Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Hartay Csaba

Hartay Csaba

Minya Károly

Minya Károly

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Tóth Ilonka és a multitasking
Színház és nyelv 26.

2016.11.25.3 hozzászólás

Szilágyi Andor darabja (Tóth Ilonka. Tanúságtétel két részben) mozaikokból épül fel.

A darab nem fejlődő és kibomló drámai konfliktusra épül, hanem szövegdarabokból áll: a leginkább színpadra illő, rövidebb párbeszédes jelenetek mellett: ítélethirdetés, közvetítés, elbeszélés (narráció) is szerepel benne. A mozaikokat még tovább fűszerezi a rendező, Vidnyánszky Attila. Hozza a forgatagos, karneválszerű, a színpadot mindenféle, olykor egymást ütő részjelenettel telezsúfoló stílust. Valamiképpen rímel ez korunk technológiai forradalmából adódó multitasking (megosztott figyelem) jelenségre. Olvasom egy kutatásában: „egyszerre csak egy érzékünk képes teljes kapacitással működni”, ezért ha az agy vizuális feladatot kap (itt aztán bőven kap), akkor „a hallókéregben az idegi válasz lecsökken, a hang károsodottá válik”. Vagyis nem tudunk egyszerre mindenre figyelni.

Tehát egyfelől van a mozaikokra épülő, időrendet felbontó darab, akár olyan kizökkentő kiszólásokkal is, hogy „nem szafaládé az, hanem faszaládé”, másfelől a figyelmet egyszerre több érzékterületről (hang-látvány) megragadó vagy éppen elvonó rendezés. Valahogy így: egyszerre fut valós képsor Kádárral és Marosánnal, no meg a per híradós képeivel; közben a forgószínpadon folynak a perek, felhangzanak a halálos ítéletek; az egyik sarokban Tóth Ilona vagy éppen az édesanyja, vagy a gyermeklány Tóth Ilona drámája zajlik; megjelennek a betlehemesek ellenpontozni a bírósági tárgyalást; de folyik a vallatás is; eszköztelenül és hatástalanul küzd az ügyvéd, s olykor narrátorként kiszól a nézőknek; beszédjébe belekiabál egy kislány: Apuka, apuka! – ezért nem mindig értjük a szöveget, s közben folyamatosan hordják a koporsókat, befekszenek-kikerülnek belőlük a halottak…


(Forrás:Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány)

 
A színpadi forgatag – ami kétségtelenül látványos – annyira megosztja a figyelmet, hogy a dráma teljes cselekményszerkezete csak nehezen érthető meg. Pedig fontos dologról van szó: Tóth Ilona bűnösségéről vagy ártatlanságáról. A történet bonyolult, a hozzám eljutó hivatalos és súgott információk ellentmondóak. Elfogott leselkedő, aki állítólag orosz kém, az oroszok által kicserélt halott, egy továbbélő elfogott, de mégiscsak egy méreginjekció egy halottba…

A csúcs a börtönőrnő csontig hatoló artikulálatlan üvöltözése. A darab hangsúlyos helyén fölharsan a kétség: Ártatlan vagyok! Ellenpontozzák: De akkor miért vallotta be? A hang nem egy csatornán és egy irányból jön: hanem a jelenetekbe-monológokba kívülről belejátszva, ahogy egyébként elménkben is kavarognak, összekapcsolódnak, összefonódnak a valóság és fantáziánk tudatelemei.
 
 
(Nemzeti Színház, 2016. november 12. A szerző a 2016/2017-es évadban a Nemzeti Színház Magazin kérésére minden bemutatóról leírja véleményét; az itt közölt szöveg az ott közölt esszé egy-két gondolatát emeli ki.)

3 hozzászólás

#1 Gedeon (Bohógyi) 2016. 12. 24. 19:11:31

Ma a fürdőben hallom-látom: az egyik férfi kérdez valamit a másiktól, az nagyon nézi a mobilját, másodszorra sem válaszol: Látom, hogy te sem tudsz kétfelé figyelni. Később, amikor már leteszi a telefont: Nem tudok multitaszkingolni

#2 szabopeti02 2016. 12. 25. 23:03:14

Láttam a darabot, elfogadom, hogy Tóth Ilonka ártatlan, de nem értem a cselekményt.

#3 kuruc 2016. 12. 27. 09:59:58

A sétáló Lenin-fej nagyon eredeti

Új hozzászólás