Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

25 éves a Magyar Szemiotikai Társaság

2016.11.15.nincs hozzászólás

Beszélgetés Voigt Vilmossal, a társaság alapító és mindmáig elnökével

Öt év után ismét örömmel köszönthetjük magunkat és ismét felsorolhatjuk múltunkat, eredményeinket. Minthogy van mire büszkélkednünk, elég csak röviden és tárgyszerűen néhány jellemző vonást említeni a negyedszázados jubileum alkalmával. Mondja Voigt Vilmos.

IMG_4159

 
 – Milyen személyes emlékeid vannak az MSZT megalakulásáról? Ki kezdeményezte, hogyan történtek az első lépések? A papírok azt mutatják, hogy társaságunk alapítási éve 1990, de a Fővárosi Bíróság 6. Pk. 65345/1. 3382. sorszámú társadalmi szervezetként 1991. február 26-án vett nyilvántartásba minket. Tehát a születésnapunk egyszerre 1990-ben és 1991-ben van.

– Szerencsére Társaságunk (sőt a mai magyar szemiotika) történetét már többször tüzetesen áttekintettük. Hazai viszonylatban a Szemiotikai Tájékoztató 2011-es ünnepi (20. évfordulónkra született) kötetea kezdetektől felsorolja a konferenciákat, kiadványokat, tisztségviselőinket. 1990-ben, hivatalosan 1991-ben alakult meg Társaságunk (fő kezdeményezője és adminisztratív létrehozója Darányi Sándor volt), ám ekkorra már évtizede „hivatalos” keretek között is működött a magyar szemiotika. Ami a nemzetközi hátteret illeti: a magyar szemiotikát kiválóan ismerő Gloria Withalm készítette a máig legfontosabb nemzetközi kézikönyv (Semiotik / Semiotics 4. kötetének, megjelent 2004-ben), a 177. fejezetben a nemzeti és nemzetközi szemiotikai társaságok és kiadványaik kötetméretű felsorolását. Itt a 3645, 3673-3674. lapok között találhatók a magyar utalások. (Ami a postai címeket illeti, ezek megváltoztak azóta, hiszen a Pesti Barnabás, majd Piarista közből a Múzeum körútra költöztünk – viszont a szemiotikai tevékenység folytatódott.) Bevezetés a szemiotikába című könyvem (Budapest, 2008) is elég részletesen mutatja be a megszervezett szemiotikánk kialakulását. Ezért ezt sem kell megismételni. Legfeljebb a legutóbbi évek adataivallehetne kiegészítésül áttekinteni. És mutatót készíteni a Magyar Szemiotikai Tanulmányokeddigi összes számához! Ezt javaslom magunknak, illetve a szerkesztő úrnak.

– Hogyan illeszkedik a magyar szemiotika a nemzetközi áramlatokba?

– Szinkronban voltunk és vagyunk. A mai nemzetközi szemiotika 1968-1969-ben alakult ki, a francia irodalomtudomány, a strukturalista nyelvészet, a strukturális antropológia, kibernetika, sőt a neomarxizmus stb. kezdeményezését követve. Ekkor már működött a moszkvai—tartui szovjet szemiotika és a kimeríthetetlen lengyel logikai szemiotika is. Az első perctől kezdve tudtunk „minderről”. Nyelvészeti vonatozásban Szépe György, Petőfi S. János és Papp Ferenc voltak a közvetítők. Az új irodalomelemzést Hankiss Elemér, Bojtár Endre, az esztétikát Vitányi Iván és Józsa Péter szervezte rendezvényeken próbáltuk ki. Ez az „új” tudomány Magyarországon igen sokoldalú volt, és a kezdetektől fogva jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett.

IMG_4212

 
 – Melyek voltak az első szerveződések – gondolva itt arra is, hogy a szocializmusban egyesületet, társaságot nem lehetett könnyen alapítani…

– Kellett az alkalmi megnyilvánulásokon kívül hazai és nemzetközi kitekintésű szervezetek létrehozása. Bizonyos előzmények után az akadémiai irodalomtudományi intézetben (Hankiss Elemér vezetésével) munkabizottságok szerveződtek. A Népművelési Intézet keretében jött létre az Interdiszciplináris Művészetelméleti Munkabizottság (Vitányi Iván irányításával). Ezekben megkülönböztetett helye volt többféle szemiotikának is: a szimbolikus logikától Horányi Özséb vizuális szemiotikájáig. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Szecskő Tamás irányításával hasonló háttér-intézményünk volt. A magyar leleményű etnoszemiotika is hivatalosan elismert volt. Sokan támogatták az új módszereket, és igazában nem is volt a szemiotikát kiirtandó áramlat vagy kezdeményezés. Budapesten: Szabolcsi Miklós, Köpeczi Béla akadémikusok rendezvényeink hivatalos támogatói (sőt kezdeményezői) voltak. A társadalomtipológus Tőkei Ferenc, a folklorista Ortutay Gyula, a magyar nyelvész Benkő Loránd akadémikusok szintén segítőink voltak. Minthogy itthon is, nemzetközi vonatkozásban is szükség volt egy szervezeti egységre: előbb egy külön Szemiotikai Munkabizottság, később a Magyar Nyelvtudományi Társaság szemiotikai szakosztálya jött létre. Majd 1990-ben megalakult a Magyar Szemiotikai Társaság, amely azonnal a Nemzetközi Szemiotikai Társaság (IASS) kollektív tagja lett. Ezt a szerveződést kitűnő titkárok, mint Kelemen János, Horányi Özséb, Pléh Csaba. Andor Csaba, Máté Jakab, Darányi Sándor  – és évtizedek óta Balázs Géza -működtették. Az IASS vezetőségében minden országból két-két tag volt. Magyarországot a kezdetektől a Párizsban élő Fónagy Iván és hazulról Szépe György képviselte. (Később meg jómagam, Orosz Magdolna, Szívós Mihály.) A nemzetközi politikai események (1968) miatt néhány kezdeményező nemzetközi szemiotikai kongresszus nem volt elég tágkörű. Ily módon az első igazi világkongresszusra (már Umberto Eco vezetésével) 1974-ben Milanóban került sor. Ennek egyetlen nemzetközi előkongresszusát Tihanyban tartottuk. Ettől kezdve a magyar szemiotikát mindenütt elismerték, és szerencsére még tucatnyi valódi klasszikusával is találkozhattunk. A magyar szemiotikát azért is nagyra tartották külföldi kollégáink, mivel a logikai pozitivizmustól a filmelméletig és a népi kultúra elméletéig sokmindennel foglalkoztunk, és egyformán (persze korántsem eléggé!) jól ismertük a szovjet, francia, német – sőt a finn szemiotikát, Grabócz Márta jóvoltából a zeneszemiotikát,  Csányi  Vilmos révén az etológiát. Kétoldalú konferenciák egész sorát szerveztük. Az a tény is javunkra szolgált, hogy a Magyar Szemiotikai Társaság is évtizedeken át szilárd, megtalálható fórum volt, évkönyveink is hovatovább negyedszázadosak. Ha végignézzük tiszteleti tagjaink névsorát – akiknek az ezt tanúsító oklevelet mindig személyesen: kézből kézbe adtuk – jelzi, igazán klasszikusok sorával volt gyümölcsöző kapcsolatunk.Legfőbb pártfogónk Thomas A. Sebeok volt, aki szemiotikusként lett a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora.Minket igazán elismertek a lengyel, olasz, német, francia és amerikai szemiotikusok — viszont a mi támogatásunk tette közismertté az új osztrák szemiotikát (Jeff Bernard), meg a finn szemiotikát (Eero Tarasti). „Ki” kezdeményezte mindezt? „Mi” – többesszámban és sok év leforgása alatt, legtöbbször általam aláírva. Miért éppen akkor? Mert a valódi (1990. szeptember 5.) alakuló alkalommal (ez tehát valójában a Magyar Szemiotikai Társaság, rövidítve: MSZT születésnapja)jelen voltak finn kollégáink, és (némi késéssel) a Ferihegyi repülőtérről egyenesen odasietett maga Sebeok is…

IMG_4167

 
–  A törvényszék (nem ítélkezés, hanem a civil törvénynek megfelelés miatt) nemrég bekérte tőlünk az alapítótagok névsorát. Természetesen megvan az első lista. Azt hiszem, ritka az olyan tudományos társaság, amelynek alapítótagjai közül sokan 25 év után is aktívan tevékenykednek… Alapító okiratunkban a következő személyek aláírása szerepel, sorrendben: Voigt Vilmos, Büky Béla, Gráfik Imre, Máté Jakab, Lovász Irén, Orosz Magdolna, Angyalosi Gergely, M. Tari Lujza, Kerezsi Ágnes, Veres Péter, Nagy Ilona, Szerdahelyi István, Szepes Erika, Csányi Vilmos, Horányi Özséb, Pacsai Imre, Hidasi Judit, Darányi Sándor, Hoppál Mihály…

Milyen további személyes emlékeid vannak az MSZT megalakulásáról?

– Társaságunk alapító tagjai közül sokan máig alkotnak: társaságunk keretében is. Azonban nemcsak „megtartó” hanem „vonzó” mágnesként mindig új, főleg fiatal közreműködőket nyertünk meg. (Pedig csak néhány éve van az ELTE Bölcsészkarán szemiotikai oktatási program, Kroó Katalin irányításával – és természetesen szoros tartui és orosz kapcsolatokkal.) Gondolom, nemcsak én vagyok a legeslegbüszkébb arra, hogy Társaságunk 2003-tólkezdve megrendezte az „ifjú szemiotikusok” évenkénti konferenciáit, találkozóit. Természetesen Egerben – H. Varga Gyula áldozatos munkájával. Ezért 2005-től évkönyvünk (Magyar Szemiotikai Tanulmányok)egyszersmind a Semiotica Agriensis sorozatába is tartozik. Gondolom, nem csak én vagyok megintcsak a legeslegbüszkébb a szegedi szemiotikai kör újraéledésére. Modern szemiotikánk kezdetekor már magára vonta a figyelmet az a Kanyó Zoltán vezette irodalom-filozófia, amelyet azóta sem haladtak meg. Majd Békési Imre és Vass László meghívására a végre az 1990-es éves elején hazatérhető Petőfi S. János „szemiotikai szövegtana” uralkodott Szegeden. Végül, de nem utolsósorban az Ikonológia és műértelmezés kutatás (1986-tól) még Társaságunknál is idősebb. Vezetőik közül Szőnyi György Endrét éreztük hozzánk a legközelebb. Egészen addig, amíg kedves szegedi látogatóink egri konferenciáinkon meg nem szervezték a maguk „kihívását”. Most a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán Jel-Kép-Tér a programjuk és kiadványaik megnevezése. Nemzetközileg is egyedülálló módon a hatalom jelvilágával foglalkoznak, főként szovjet adatok és posztszovjet módszerek összekapcsolásával.  Merő szerénységből az ábécé végére rejtették magukat: Szirmai Éva, Tóth Szergej, Ujvári Edit. In pectuore sok további szemiotikus kapcsolódott Társaságunkhoz. Csak idő- és papírhiány miatt nem sorolok fel közülük továbbiakat.

– Mi az MSZT legfőbb identitása? Tudományos társaság? Társadalmi szervezet? Oktatási-közművelődési szervezet?

– Mi a szemiotika? Jeltudomány, a jelek és jelrendszerek sokrétű vizsgálata. Magyarországon is igen sokféle területtel foglalkozik a vallástól a nemzeti szimbólumokig. A társadalmi szemiotika nálunk főleg a mai jelhasználatot írja le, hatalmas empirikus anyagot halmozva fel. (Lásd egykor Józsa Péter, Beke László, manapság Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor kutatásait.) A jelek működésén alaputó jeltipológiát dolgozott ki Szívós Mihály. Megvan nálunk mindkét fő válfaja a szemiotikának: egy társadalmi tény leírása jeltudományi módon – illetve egy jeltudományi kérdés tárgyalása társadalmi adatok segítségével. Egri konferenciáink fő témái az utazástól az étkezésig – illetve az abdukciótól az „ikonikus fordulatig” mindkét megközelítést képviselik. De ezen kívül is igen sokrétű a hazai szemiotikai tevékenység. Tehát tudomány, aminek társadalmi haszna van, vagy lehet.

IMG_4121

 
– Hogyan látod a magyar és a nemzetközi szemiotika jelenlegi helyzetét, s milyen jövőt jósolsz a szemiotikának?

– Az utóbbi évtizedekben világszerte csökkent a szemiotikai aktivitás. Ám nem szűnt meg maga a szemiotika, és igen sok helyen továbbra is működnek szemiotikai műhelyek. Ezek nemzetközi kapcsolatait viszont már egy új generáció fonja. Így volt ez már a legutóbbi (már a 12.) szófiai szemiotikai világkongresszuson, illetve így lesz 2017nyarán, a következő kaunasi IASS-kongresszuson. Magyarországon sosem kíséreltük meg, hogy egyetlen szemiotikai intézménybe tömörítsük a jeltudomány iránti érdeklődőket. A Magyar Szemiotikai Társaság mind a témákat, mind a módszereket tekintve maga is sokszerű és nyitva áll a jelek és jelkutatók előtt. Mint ahogy a mai nemzetközi szemiotikának, a magyarnak is van jövője. Eredménye az, hogy tudnak rólaa „szemiotika” szót egyre többen ismerik és használják.

– Mit üzensz a társaság fiatal tagjainak, illetve a mai (részben általad is tanított) valóban tanulni akaró egyetemi fiatalságnak?

– „Üzenni” nem szeretek, nem is szükséges. Minden úgyis úgy történik, ahogy lesz. Ha fiataljaink ebbe a világba kívánnak bepillantani: kezdjék az alapoknál! Valóban ismerjék meg a szemiotika klasszikus irányait: ne csak egyetlen egyet (és azt se gyorsforralón)! És ezután mind a leíró, mind az elemző, mind az elméleti jeltudományban tevékenykedjenek. Jól fogják érezni magukat, egy jó társaságban. Társaságunk ezt a nyitott és baráti fórumot tartja legfőbb eredményének.Logója az 1456–1470 közötti Sermones Dominicales kódexből egy karácsonyi prédikációhoz készített magyar glossza: „signatum vel pro signo”- jel. Ha így visszafelé több mint félévezredes a múltunk, a jövőből is biztosan jut legalább ugyanennyi Társaságunk számára is.

(Képek: Balázs Géza (Semiotica Agriensis, 2015.)

Az interjú rövidített változata megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2016/5. (decemberi) számában is. (A szerk.)

 

Új hozzászólás