Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Tóth Ilonka és a multitasking
Színház és nyelv 26.

2016.11.25.3 hozzászólás

Szilágyi Andor darabja (Tóth Ilonka. Tanúságtétel két részben) mozaikokból épül fel.

A darab nem fejlődő és kibomló drámai konfliktusra épül, hanem szövegdarabokból áll: a leginkább színpadra illő, rövidebb párbeszédes jelenetek mellett: ítélethirdetés, közvetítés, elbeszélés (narráció) is szerepel benne. A mozaikokat még tovább fűszerezi a rendező, Vidnyánszky Attila. Hozza a forgatagos, karneválszerű, a színpadot mindenféle, olykor egymást ütő részjelenettel telezsúfoló stílust. Valamiképpen rímel ez korunk technológiai forradalmából adódó multitasking (megosztott figyelem) jelenségre. Olvasom egy kutatásában: „egyszerre csak egy érzékünk képes teljes kapacitással működni”, ezért ha az agy vizuális feladatot kap (itt aztán bőven kap), akkor „a hallókéregben az idegi válasz lecsökken, a hang károsodottá válik”. Vagyis nem tudunk egyszerre mindenre figyelni.

Tehát egyfelől van a mozaikokra épülő, időrendet felbontó darab, akár olyan kizökkentő kiszólásokkal is, hogy „nem szafaládé az, hanem faszaládé”, másfelől a figyelmet egyszerre több érzékterületről (hang-látvány) megragadó vagy éppen elvonó rendezés. Valahogy így: egyszerre fut valós képsor Kádárral és Marosánnal, no meg a per híradós képeivel; közben a forgószínpadon folynak a perek, felhangzanak a halálos ítéletek; az egyik sarokban Tóth Ilona vagy éppen az édesanyja, vagy a gyermeklány Tóth Ilona drámája zajlik; megjelennek a betlehemesek ellenpontozni a bírósági tárgyalást; de folyik a vallatás is; eszköztelenül és hatástalanul küzd az ügyvéd, s olykor narrátorként kiszól a nézőknek; beszédjébe belekiabál egy kislány: Apuka, apuka! – ezért nem mindig értjük a szöveget, s közben folyamatosan hordják a koporsókat, befekszenek-kikerülnek belőlük a halottak…


(Forrás:Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány)

 
A színpadi forgatag – ami kétségtelenül látványos – annyira megosztja a figyelmet, hogy a dráma teljes cselekményszerkezete csak nehezen érthető meg. Pedig fontos dologról van szó: Tóth Ilona bűnösségéről vagy ártatlanságáról. A történet bonyolult, a hozzám eljutó hivatalos és súgott információk ellentmondóak. Elfogott leselkedő, aki állítólag orosz kém, az oroszok által kicserélt halott, egy továbbélő elfogott, de mégiscsak egy méreginjekció egy halottba…

A csúcs a börtönőrnő csontig hatoló artikulálatlan üvöltözése. A darab hangsúlyos helyén fölharsan a kétség: Ártatlan vagyok! Ellenpontozzák: De akkor miért vallotta be? A hang nem egy csatornán és egy irányból jön: hanem a jelenetekbe-monológokba kívülről belejátszva, ahogy egyébként elménkben is kavarognak, összekapcsolódnak, összefonódnak a valóság és fantáziánk tudatelemei.
 
 
(Nemzeti Színház, 2016. november 12. A szerző a 2016/2017-es évadban a Nemzeti Színház Magazin kérésére minden bemutatóról leírja véleményét; az itt közölt szöveg az ott közölt esszé egy-két gondolatát emeli ki.)

3 hozzászólás

#1 Gedeon (Bohógyi) 2016. 12. 24. 19:11:31

Ma a fürdőben hallom-látom: az egyik férfi kérdez valamit a másiktól, az nagyon nézi a mobilját, másodszorra sem válaszol: Látom, hogy te sem tudsz kétfelé figyelni. Később, amikor már leteszi a telefont: Nem tudok multitaszkingolni

#2 szabopeti02 2016. 12. 25. 23:03:14

Láttam a darabot, elfogadom, hogy Tóth Ilonka ártatlan, de nem értem a cselekményt.

#3 kuruc 2016. 12. 27. 09:59:58

A sétáló Lenin-fej nagyon eredeti

Új hozzászólás