségű gyermekek mindössze 14%-a tanulja a marit anyanyelveként, s 86%-a mint államnyelvet.

Tanulságos az a felmérés, amely a családon belüli nyelvhasználatra tér ki:

Nyelvhasználat 2001 2011
а) a szülőkkel    
mari nyelv 70,4 % 59,5 %
orosz nyelv 13,0 % 15,7 %
orosz + marinyelv 10,1 % 6,5 %
б) a házastárssal    
mari nyelv 64,2 % 41,4 %
orosz nyelv 19,4 % 21,5 %
orosz + mari nyelv 15,2 % 6,1 %
в) óvodáskorú gyermekkel    
mari nyelv 34,0  % 17,3 %
orosz nyelv 18,8 % 22,9 %
orosz + mari nyelv 6,9 % 7,5 %
г) iskolás korú gyermekkel    
mari nyelv 34,6 % 15,7 %
orosz  nyelv 21,8 % 20,7 %
orosz + mari nyelv 13,1 % 11,5 %

 
Mint ahogy az is tanulságos, hogy a megkérdezetteknek több mint fele nem nyilatkozott arról, milyen nyelven beszél a gyermekeivel (ez arra enged következtetni, hogy oroszul).

Ezen a helyzeten kellene változtatnia a Mari Állami Egyetem Mari Nyelv és Irodalom Tanszékének vagy a Mari Kutató Intézetnek, ám egyik intézmény sem hallatja hangját. Ezen intézmények feladata lehetne, hogy meggyőzzék a lakosságot az anyanyelv használatának hasznáról, bekapcsolódjanak az anyanyelvű tankönyvek írásába, a pedagógusképzés átalakításába. (Csak zárójelben: a helyzet nem lehet teljesen reménytelen, hiszen az említett Terminologia scholaris programban a kezdeti vonakodás után nagy lelkesedéssel és magas színvonalú munkát nyújtva vettek részt a szakemberek.)

Margarita Kuznyecova következtetése: ha továbbra is közönyösen viseltetnek anyanyelvük iránt – s itt az értelmiségnek van jelentős szerepe –, 50-70 év múlva egyetlen mariul beszélő sem lesz a Mari Köztársaság területén.

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy a bemutatott kedvezőtlen helyzet ellenére sem a mari a legveszélyeztetettebb nyelv a finnugor nyelvcsaládon belül. Számos nyelv esetében jóval előbb fog megkondulni a lélekharang.

Tehetünk-e ez ellen valamit?

2 hozzászólás

#1 Koma 2016. 12. 24. 19:09:37

TEnni kell. Miről szól az anyanyelvek napja? Miért beszélnek folyamatosan a kis kultúrák megmentéséről? Unesco?

#2 Peti 2016. 12. 27. 10:05:40

Komának: amellett, hogy igazad van, azért nekünk nem a legfontosabbak a marik, meg az összes kicsi finnugor és kitudjamilyen nép. Itt a határon túl magyarok veszítik el a nyelvüket, nekünk ez azért fontosabb.

Új hozzászólás